Utolsó napok hallgatásának oka nagyon egyszerű: Miután elhagytuk Findelt azon kívül, hogy vezettem, jó nagyokat aludtam, így a második hét közepére már rendesen elfáradok.
Mikor már azt hittük, jöhetünk haza, még leküldtek minket Stuttgartba, pihenőt kellett kivennünk, onnan egy frankurti rakodás /alig 7 órán keresztül álltunk, mire elindulhattunk/, de ez már a hazaidőből ment. Visszaértünk Findelbe, pótkocsi csere, a sajátunk lepapírozva, megrakva várt. Flúgos futamot vágtunk hazáig, a 18 óra vezetési időből már csak 12 maradt, Bécsig kellett jönnünk és nagyon necces volt, elérünk-e odáig. Normál menetidővel lehetséges, de német utakon előzni tilos, előttünk szuttyogó autók, megszegve a korlátozást igyekeztünk hazafelé, 30-án este 10 órakor landoltunk, 10 perc vezetési időnk maradt, viszont a munkaidőnk már bőven átment túlórába. Sebaj. Zoli jött értünk, egy gyermekpár ébren várt minket hajnal 1/2 1-kor. Kis dumcsi, aztán ágyba, de pihenni csak annyit lehetett, amennyit az év utolsó napi bolti nyitva tartása engedett. Volt dolgunk bőven: bevásárlás, rákészülés az estére, hozzánk fiatal baráti társaságot vártunk, Lackóval előkészítettük a vacsit, hogy Beckynek csak tepsibe kelljen raknia. Judit szavamat vette, hogy elsőként köszönök be hozzá, egy órácskára csak, mire marasztalni kezdtek éjfélre is. Csakhogy apumhoz is elígérkeztünk egy óévbúcsúztató koccintásra, az öregem ámulattal hallgatta most is az élménybeszámolónkat. Szegény agyon aggódja magát az időjárás hírek miatt is, a gyerekek miatt is. Nem győzzük nyugtatni, mindig minden rendben van!
Juditék visszavártak bennünket újév köszöntésre. Mondtam, oké, de csak ha ott alhatunk, már 1/2 11 volt és nem akartam én sem szárazon maradni az ünnepen.
Éjfél után két perccel még a dugó a pezsgősüvegben volt. Ilyen sem volt még, hogy nem az órát néztük. Különös szilveszter volt. Nagyon jó szilveszter! 1-én a kötelező lencsereggelinket megkaptuk Judittól.
Érden folytattuk a napot, miután Jutka mamáékat nem találtuk otthon, úgy gondoltuk, kijár egy kis pihenő. Zoli bevállalta a főzés-sütést, délutánra Jani testvérééket vártuk vendégségbe. Közben Jutka mamáék is vonalvégre kerültek, ha már, akkor összehívjuk az egész családot. Zoli kitett magáért, fergeteges vacsorát rittyentett, szerintem mindenki jól érezte magát. Én ilyen családimádó vagyok, nagyon élveztem, hogy Jani családját végre mi hívtuk meg és láttuk vendégül. Volt már népes tali az öccsénél, az anyukájánál, de Jani emlékezete óta náluk nem nagyon.
Ahogy elszivárogtak a vendégek, mi siettünk haza /hozzánk/, mert a tesómék is várhatók voltak egy koccintásra. Végül filmnézésbe torkollott, megint fél éjfélkor kerültünk ágyba, de nem bánom.
Ma már be kellett jelentkeznie Janinak, mert a 45 óra réges rég lejárt, és legnagyobb meglepetésünkre majd holnap délelőtt kell újra hívni munkaadóinkat! 3 és fél nap vagy 4 itthonlét már felér egy kisebb szabadsággal.A tegnapi munkatilalom után ma igyekeztem a saját ízlésem szerint rendet rakni, szanáltunk ruhákat, cipőket, ..mosás, egyebek.
Judit, a kalandvágyó felajánlotta, hogy kivisz minket a bécsi reptérre, meg a Hotel Daf-ra is kíváncsi nagyon. Ma még igyekszünk pihenni, trenírozni az új év feladataira.
Kívánok mindenkinek megélhető új esztendőt!! Aggódás- és félelemmenteset!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése