Magyarország így szeretlek!

Na itt vagyok újra.  Nagyon izgalmas egy hét van mögöttem. De kezdem az elején...

Múlt héten észre vettem, hogy a már említett epehólyag eltávolításkor metszett (laparoszkópos műtét) szegycsont alatti lyuk, amit gondosan összevarrtak, kiszakadt. Valószínű, gyenge lehet a hasfalam, mert egy gyermekkori köldöksérv varrata kb. 10 éve újra nyitva van, de az különösebb gondot eddig sem okozott, így nem is foglalkoztam vele.

Így már, hogy két lyuk is van a hasfalamon, közötte 3-4 cm-es az ép hasfal, úgy gondoltam, nem halogathatom tovább a foltozást, mert hosszában szakadok 

Hétfőn reggel sebészeten kezdtem, egy helyettesítő tündér doktor bácsi azonnal elő is jegyzett  egynapos sebészeti műtétre, a héten még az előzetes vizsgálatok folytak. Elmondása szerint, a magyar egészségbiztosítás nem állja a két műtétet egyszerre, így külön kell megcsinálni, az egynapos sebészeti rend szerint viszont egy hónapnak el kell telnie a két műtét között. Kétkedve fogadtam a hírt, mondván EGT biztosításom van, lehet, hogy az nem is fedezi az ilyen fajta műtétet.

Ez rögtön be is bizonyosodott a röntgenben, mint nem biztosított beteg. Szaladjak hát el gyorsan az (...)-hez (nem akarom leírni és bántani a magyar rendszert, de mindenki tudja melyik szervről van szó), rendezzem a jogviszonyomat, és akkor támogatott ellátásban részesülhetek. Azért biztos, ami biztos alapon, vissza mentem a sebészhez és mondtam, hogyha nem rendeződik a jogviszony, akkor sem maradok ellátatlan, mert kifizetem és utólag rendezem soraimat a biztosítóknál.

Kedden reggel a budapesti (...) Igazgatóságon tudtomra adták, hogy előbb Luxemburgban kössek kiegészítő biztosítást, (vagy kérjek igazolást a fedezetről), amit itthon bevisznek a „rendszerbe” (na itt már ideges voltam) és máris ingyen vehetem igénybe az ellátást. Na jó – gondoltam - ez egy hét alatt nem tisztázódik, leszek hát fizető vendég. Ennek tudatában hívtam az egynapos sebészetet, ahonnan azt a hírt kaptam:

-„Ha én fizetem, akkor viszont egyszerre megcsinálhatják a két műtétet.” (mivel nem esik a támogatott ellátásra vonatkozó rendelet hatálya alá).

Na erre varrjál gombot! Az állam két röntgent, két aneszteziológiát-altatást, két műtő fertőtlenítést, kétszer az egészségügyisek bérét, két nap kórházi ellátást támogat. HA ÉN FIZETEM, OLCSÓBBAN JÖVÖK KI, MERT CSAK EGYSZERI ELLÁTÁST FIZETEK!!!! (mert ezeket két műtétnél kétszer számolják el)

Kollégám szavait kölcsönzöm: MAGYARORSZÁG! ÍGY SZERETLEK!

Ma végeztem az utolsó vizsgálattal is, minden eredményem jó lett, kedden műtenek. Helyes kis hálókat kapok, hogy többet ne szakadhasson fel a régi heg.

Ma elkezdtem Micimackót töltögetni a gépemre, hogy míg fekvő beteget játszom, legyen mit néznem. Valamiért Milne poénjaira vágyom. Belenéztem az egyikbe, fél perc alatt három poén hangzott el, rángott a hasizmom.

Lehet, hogy mégsem Micimackót kellene néznem friss varratokkal a hasamon? 

Csak vidáman!

Válság kezelés, avagy nemzetközi kúltúrális éj

Kedden délután Münchenből Villach felé autóztunk a csodálatos Alpok tövében. Mire átültem a volánhoz ránk sötétedett, úgy tekeregtem a szerpentinen. A cég, ahova mentünk nappali nyitva tartással üzemel, az éjszakát egy autópálya melletti kis parkolóban töltöttük. Mielőtt elvackoltam volna magam, meglátogattam az undormányos közös helyiséget. A toalett előtt parkoló kamion sofőrje vadul ütögette egy boros üveg alját a gumiabroncshoz, remélve, hogy az üveg száját megszabadítva a dugótól így hozzájut a nedűhöz, az éjszaka csendjében ezzel nem kis lármát csapva.

Rosszallóan intettem a fejemmel, hogy csendesedjen el, majd az autónkból kivettem a dugóhúzót, segítséget nyújtva ezzel egy bajbajutotton. A sofőr románul hangoskodva megköszönte (gondolom én), sietve elkezdte a dugóba tekerni a spirált, miközben a dugóhúzó két szárnyát szorosan az üveg nyakához szorította. Közben megkérdezte:

(sofőr) -„Du bist driver?”- Mondom, nemzetközi...mint a fűszer keverék, mindenből egy csipetnyit...még véletlenül sem Fahrerin! Pillanatig elgondolkoztam, hogy „Ja”-val vagy „Yes”-el válaszoljak, fel sem fogva a kérdés lényegét.

(én) –„Ja.”

Szemöldökömet felhúzva érdeklődve néztem, mi lesz a mutatvány vége? Próbáltam elmutogatni neki, hogy engedje szabadon a szárát, mert így az életben nem fogja kihúzni a dugót. Erre ő a két szárat le-fel csapkodva egyre szomjasabb volt, a dugó csak nem engedett. Megint mutogatva az értésére adtam, adja ide, majd én kinyitom.  Míg lenyújtotta nekem az egybegyógyult dugóhúzót, dugót és üveget, fejcsóválva feltört belőlem a mélyen takargatott kultúra:

(én) –„Ekkora marhát!”- Fejem fölött egy hang a fülkéből:

(sofőr) –„Te is marházol?”- Egy pillanatra bevillant, hogy talán elnézést kellene kérnem, a rekeszizmom rándulni készült, de mielőtt kiböffent volna belőlem a röhögés értetlenkedni kezdtem:

(én): -„Hogy nem lehet érteni egy borosüveg kinyitásához?”- A dugó kiszabadult, én visszaadtam az üveget:

(én): -„Tekerd le a dugót!”

(sofőr): -„Van egy poharad?”- nyújtotta kínálóan az üveget.

(én): -„Nincs, csak aludni szeretnék. Na egészségedre!”

A dugóhúzót szorongatva, röhögéstől vinnyogva visszamentem a fülkébe, gondosan magunkra zártam az ajtókat és elnapoltam magam.

Csudijó kis nap!

Mostanában nem sok kalandban volt részem, a semmiről meg nincs mit írni, ugyebár.  Olyan régen autóztam egyedül, hogy már el is felejtettem a vele járó járó aggodalmakat, félelmeket. És milyen jól tettem! J

Tegnap Frankfurtból Luxemburgba jövet felhívott a diszponens, mit szólunk hozzá, ha szombaton Jani a reptéren maradna előrakónak, én pedig rakottan Frankfurtba mennék, majd rögtön vissza? Lehet nemet mondani? Nem. 

Mára két lerakót és egy felrakót sikerült kapnom, de még így is kivitelezhető a dolog.  

Korai kelés után fél 7-kor a telepre mentem tankolni, kb fél úton az ellenkező oldalon baleset miatt lezárták a pályát, de még a kihajtót is. „Ez jó lesz!”-gondoltam.

Aztán a telephely utcájától is építkezés miatt a visszsáv le volt zárva. Kaland indul! J Telefonon érdeklődtem Janitól, hogy most merre szökjek német irányba, végül is a GPS-re hagyatkozva elindultam a francia határ felé, ami szögegyenes ellenkező irányban van. Sebaj, üzemanyag van bőven, majd csak eljutok valahová...Egy darabig hagyatkoztam a gépi tervezésre, de valami megérzés folytán elhagytam a javasolt útvonalat és végül a baleset után a Németország felé vezető autópályán kötöttem ki. 

Valahogy nem tudott lekötni a napfelkelte látványa. L 

Hahn felé a bundás úton mentem, ami már majdnem a „kedvenc”, és menetrend szerint 11-re oda is értem. Első lerakóról rögtön elküldtek a VÁM-ra blombaellenőrzésre, majd vissza, hogy nyithassak. Az áru sérült volt, fénykép jegyzőkönyv. 

Második lerakó: az áru hiányos...délután 5-kor végeztem. Átállni az export oldalra, röpke 2 óra alatt megraktak. Felvettem a papírokat, elkértem volna az import CMR-t, de az nem volt meg. Sebaj, írok másikat. Este 7 órakor végre visszaindulhattam Luxemburgba, és már a naplementében is tudtam gyönyörködni. J 
Frankfurtban a rampára tolatáskor az autó engedelmeskedett, mint a kezes bárány, nem kellett szégyenkeznem, hogy "de béna vagyok, a pasik biztos megmosolyognak, mert nőből vagyok".
Az autót olyan magasan rakták áruval, hogy az út egyenetlenségeitől és a kanyarokban oldalirányban billegett, de most ez sem zavart. Az ismert útvonalon a rizikós helyeken jó előre csökkentettem a sebességet, óvatosan kanyarodtam, nehogy megbillenjek.
Este 10-kor landoltam, ami akárhogy is számolom: 15 óra munkaidő. Csudijó kis nap volt! És tanulságos. Élveztem, na! Leginkább, hogy a "zabszem effektus" már a múlté.

Két évvel ezelőtt beskatulyáztam magam, hogy ez egy olyan munka, amit egyedül képtelen lennék véghez vinni. Még jó, hogy változunk...napról napra változunk. Ami tegnap még igaz volt, az mára érvényét veszti. Ha nem így lenne, csak újra játszanánk a ránk szabott szerepet, és akkor már színészek lennénk.

Egy szívbéli drága barátom egyszer azt mondta nekem: „Nem kell a kalandot keresni, jön az magától.” Lehet, hogy ő nem pont ilyen kalandra gondolt, de azt hiszem, teljesen igaza van.