2010.12.27.

A magyar karácsony után estig aludtunk, mintha a diszpécser kifigyelte volna, máris csörgött a telefonunk, hogy van két autó, amit le kell vinni Loudelangeba. Nekünk mindegy, a tachográf kártyára küldtünk délelőtt is, délután is egy fél órát, újra indul a 9 óra pihenőnk, ha visszaérünk. Még este tv-ztünk, jó későn tudtunk csak elaludni. Hajnalban az előrakó dörömbölt az ajtónkon, hogy rampára kéne állnunk. Ez az előrakó itt volt hajnal hatkor is, délben, délután is, este is, meg ma hajnalban is. Szerintünk 24 órát biztos lenyomott, de szerencsétlennek volt is bőven sofőr nélküli autója.
Aztán ma hajnalban beindult az élet a reptéren, nyüzsögni kezdtek a kamionok, táskájukat húzkodó sofőrök, akik a pihenésről tértek vissza. Mi fél 9-kor indultunk Hamburgba, ami elvileg 9 órás út lenne. Németországban jó negyven centis hó esett a hétvégén, az utak már tiszták voltak. A vezetési időnket jól megkevertük, mert délelőtt megálltunk egy Hofban fürdeni, délután Bremen előtt egy másikban bevásárolni. Ahogy közeledtünk Bremen felé, vastagodott a hófelhő, nagy ujjongással fogadtuk az újabb havazást. Csinos útépítés vagy 80 km-en keresztül, rengeteg autó, idegbeteg sofőrök, a lényeg: a másfél órás utat 3 óra alatt tettük meg. Köszönhető a bújkáló kisautóknak, mert, ha bejön melléd, taposni kell a féket, mielőtt balra kormányzással kikerülnéd a korlátot, nehogy őt meg odapaszírozd a bal korlátnak. Itt én vezettem, szerencsére, engem nem idegesít a totyogás. Élveztem a vezetést szárazon is, havazásban is, stauban is, Hamburg reptere előtt egy piros lámpánál Jani átcsusszant a volán mögé, én át a jobb 1-be, és hirtelen éreztem, nagyon fáradt vagyok. Lett este 8 óra, mire a reptérre értünk, itt gyorsan leszedtek. Cinzano Astival, "szúk családi körben" János napot ünnepeltünk.

Már karácsony 26.

Elnézegettük 2 órán keresztül a román Esser-est, míg rampára állt. Jani már betolatott a szomszédos görgősre, a csávó még kísérletezett, már deszkát hoztak neki, már nem volt borda a téli gumin és aszfaltig olvadt alatta a hó. Én kiszálltam, hogy segítsek nem beletolatni a tükör-nyomvonalba, az előző kamion holland sofőrje buzgón jött segíteni, mivel Jani is szorgalmasan dobálta őalá a hóláncot. Én valamit káromkodhattam a románra, mire a holland ipse magyarul helyeselt, mint kiderült, magyar felesége van. Ez így eltartott hajnal fél 1-ig, amikor is úgy látszott, nem szednek le bennünket egyhamar. Nyomtunk egy gyors alvást, amit én fél 7-ig elhúztam. Jani mesélése után szabadon: Miután minket leszedtek és elálltunk a rampáról, szóltak a románnak, akinek 2 órájába került a tolatás, hogy rossz helyen áll, álljon át a mi rampánkra. Hihi. Szakadó hóban, egy sávos autópályán jött Jani, de olyan fáradtan, hogy kiállt egy órácskát aludni. Itt Luxban sem különb a helyzet, mint belgában, behavazott pályán lehet csak közlekedni. Amikor felébredtem,  a reptér előtti körforgalomban álltunk, nem tudott a reptér kamiont fogadni, csak úgy, hogy ahány autó kiállt, annyi mehetett be. Voltunk vagy tizedikek, kb. 5 és fél órás várakozási idővel. De miért is vannak az előrakók? /Akik az sofőr nélküli autókat mozgatják, megrakják, hogy mire a sofőr visszajön pihenőről, útra kész legyen./  Vele kötöttünk üzletet: Ő behoz bennünket a sorban állók előtt a reptérre, ha segítünk neki két Ivecot levinni Loudelangeba. Naná! Senki nem akar az autópálya kihajtósávjában vészvillogóval dekkolni. Egy automata, egy manuális, rakottan. Jani elmondta az útviszonyokat /hiszen én reggel aludtam/, a haladási normákat, hogy sehol ne akadjak el. Majd én az automatával, ő előttem a manuálissal átvágtattunk /60-70-es tempóval/ a telephelyre. Onnan visszafuvaroztak bennünket egy benzinkút kitérővel /fogytán az élelmünk, innivalónk/ Findelbe, ahol rögtön magyarokba botlottunk, és ha már karácsony, közös ünneplés. Aranyos párt ismerhettünk meg. Mondtam már, hogy sokkal több magyar pár /igazából a NŐ-t emelném ki!/ vezetget kamiont, mint amennyiről mi otthon csak sejtjük? Aki magyarokat itt kint ismertem meg, szinte mind házaspár, persze nem magyar cégnél, ezért nem hallunk rólunk. Szóval, nem unikum a női sofőr!!! Igenis bevállalósak a magyar csajok, csak otthon nem értékelik őket! Ja, és mind 40 fölött vannak!!!!  Most egy kis pihi, mert nem tudjuk még mikor merre indulunk. Mondtuk reggel a diszpécsernek, mennénk haza. Erre ő: neki meg kéne 200 kamion 200 sofőrrel. Nem volt mit firtatni. Várunk a sorunkra.

2010.12.25.

Ami a mai nap élményeihez feltétlenül hozzátartozik és még talán előrébb is való, mint ami velem történik:
Minden évben karácsonykor nálunk szerveződtünk össze a családi ebédre vagy vacsorára apámmal, testvéremmel. Az idén nem hívhattam senkit, tudván, hogy dolgozni fogok...Az én drága gyerekeim pedig ragaszkodtak az évek óta berögzött szokáshoz, összekürtölték mára a családot, papa, bátyám a 3 gyerekkel, Jolly, Eszti, Lackó, ...kajával, sütivel várták a.vendégeket. Nem sokat beszéltem ma a lányommal, de amilyen hévvel mesélte, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól érezte magát mindenki, testvéremtől dícséretet kaptak, hogy ügyesen készültek és  jó vendéglátók. Hát, meg kell valljam, nagyon büszke vagyok rájuk!  NAGYON-NAGYON-NAGYON!!!!!

Judit, a jégenjáró

Ahhoz képest, hogy dög unalmasan indult a nap, így este 10 körül már egy izgis napot mondhatunk magunk mögött, és még nincs vége. Hédereltünk egész délelőtt, 14 órára volt kiírva a rakodásunk Párizsban. Aztán 15 órára. Kicsit nyöszörgősen, de fél 6-ra kész is lettünk, indulhattunk Belgiumba, Liége repterére. Janinak fájt a feje, ráparancsoltam, aludjon egy nagyot, rájut majd az éjszaka, ne fejfájósan dolgozzon. Nyugodt utam volt a francia részen, Jani is az utolsó fizetőkapunál ébredt fel, még fájt kicsit a feje, ivott egy Aspirin plusz C-t. Aztán a belga oldalon ért a nagy meglepetés! Ezek az elmebeteg belgák annyira nem készülnek a havazásra, hogy el is felejtik letakarítani az utat. Nem lehetett régebbi 24 órásnál és vastagabb a hólepel 10-15 cm-nél. Az útról annyi hiányzott, amit az autók menetszele lesodort, gyakorlatilag a külső sáv majdnem tiszta, néha keréknyomos jégbordával, a belső sáv épp ezért csak félig-negyedig, amennyit a menetszél elsodort. Most -6 fok van, nem tudom, napközben a napsütés olvasztotta-e a havat, de bizony gyakran jegesen csillogott az út, nem vizesen. Én annyira élveztem a vezetést, amit eddig Jani tanított a jégenjárásról, azt mind igyekeztem betartani, az előttem lévők változatos tempójával haladtam én is, de sosem én tartottam fel a forgalmat. Mentünk 40-el is /Jani szerint ilyenkor bemehettem volna a belső hóbordás félsávba előzni, de így nekem biztonságosabb volt/, mentünk 80-85-el is. Liége előtti benzinkútnál álltam ki 4.15'-ös vezetés után, szerettem volna Janiból kicsikarni egy nagy puszit egy dícsérettel, de csak kis puszit kaptam és öhömöhömöt dícséret helyett. /Megint mahjongozott és nem dirigált, pedig tudom, hogy a fél szeme akkor is az úton van! .-) /
Vettünk magunkhoz némi élelmet, mert mindenből kifogytunk. Sajtos-salátás bagett volt az ünnepi vacsorám! A kútnál égtelen dudaszóra kaptuk fel a fejünket, a bejárón, amin az említett 10-15 cm-es hó volt, és mellesleg emelkedett, egy kapaszkodó kamion előtt egy kisautó megállt, ezzel meg is pecsételte a sofőr sorsát. Olyan dühösen nyomta a dudát a szerencsétlen, szinte hallottuk az anyázását. A kisautó meg sem állt a kútnál, félt egy alapos veréstől, kihajtott tankolás, pisilés, minden nélkül. A kamion meg csak küzdött, hogy újra el tudjon indulni, kevés sikerrel. Mikor mi eljöttünk a kútról, már hátrafelé eresztette a gépezetet, lehet visszatolt az autópályáig.
Hamar elértük a repteret, ahol vastagodott a hómennyiség, körforgalmak, emelkedők, lejtők, letaposott hó, úgyszólván járhatatlan. Emelkedő előtt lassítani, lehúzódni, mert jöttek szemből, pedig csak egy kocsinyi volt letaposva a hóban. Aztán vagy felmegyünk, vagy..hát persze, Jani vezetett! A reptér bejáratánál tájékozódás céljából lehúzódott, elengedte a mögöttünk felszaporodott kisautókat, hogy aztán azok pörögve-forogva betáncolhassanak a parkolóba. Most még elnézegetjük, hogy a vastag, lejárt hóban álltukban hogy pörgetik a kerekeiket a kamionok, mielőtt rampára állunk. Ma már biztos nem érünk vissza Luxba. Jó éjt mindenkinek!

2010.12.24.

Párizs a szerelmesek városa? Kívántam valaha, hogy Párizsban akarok karácsonyozni? Nem emlékszem ilyesmire... Ma hajnalban vastag jégen csúszkálva indultunk tankolni, majd célba vettük Párizst. Az autópálya már tiszta volt, nekem még sürgősen be kellett pótolnom az alváshiányt, amíg át nem vettem a kormányt, hatalmas hóesésre ébredtem. Klassz, gondoltam, mielőtt átültem. A havazás alábbhagyott, itt-ott hóátfúváson kellett áthajtanom, Jani segített, majd a Párizst elkerülő 104-esen már javában mahjongozott. Engem már az idegesített, hogy nem figyel, nem szól rám, nem igazít. Hadd szokjam, ha már egyedül meg kell oldjam. Megérkeztünk, átadtam a volánt, mert a rampáraállás még begyakorlás előtt áll. Küldtek egyik rampáról a másikra, mire is placcon targoncával szedték le a négy palettát. Szétküldtem a karácsonyi jókívánságaimat, kivéve a családomat, remélve, hogy este skype-on úgyis beszélünk. Bejelentkeztünk, hogy üres az autó, indulnánk vissza. Hát nem úgy van az! Holnap délután itt rakodunk, Belgiumba visszük az árut. Na hol karácsonyozunk? Reptéren. Míg nyitva a kantin, a kellő mennyiségű sört beszereztük, sült pulykát az asztalon, ajándékokat a fa alatt nem találtunk :-( Antenna feltesz, nézzük az ótvar magyar adók nyújtotta kínálatot. Remélem, mindenki más ott van, ahol szeretne.

Francia körút

Nem százas az otthon lét elszámolása, ahogy azt gondoltam. Csak kell valahogy kerítenem az EU-s tb számomra egy igazolást, hogy beteg voltam, ha már táppénzre nem vettek fel. Ennyi csak a bosszankodás. Kedden nem csak ezt intéztük Loudelangeban, tankoltunk, kicseréltettük az önindítót. Állítólag minden felizzott a környezetében indításnál. Csurig töltöttük a hűtővizet is, azóta nem akar elfolyni. Délután 3 óra volt, mire elindultunk Marseille felé, Jani kezdett, +5 fok, köd, eső. Mivel nem volt mit nézegetni, csak a nagy fehérséget, fal felé fordultam, aludtam egy nagyot. 1/2 8-kor ültem át a bal 1-be, kellemeset, élvezettel autóztam állandó esőzésben, a hőmérő már +9 fokot mutatott. Koppra éjfélkor álltam ki az Orange-i pihenőben, az utasítás szerint ki kellett venni a pihenőidőnket, hogy másnap teljes munkanapunk legyen, "megállás" nélkül dolgozhassunk. Reggel fél kilences ébredés után útnak indultunk, +16 fokban, gyönyörű napsütésben jöttünk Mariagne-ig. Kár, hogy nincs nálam egy jó nagy zsák, amibe ezt a meleget, napsütést hazavihetném nektek!
Délután 5-kor lettünk készen és indulhattunk Nice-ba. Frankón este és sötét lett, de a város fényeiből, szállodáiból, pálmafáiból láthattuk, nem  szegények városa a francia riviérán. Gyorsan megpakoltak bennünket valami ADR-s cuccal, tele lett a pót, de az utasítás szerint megint nem jöhettünk egy huzamban, pihenőt kellett kivennünk. Valami nyűgöm megint lehetett az éjjel, mert volt, hogy féltem a sebességtől, volt, hogy kerestem a helyem a sávban. Lenyomtam a 4 és fél órát, reggelig aludtunk, majd kényelmesen, előbb én a 4 és felet, majd Jani a maradékon hozta vissza Luxba az autót. Franciaországot átszeltük +10 fokban, a hónak nyoma sincs, folyamatosan esik az eső, a földeken már ott is tó van, ahol eddig nem volt. Tudom, hogy a magyar föld is víz alatt áll, de ez máshol sincs másképp. Képtelen már a föld elnyelni ezt a "tengernyi" csapadékot.
Megérkezésünk után rögtön megtudtuk, hogy holnap reggel pótcsere után Párizsba indulunk, lerakás után jöhetünk vissza üresen. Ez megint nagy üzlet lehet. Ami a legszebb az egészben, hogy ónos eső esik.
Van más rossz hír is: Januárban átesek a tűzkeresztségen, tervezik, hogy szétszednek minket igaziból egy útra, nem együtt, egymás mögött. Be kell bizonyítanom, hogy egyedül el tudok végezni egy fuvarfeladatot, megérkezés, papírozás, rampára állás /bájos mosoly, segítség kérés, ezt Mártitól tanultam :-) /, esetleg visszafuvar, ugyanígy. Jani 1-2 órával előttem vagy mögöttem. Hát, ezt még emésztenem kell. Meg addig is tanulnom a jégenjárást. Höhejj! Jó éjt, manók, felnőttek! Gyönyörű készülődést, ünneplést, pihenést! Pusza!

Szeretteim!

Vasárnap éjjel indultunk az újabb kalandok felé. A két napos mínusz 10 fokos hidegben az autónk kicsit megmakacsolta magát, elfolyt a hűtővíz álló helyzetben, az önindító szikrákat szórt, nem akart indítani, az alapjárat hörögve tiltakozott a hideg ellen. Kis babusgatás után aztán helyre jött a lelke, szót fogadott, nem ijesztgetett bennünket azóta sem. Az utunk hol havazásos, útlezárásos, hol tiszta száraz autópályán haladós volt. Már nem félek a hótól, viszont a letakarított autópályán hirtelen jégbordán úgy ugrottam le gázról, fékről, buburól, ott a zabszem a fenekemben volt. Talán kétszer 100-250 méteres szakaszon találkoztam ilyennel, de amikor megláttam, megijedtem, mert nem tudtam előre, meddig fogok gurulni rajta.
Éjjel értünk Luxemburgba, szakadó hóban oldalrakodtunk, aludtunk nagyot, ma melegebb tájakra, Marseille-be indulunk. Körbeküldtem virtuális csókjaimat a családomnak.
Ha nem találkoznánk addig, mindenkinek kellemes készülődést, békés ünnepet kívánunk!!

Újabb megmérettetés

Itthon maradásom eredményeképp ma egy "cystától" szabadít meg egy kedves doktorbácsi. Részletezni nem szeretném, csak egy probléma, amit ma megoldunk. Rebeka itthon marad velem a héten, úgy működik az egynapos sebészet, hogy 48 órás otthoni felügyeletet kell biztosítani. Kicsi lányom vállalta fel ezt is, mint az anyáskodás nagy részét mind. Jó anya és feleség lesz belőle, hiszen már most nagyon jól csinálja a 18 évével. Nagyon várom, hogy visszamehessek dolgozni, bár az európai időjárás jelentések nem túl biztatóak. Hiányzik Jani, tudom, hamarosan hazaindul.
Köszönöm a barátaimnak, hogy mellettem vannak!

Itthon...kicsit hosszabb ideig

Nem könnyű megfogalmazni...Itthon rekedtem egészségügyi problémák miatt, mert ugye, ha folyton úton vagyok, nem tudok dokihoz menni. Itthon nem vesznek fel táppénzre, mert nincs magyar munkaviszonyom, EU-s Tb számom ugyan már van, de kártyám még nincs. Nem tudom, hogy fogok elszámolni a munkaadóm felé. Van másfél hetem a problémák megoldására, de erősen elgondolkoztat, hogy egészséges akarok-e lenni vagy dolgozni akarok? Úgy tűnik, a kettő együtt nem megy...Jó kis magyar berögződés, talán Luxemburgban más elbírálás alá esik. Ezen most kár agyalni...
Hogy addig se unatkozzunk, készítettem diavetítést az eddig készült képekből, lehetetlen lett volna a blogban másképp megmutatni. Fogadjátok szeretettel.

Szalagavató

Mint azt előbb írtam, nem értünk haza Rebeka szalagavatójára. Nekem is a fényképes, videós hangos beszámoló jutott, amit büszkén osztok meg veletek.

2010.12.04.

Madrid előtt álltunk meg, gondolván az alamíniumgyárnál úgysem tudunk megállni, és igazunk is lett. Korán keltünk, 8-kor már ott voltunk, akkor kezdték csomagolni a szelvényeket. Mivel siettünk volna "haza",  fél 2-kor el is tudtunk indulni. Madrid rettentő csúnya város. Egy holdbéli táj, sziklás, kavicsos, földes, növénytelen környezetben óriási város, egyen rozsdabarna társasházak zsúfolásig, az egész nem ért annyit, hogy bekapcsoljam a fényképezőgépet. Ez a péntek egyébként is a szivatás napja volt. Mivel 3600 km-en túl voltunk, meg kellett keresni a kijelölt benzinkutat, ahol UTA kártyával tudtunk fizetni. Megtaláltuk, miután elhaladtunk mellette, visszafordulás, szédelgés, tankolás. 4 óra volt, mire kikeveredtünk a városból. Csak mert siettünk.

Madrid után megváltozott a táj

A holdbéli tájnak egycsapásra vége lett, hósipkás hegyek között vitt tovább az utunk. Tapostam a gázt, mert még az első műszakon sem voltunk túl. Aztán megálltak az autók a pályán, lépésben cammogtunk kilométereken át, a végén kiderült, bójázzák az utat, az tartotta fel a forgalmat. Már nagyon mérges voltam, mert siettünk. Olyan frankón kiszámoltuk, hogy akár szombat délután Luxemburgban lehetünk, és már 6 órás késében voltunk.

Még kétszer váltottunk,  csillagos égbolt alatt, -5 fokban haladtunk. Aggódva figyeltem az eget, mert egy kiadós havazás nagyon nem hiányzott volna. Ma reggel 6-kor álltam meg kivenni a 9 órát, délben keltem, lányomra gondoltam, aki már nagyon szép (és izgatott) lehet. Párizstól 150 km-re lejjebb vagyunk, most még azért is sietnünk kell, mert este 10-től stop van, el kell hagynunk az országot. Fürödtünk, ettünk, és 3-kor nekifutunk a maradéknak, hogy holnap végre Budapest felé fordíthassuk a kamion elejét.
6-ig jöttem, Párizs után jobbnak láttam átadni a kormányt, de milyen jól tettem. Már nem havazott, de nem is takarították az autópályákat. Én nem értem volna el a határt, Jani 10-kor Loudelansban volt. 4600 km van mögöttünk.
Még várom a családomat skype-on élménybeszámolóra. Holnap indulunk haza!!!

Portugália

Az éjszaka után azt mondtam: Utálom Portugáliát! Reméltem, hogy a mai napközbeni látnivalók azért kárpótolni fognak.

Portugália útközben

Kezdem az elején: Este indulás előtt még beszéltem Beckyvel, fél 9 körül útnak indultam. Iszonyat hegyek között, le-fel, csak kanyargós utak. Kezdett kialakulni az ellenszenvem, pedig még spanyol földön voltunk. Egy órát autóztam, amikor fergeteges hózáporba keveredtem. És villámlott közben! Pillanatok alatt 5 cm-es hó lepte az autópályát, látni nem láttam, utolértem a nyári gumis spanyol autósokat, akik legalább 30-al hasítottak. Na itt feladtam, az első kútra kibotorkáltam, hogy átadjam Janinak a kormányt. Percekig ő is csak vakargatta a fejét, hogy megálljunk vagy megkockáztassuk hogy valahol elakadjunk a hóban. Aztán, mintha tisztulni látszott volna az idő, kártyacsere után nekilódultunk. Amilyen mákja mindig is van Janinak, 10 perc múlva kitisztult az ég, később nyoma sem volt hónak. Mindegy, most már gépészkedik tovább. Próbáltam kicsit szunyókálni, egész nap fájt a fejem, pedig front sem volt. Két órát jöhetett Jani, nem bírt megküzdeni az álmossággal, kivettük a 45 perces pihenőt, átvettem a kormányt. 130 kilométerre voltunk a Portugál határtól. Hegyek, völgyek, kanyarok, határátlépés, hegyek, völgyek kanyarok. Néha hózápor.  Ezek a görények a lejtők előtt semmilyen figyelmeztető táblát nem raknak ki, egyszer csak eltűnik előled az út, és vagy nyomod a féket vagy meghalsz. Ezt még tetézte a köd, az orromig nem láttam, nemhogy az utat. Ekkor már gyűlöltem mindent. Lenyomtam 4 órát, kiálltam egy kútra, és abban a minutumban el is aludtam. Jani ködöt többet nem látott, némi eső esett, fagypont körül maradt a hőmérséklet. Megint mázlista! 8-ra a célnál voltunk, délre leszedtek bennünket és elindulhattunk Spanyol földre Ocana városába.

Portugál várrom

Na jó, kárpótolva lettünk: 10-11 fokos, ragyogó napsütésben autózhattunk csodálatos tájakon, kicsit feledtetve az éjszaka borzalmait. Potrugál-spanyol veszteség-listánk: elhagytuk a morzsakefét, amit a fülke, tükrök, lámpák takarítására rendszereztünk. Valamint a kávéfőző füle szenvedett csorbát, amikor is az ablakba, hűtés céljából kiakasztott kávéfőzőre felhúztam az ablakot, mert fáztam. Hallottuk a törés és landolás hangját, de már késő volt, Ott figyelt az ablakban a kávéfőző füle, árván. Sikítva, könnyezve, fuldokolva, hasamat fogva röhögtem fél órán át, megállíthatatlanul. Pedig én vezettem. Már fájt az arcom és alig kaptam levegőt. Janinak annyira nem tetszett.

Este lányommal még beszéltem, egyre nagyobb az izgalom a szalagavató miatt. Ahogy hallom, ügyesen levezényli nélkülem is. Küldtem nekik is, küldök nektek is jó éjszakát puszit.

Újra spanyol föld

2010.12.01.

Kedden délben indultunk el a nagy útra. Szólt a francia, hogy készen vagyunk, zárjunk. Benéztünk a raktérbe, üres! Mondta: nem, nem. Meresztettük a szemünket, és tényleg volt egy kis csomagocska. Bakker 5 kg -nem tévedés! 5 kg áruval indultunk Portugáliába. Hogy ez kinek éri meg? Négy és félben Párizsig hoztam az autót, onnan Jani tovább. Mivel két műszakot kellett egyben lenyomni, és be is esteledett, nem nézelődtem, hosszában rákészültem az éjszakai vezetésre. Beprogramoztam magam, hogy egy fél órával hamarabb felkeljek a kezdés előtt. Éjjel nyugodt pályán jöttem Bordeaux felé, el-el kaptam egy-egy 20 perces hózáport, de csak ijesztgetett, az úton sem maradt meg. Hajnal 3-kor én befejeztem a munkát, akkor már a fáradtság nyomott el. Reggel spanyol hegyek között ébredtem, szakadó esőben. Változatos a táj, a sok alagúttal a horvát utazás élményeihez tudnám hasonlítani. Délelőtt 10-kor aztán leparkoltunk a kötelező 9 órás pihenőt kivenni. Éjjel utazunk megint, érünk át Portugáliába, nehogy lássunk valamit is a tájból.