2010. szeptember 30., csütörtök

Megint dagad a mellkasom :D

Reggel átmentem a "volt" munkahelyemre, még elvittem egy nagyon kedves barátom autóját vizsgázni. Ott volt Boss is,és ha már...aláírtuk a leszámoló papírokat /de csúnyán hangzik/, megkaptam utolsó fizetésemet. Legnagyobb meglepetésemre a saját autóm vizsgáját megkaptam ajándékba, uszkve (leírhatatlan) pénzzel lettem beljebb. Adrenalin túltengés. :D Német hitelesített fordításokat is megkaptam, újabb költségkímélés, puff, még egy löket az adrenalinnak. Köszönöm!
Vizsga végeztével gyors hazajövetel, leadtam a vizsgás autót, amit elboltoltam egy fényképezőgépért (nem is akármilyen kategóriás). Még én tartozom, de egy hónapon belül rendezni tudom.
Kis önzőség azért van benne, mert én lenyúlom az itthoni Lumix-ot, azzal még talán tudok én is csattogtatni. A szupi szerkezetet meg itthon hagyom a "szakértőknek". Be kell lássam a tizenévesek a technika ördögei, nem a negyvenesek :D
A sürgető csekkeket feladtam, bevásároltam, hazajöttem, és számot vetettem. Nem kell hozzá nagy matek értés, hogy tudjam, nem halnak éhen a gyerekeim. Köszönhető ez a néhány bejegyzés előtti segítségnek, és a maiaknak. Nyugodt vagyok.
Aztán tülümpölt a telefonom, sms: "a vezetői engedélye a Központi Okmányirodában átvehető." Király! Még valami? De a ma délutáni progi már lefixálva, úgyis holnapra terveztem a Pestre menetelt, nem veszítek vele időt. Jani még tesz egy párizsi kanyart, és utána remélem hazaindul. Haza! Értem! Én ígéretemhez híven mindent megtettem. Mondom MINDENT! Már csak várok. Készülök, pakolok, morfondírozok, mintha legalábbis a világ fordulna ki a négy sarkából :D.
El is felejtettem mondani, holnap "nagy családi összeröfi". Ünnepelünk. Van mit. :D

2010. szeptember 29., szerda

Tervek szerint

Idáig. Ma délután átvehettem a vizsgaigazolást, szaladtam okmányirodába jogsit csináltatni. Már csak várom az sms-t, hogy kész van. Visegrádi utcába kértem személyes átvételre, hátha péntekre meglesz. Elővigyázatosságból ráhagytuk a hétfőt, mikor terveztünk. Akárhogy számolom, egy hét, vagy annyi se. Telnek a napok rendesen...Most már tényleg írok egy listát, ami alapján pakolok, nehogy valami itthon maradjon. 

2010. szeptember 28., kedd

Megcsináltam! :D :D

Jelentem, "E" jogosítványos csajszi lettem! Legszívesebben leírtam volna, hogy kamionos, de az még kicsit odébb van.

Natehát, ahogy befejeztem előző írásomat, megérkezett az oktató és a vizsgabiztos, intettek, hogy én következem. Rutin feladat: ellenőrizzem le, hogy menetkész-e az autó? Körbejártam, lámpák, ilyenek. Akkor mehetünk? Még a féket nem ellenőriztem le. Tachográf korong kitöltés, indítás, fékellenőrzés, felszálláshoz felkészülni! A tét: hogy nyugodtan kiengedhessenek forgalomba.
Levezettem a tárnoki útvonalat minden különösebb gond nélkül, az oktatóval most én beszélgettem, nem a vizsgabiztos. Visszafelé megint, a 6-oson tudatosult bennem, hogy még mindig én vezetek, tehát olyan nagy baj nem lehet.
Mikor megérkeztünk, a vizsgabiztos azt mondta:
-Látom, Juditka, élvezettel vezet. Gratulálok! Balesetmentes kilométereket!
Kiszálltak mindketten, és hullottak a könnyeim: MEGCSINÁLTAM!
Odajött az autóhoz két tanuló, akiket rutinvizsga előtt ismertem meg, rámnyitottak, megkérdezték: -"Sikerült?"
-"Nem úgy nézek ki?"
Visszajött az oktató, gyorsan behajtottam rajta a közös fényképet a pótossal, kíváncsi vagyok, eljut-e hozzám?
Elküldtem a kör-sms-t az érintetteknek, azóta is tilimpol a telefonom.
Átszaladtam az autósiskolába, az ismert meghatit aláírni, hogy kihozzák a vizsgaigazolásomat.

Közben rendeltem tegnap egy NET-vadász készletet, amivel Európa szerte könnyebben tudunk majd Wifi-hez csatlakozni. Amit ma ki is hoztak, mikor nem voltam itthon. Az értesítővel beszaladtam a postára, még nem ért vissza a csomag kézbesítő. Haza vettem az irányt, hát ki kanyarodik elém? A postás autó. Azonnal üldözőbe vettem, mikor megállt, rátámadtam, hogy van nála egy csomag, ami az enyém. Ez is megvan!

És itt jön az, hogy MINDENKINEK KÖSZÖNÖM! Nagyban hozzájárultatok, azzal, hogy csuriban volt az ujjatok, azzal, hogy írtatok, hogy tudattátok, velem vagytok. Egy élmény volt veletek készülni, tanulni, vizsgázni 3 hónapon keresztül. Nem hagylak ezután sem cserben, szerintem a neheze még ezután következik! Igyekszem minden élményemet tudatni, legyen az jó vagy rossz.

Még nem egészen teljesült...

Eljött a NAGY NAP, az utolsó megmérettetés

Nem mondom, hogy nyugodtan el tudtam aludni. Tünde jó tanácsára megpróbáltam gondolatban végigjárni a vizsgaútvonalat hiba nélkül. De valahányszor megpróbáltam, valami rakoncátlan kósza gondolat mindig befúrta magát a vezetésembe. Ugráltak a képek a fejemben, már átélt események összevisszasága, ...anyumat láttam...Egyszer olyat is éreztem, hogy félelem kúszik a nyakamba. Úgy döntöttem, inkább alszom. Mondhatni jól aludtam, hajnal óta érkeznek a jókívánság sms-ek.Ezek legalább felvidítanak.
Oktatóm azt mondta, legyek kint 1/2 11-re a pályán, lesz még fél óránk vezetni. Annyira szeretném tökéletesre csinálni...!!!
Ujjakat csuriba! Tudod!

12.34.

Itt ülök a kisautómban a tanpálya szélén, várom, hogy induljunk.
10.30.-kor az ígéretnek megfelelően egy "C" kategóriással végigmentünk a vizsgaútvonalon, póttal mögöttünk, de ez senkit nem zavart. Fél úton én vezettem, hazafelé ő. Beszorultam két pasival egy fülkébe, hát, adták az ívet...:D
Oktató fényképeket készített a sikeres nebulókról, én valami rossz fát tehettem a tűzre, mert eleddig ebből kimaradtam. De csak érjünk vissza! Emlékeztetem a hanyagságra, és csak vele meg a dromedár autóval leszek hajlandó gép elé állni. Közben egy buszos itt rutinozik, hihetetlen, hogy az is elfér egy ekkora tanpályán. Csak csevegek-fecsegek, holott már rég egy órával öregebb szeretnék lenni. Ahogy elnéztem a telefonomat, annyi  szufla már nincs benne, hogy mindenkit felhívjak, egy kör-sms-t választok. Aztán futhatok az autósiskolába megsürgetni a vizsgaigazolást. Innentől már rohanás lesz az élet :D Még ma hallotok felőlem.

2010. szeptember 27., hétfő

Mindig az utolsó pillanatban jön a segítség...

Átéltétek már, nemegyszer...?
Szokásos hó végi anyagi tili-toli, ha azt harapom, az fáj, ha ezt, ez. Gyűlnek a csekkek megállíthatatlanul, van múlt havi is, ezen kívül is csináltam adósságot. Tettem ezt abban a hitben, hogy hamarosan rendezni tudok mindent. Két-három nap múlva fizu, majd csak lesz addig valahogy. Most annyira nem izgatott, mint előző hónapban, lazán vettem a fojtogató hurkot. Fizuból a tátongó lyukakat tömködöm be, de mit hagyok itthon a gyerekeimnek? Utánaérdeklődtem a bevásárló kártyának, havi jövedelem utalás szükséges hozzá. Köszi, épp most?
Ma reggel kaptam egy sms-t a réges régi számlavezető bankomtól, hogy a rég megszüntetett ( 8 éve!) hitelkeretemet ma felduzzasztották elég rendesen. Mérgelődtem is az eltévedt sms miatt, mert ugye van olyan is. Bementem az említett bankhoz, hogy nézzenek már utána, itt valami félreértés van, nem kértem semmilyen hitelkeretet. De nincs! Lányom nyári utalt jövedelme elég volt ahhoz, hogy kérés nélkül újra beállították a rég elfeledett hitelkeretemet. Csak néztem, mint a lukinyúl. Szerettem volna kiállni egy hegytetőre és kiabálni: Van Isten!, de félek, hülyének néztek volna. "Csak" Janit hívtam: Vannak még csodák!

A hétvége csendesen telt, annak fényében, hogy nem kell rohanni sehova, nincs semmilyen határidő, senki nem stresszel, nincsenek körülöttem energiavámpírok, ...a pihenésé ez az időszak. Ez holnaptól megint megváltozik, forgalomvizsga, utána versenyt futok az idővel, hogy minél hamarabb kezemben tarthassam a jogsimat. Még egy hét. Már arra mosok, hogy legyen mit elvinnem, számvetem, mit kell még beszereznem a nomád komforthoz. De legalább már van miből!!!! :-)

A szurkolótábornak üzenem, holnap szükségem lesz MINDENKIRE! 1/2 12-től folyamatosan!

2010. szeptember 25., szombat

Eszter nem jött...

bánatomra. Barnával tekertük le a 260 km-t, tökön, babon, árkon bokron keresztül. megvan a bmx, amiért mentünk. Jöttünk hazafelé étlen-szomjan, Ercsi kis utcájánál, rákiabáltam a fiamra, lassíts, ha ez Ildi, megállunk, mert beszélnem kell vele. Nem Ildi volt, miután hazaértünk, csörgött a telefonom.
Ildi érdeklődött, mikor találkozunk? És délután átjött, és nagyon jót beszélgettünk. Végre megismerhette a gyerekeimet, darabra ötöt, én feltöltődtem az energiával, amit minden masszírozás után reiki módon átad, pedig most nem is masszírozott. Nagyon azon voltam, hogy az én végtelen energiámból valamicskét Ő is hazavigyen, ahogy látom, neki most nagyobb szüksége van rá. Majd elmeséli, jól csináltam-e? Még nem búcsúzkodtunk, a héten még beszélünk. Jövő héten érdekes dolgok történnek ám! De előre semmit, majd utólag.
Aludjatok jól!

Kirándulás

Ma fiammal és Eszterrel Szekszárd után valami kis faluba megyünk. Azt gondoltam, egye fene, legalább fiam is rutint szerez országúti vezetésből. Aztán ma reggel megvilágosodtam! Németet fogunk tanulni Eszterrel!!! Sosincs rá időnk, ma 3 órát össze leszünk zárva. Hát van ennél alkalmasabb idő a tanuláshoz? Ma is érdemes volt felkelni!!!

2010. szeptember 24., péntek

Azért elfoglalom magam...

Azt sem tudom, mit kezdjek a rengeteg szabadidőmmel.
Tegnap kicetliztem a lakást intelmekkel az itthon maradóknak, mik is az általános elvárások. És a postásnak a postaládát, hogy ne dobálják tele mindenféle szeméttel, mert nagyon idegesít.
Teraszt, kertet ősziesítettem.
Ma délelőtt folyószámlát intéztem, IBAN számokat kutattam fel.
Kicsit rendbe tettem a konyhát, fürdőt, ha már általános elvárás.
Szedem össze a gondolataimat, mire is lesz szükségem a két heti távollétek alatt. Első helyre került a fényképezőgép :-)
Bárhogy számolgatom, egy alapos bevásárlásnak nézek elébe. Például meg kell duplázni a tisztálkodási eszközöket...

Üsse kavics, előveszem a németet...hadd teljen az idő.

2010. szeptember 23., csütörtök

Ismét forgalomban

Mentem a tanpályára, kiálltam a garázsból, leköröztük a vizsgaútvonalat. Nem sokat beszélgettünk, oktató fáradtnak tűnt, én sem voltam fecsegős kedvemben. Figyeltem az utat, kerülgettem a kitört kerekű billencsest. Néha szólt: -"Tudod, úgy csináljad, ahogy mondtam."
Visszaértünk, lapozta a naptárját:-"Kedden 1/2 11-kor találkozunk."
-"Addig nem"?-teljesen megrökönyödtem.
-"Juditkám! Ütöd a szintet."
Csak néztem ki a fejemből. Hééé!! Én még v e z e t n i  a k a r o k!!!! Jutalomból, ..mert tetszik, ..mert úgysincs más dolgom, vagy, mert ..csak úgy!
Megígértem Neki, hogy visszajelzek, ha már dolgozom, milyen a kamionos élet.

Szülinaposok!

Még jó, hogy a facebook emlékeztet a nemes ünnepekre. Az oké, hogy kedvesem ma is fiatalodott egy évvel :), de kedvenc unokaöcsém is ma évfordul, X átlépésével. Jánosok! Hát gratula! Ezt nagyon összehoztátok, és kedvemre való!

2010. szeptember 22., szerda

Második forgalom :D

Na jó, úgy kezdődik, hogy Jani itthon volt. Fantasztikus volt! Érdemben nem sokat intéztünk, de rengeteget beszélgettünk. Most mindkettőnknek erre volt szüksége, rendbe tenni a gondolatokat, hogy már nincs sok, és minden sínen lesz. Úgy az Ő gondjai, mint az én gondjaim terén. Sajnos 2-kor el kellett búcsúznunk egymástól, Zoli vitte Bécsbe, ennyi volt a pihenőidő. Legközelebb már értem jön haza!!!!!! :-D :-D

4-kor tanpálya, forgalom. Előre letisztáztam magamban, én diktálok, nem az autó cibál magával. Úgy kell csinálnom mindent, ahogy két hét múlva elvárják tőlem. Nagyon élvezetes 1 1/2 órát vezettem. Beszélgettünk, nevetgéltünk az oktatóval, faggattam, mindenki ilyen bátortalan elsőre? Szituációkat kreáltam gondolatban, mit hogyan lehet váratlanul megoldani? Kétszer jártuk végig a tárnoki vizsgaútvonalat.
Mikor visszaértünk a tanpályára, a busz ott állt a kapuban, a parkoló autók előtt. Kérdeztem:-"Megengeded, hogy bevigyem az autót?" Necces volt, épp, hogy elfértünk. A végén kaptam az orromra egy nyuszipuszit, dicséretnek, én megköszöntem az órát, mert nagyon klassz volt. A tegnapi hiányzó lendületet beletettem, útburkolat javítás, lezárás, kikerülés, biciklis beláthatatlan útkanyar előtt, minden volt. Kérdezte az oktató, mikor akarok legközelebb menni? Holnap vagy hétfőn? Mondtam: is-is! Kedden vizsgázom! Most már van időm bőven gyakorolni, akkor gyakoroljunk! Csak nevetett. De holnap megyek. És megmutatom, mire vagyok képes, hiszen hónapok óta erre készülök.
Tentézzetek jól, nyugodtan, én is azt teszem!

2010. szeptember 21., kedd

Póttal a forgalomban

A tőlem megszokott rágörcsöléssel kezdtem húzni 1/2 7-kor a pótot. Végigjártuk a vizsgaútvonalat. Úgy háromszor megbuktam volna. :D Sebaj, így kezdésnek. Óvatosan kanyarodok, sehol a lendület, sehol az előrelátás. Nyomom a féket, csakhogy mindenki elférjen, inkább beugrok a jobb árokba, semhogy legyaluljam a tőlem balra lévőket.
Mikor már visszafelé mentünk a 6-oson, a Di-Fer körforgalomnál arra gondoltam /nem volt nehéz, hisz ideje volt/, hogy Judit mindjárt jön velem szemben. De még a Csenterics előtt, jó???? És jött,... és intettem Neki... Mesélte, sikított a Di-Fer-ig, bearanyoztam a napját :D Már megérte a kívánság!!
Visszamentünk a tanpályára, kicsit pihenhettem, elszívtam egy cigit. Újra elindultunk. Oktató csak telefonált, hisz vizsganap volt. Magamra hagyott, ...megint. Igyekeztem úgy viselkedni, mint a személyautóban. Előre bemérni a szembe jövőket, időben fékezni, visszaváltani körforgalom előtt, mégis lendületben maradni, hogy megállás nélkül vegyem az ívet. Már csak 20 percet mentünk, de lendületesen.
Az a tárnoki út veszélyes! Legszívesebben csak azon köröznék. Lakott terület, keskeny útvonal, tele kanyarral, szemből a kanyarban csuklós busz. Csupa finomság, amit csípőből kellene tudnom kezelni.
Kértem az oktatót, menjünk, menjünk, menjünk...most már csak az Övé vagyok!! Nem nézem az órát, hogy be kell érnem dolgozni, tiszta a fejem, csak erre kell koncentrálnom.
Minden nap mehetek, ezeket a gikszereket valahogy ki kell belőlem dolgozni. Tudnom kell, hogy viselkedik az autó, hogy követ a pót, meddig engedhetem az elejét, hogyan fékeződik nagyobb sebességnél. És sorolhatnám. Rengeteg tanulnivalóm van még. Egy hét múlva utolsó vizsga! Halleluja, vagy ilyesmi...:D

2010. szeptember 20., hétfő

2010.09.20.

Negyed órája megállíthatatlanul csuklok. Az a legviccesebb, tudom, ki követi nyomon a blogomat. Ha én is viszont gondolok rá, elmúlik a csuklás? Tudod, hogy tudom. Tudom, hogy Neked fogok a legjobban hiányozni.


Határozottan állíthatom, hogy elmúlik. :D

2010.09.20.

Ja igen, Jani itthon van. Mindjárt nálam. Nem hagyja, hogy megálljon az idő...
Holnap reggel kezdem a forgalmat...csak előre nézünk, sosem hátra!

2010.09.20.

Lelkemnek egy része meghalt. 8 év, kilenc hónap. Nem múlik el nyomtalanul. Az eszem felfogja,a lelkem nem. Emberek, akiket szeretek, soha többet nem kezdek velük új napot...
Egy karkötőt kaptam a hondásoktól. Gyönyörű. Életemben ilyen szépet nem láttam. Bilincset tettek rám...hogy tudjam, bármerre járok, hozzájuk tartozom. Tudom enélkül is. Családom. Mindenkit nagyon szeretek!

2010. szeptember 19., vasárnap

2010.09.19.

Korán keltem, nekihasaltam a németnek. Fiam mutatta meg a google fordítót, mert nyafogtam, hogy legalább hallhatnám is. Na így már egészen más. A száraz anyagba került valami élvezhető is. Janival szedtük össze a gondolatainkat, első nekifutásra milyen társalgással találkozhatnánk. Az első mondat, amit megtanultam: Keveset beszélek németül, de tanulom. höhö..:D Na jó, ez olyan mentsvár. Lassan tudom, hogy honnan jöttem, hány gyerekem van, ők hány évesek, hogy elváltam, mi mióta vagyunk együtt. Kezdem sajnálni, hogy nem lesz állandó internetünk.

2010. szeptember 16., csütörtök

2010.09.16.

Ma is nagyon elfáradtam. Két erő munkálkodik bennem.
Az egyik:
Már csak két napot dolgozom, utána felszabadul a lelkem a mindennapi stressztől. Mindig megkérdezik:-"Mit aggódsz rajta? Neked már mindegy, nem?" Még ott vagyok. Még a véremben lüktet.
A másik:
Összeszorul a szívem, hogy tudom, mit hagyok magam mögött. Semmi ego, nincs pótolhatatlan ember, tudom, de sajnálom, akik ott maradnak, és egyre több munka fog rájuk hárulni. Akik becsületesek, azokra gondolok.

Mikor hazaértem, Jani már várt skype-on. Érkezett a file:


És tudtam, minden rendben lesz, már várnak. Helyére kerültek a táblák, megelőzve az indulást. Megelőlegezve a bizalmat, a kitartást, a rátermettséget. Még jó, hogy Jani biztosan tudja, 3 hét múlva mindkét tábla mögül kimosolyog valaki a szélvédőn :D
Annyira boldog vagyok! Szeretnék már végre "hazaérni".

2010. szeptember 15., szerda

2010.09.15.

Nagyon-nagyon elfáradtam ma. Nem véletlen nem kívántam a héten, illetve amíg dolgozom, autóra ülni. Mintha kicsavartak volna.
Azt sem bánom, hogy nem történik semmi említésre méltó, amit megoszthatnék Veletek.

Még 3 nap, utána semmi más dolgom nem lesz, mint a tervvel foglalkozni, magammal, a családommal. Teljes odaadással.

Heuréka! A sok jókívánság már nem fér a padláson sem!!!! /Igaz, nincs is padlásunk:D/ Ha ezeket mind összeadom, egy végtelen szám jön ki...

Köszönöm mindenkinek!

2010.09.15.

Hogy miért nem olvastam hamarabb!!!

Heti horoszkóp - Kos

Merj nagyot álmodni, most különleges energiák áramlanak feléd, melyek éppen a nagyon sokáig dédelgetett vágyak megvalósításának kedveznek. Merész elképzeléseid szárnyakat kapnak, és több közülük elindulhat a megvalósítás útján, csak bírd tartani a lépést a gyors eredmények egymásutánjával. Ne feledd, hogy a fentiekhez néha külső segítségre is szükséged lehet, épp ezért merj tanácsot kérni barátaidtól, vagy közeli rokonaidtól. Ne lepődj meg azon sem, hogy jóval nagyobb sikerekre számíthatsz, mint ahogy azt valaha elképzelted. Persze ne ragadjon el a lendület, és ne feledkezz el rutinfeladataidról sem. Sok új barátságot is köthetsz ezen a héten.

:-))))

2010. szeptember 14., kedd

Tegnap este mikor hívtál,éreztem,hogy tele vagy félelemmel. Úgy éreztem,hogy rágörcsölsz a rendelésre "csak erre gondolok" írtad. Tanuld meg az elengedést. Ha erősen koncentrálsz a kívánságra akkor az Univerzum úgy veszi,hogy nem bízol benne,magadban. Ezért segítettem egy kicsit :) Legközelebb engedd el a rendelést-> gondold amit szeretnél s enged útjára,aztán vedd át a csomagot :) Ez az amit még meg kell tanulnod :)A Titokban az is benne van,hogy képzeld el amit szeretnél-Kísérletek bizonyítják,hogy pl egy autóversenyző ha képzeletben végig vezeti a pályát,közben ugyanazok az izmok mozdulnak,az agyát ugyanúgy használja mintha vezetne.Az agyban ez rögzül, anélkül,hogy kocsiban ült volna. Ezután a pályán sokkal rutinosabban megy végig,pedig csak képzeletben járt rajta.Legközelebb ne arra koncentrálj,hogy sikerülnie kell. Elalvás előtt járd végig a pályát,aztán másnap reggel csak annyit gondolsz,hogy most megyek és levizsgázom. Utána  már rutinosan vezetsz a már emlékezettből ismert pályán :) Próbáld ki! Ez is működik. Sok síkért!!

2010.09.14..

Köszönöm a Kedvesemnek. Köszönöm a Gyermekeimnek. Köszönöm az oktatómnak, Tündének, Juditnak, Ferinek, Gusztinak, a hondásoknak, és mindenkinek, aki hozzájárult a mai sikeres vizsgámhoz! /Ne a sorrendet nézd! Mindenki elöl van! A legelső sorban!/

 Még egy utolsó megmérettetés van hátra, 6 vizsgán vagyok túl. Jövő hét kedden reggel ülök megint autóra, a pótot fogom húzni forgalomban. Annyi különbséggel, hogy addigra letisztulnak az érzelmi viharok, "szabad" emberként, odafigyelve, teljes tudatossággal készülhetek a jövőre. Már csak a célt fogom látni,... három hét választ el a "teljesülés"-től!

2010. szeptember 13., hétfő

2010.09.13.

1/2 7, rutin pálya. Siralmasnál is rosszabb. Mint, aki sosem ült még autóban.

Amikor hazaértem a munkából, felhívtam Janit, és elmondtam neki az érzéseimet:
Kikerült a tudatalattimból, hogy még négy napot dolgozom,... éreztem, ahogy szétárad a karjaimban, lábaimban, egész testemben.... Hatalmas félsz lett úrrá rajtam, mi van, ha rosszul döntöttem? Ha én alkalmatlan vagyok erre az egészre? Bélyegét rányomva egyetlen másodperce sem tudtam az autóra, a vezetésre figyelni. Megdöbbentett, mennyire nem,... még jobban bepánikoltam. Nekem 3 hét múlva ez lesz a kenyérkeresetem! Nőtt a pánik.
Másfél éve nem éreztem félelmet...
Hibát, hibára halmoztam, mint még soha, az oktatómat is kiakasztottam.
-"Hogy lesz ebből holnap vizsga?"-kérdeztem
-"Hát ne így csináld, és akkor meglesz! Mi van veled? Még soha nem láttalak ilyennek!"

Annyira kétségbeestem, hogy nem számolva a késői időponttal, felhívtam Tündét: -"bajban vagyok."
És szép lassan én adtam meg a válaszokat:
Holnap azért kelek fel, hogy levizsgázzak! Csak így történhet!

Mindjárt lefekszem, csak erre gondolok...

2010. szeptember 12., vasárnap

2010.09.12.

Jani tegnap rám szólt, rég írtam blogot. Mondtam neki, az nem úgy működik, hogy minden nap leülök, és lényegtelen dolgokról írok. Aztán ma elolvastam Tünde blogját. Történt valami. Lelkemet érintették, ismét. Na ez már valami.

Holnap este felülhetek a pótosra, kiélvezhetem a jövő pillanatnyi elő-sugarát. Mintha egy más világba csöppennék. Még nem tudhatom a magaménak, ezért minden percét kihasználom.

Este jövök, és elmesélem.

2010. szeptember 11., szombat

LÁB jegyzet!

Lám-lám!!
Azt látni, ami avalódi éned!!
Éled életed, s közben kivirultál.., mint a kinyilló virág!!!
 Felszivod magadba a környzeted jelzéseit, éled a napokat, de közben ontod "illatod"!
Sok!!
Minden féle sikereket!!!
A mai!
Az égiek , s a földiek csak rajtunk keresztül ...Élnek!!

2010. szeptember 9., csütörtök

2010.09.09.

Voltam ma odaát, lecsekkoltam a fiúkat, minden rendben. Janit megnyugtattam, klassz fiai vannak.

Ma újabb levelet kaptam, amiben gratulálnak új, " vezető beosztásom"-hoz! És még élvezem is :D Csatlakoznak sorra az emberkék a bloghoz, normál szűrő, kinek fogok hiányozni, kinek nem.
Van egy statisztika oldal: Canada 22 ember, USA 25 ember, Belgium 1, Románia 1, ők vajon kik lehetnek?, akik olvasnak? Szeretném tudni!!!

Hétfőn kapok új kolleganőt, belé sulykolok, amit még tudok...hááát, egy hét, meglátjuk, mi lesz. Nem érzem úgy, hogy rajtam múlik. Ma megfogalmaztam a körlevelet, amit hétfőn elküldök az érintetteknek, hogy még egy hétig vagyok, ha kérdés lenne.
Közben a jövő hetemet tervezem, kedden ugye vizsga, elő kell vennem megint OKOS fejemet.
Ma megkaptam első búcsúajándékomat :-(

Zizzent gondolatok, de jól vagyok, kössz. Csak ezek a hullámok ne lennének a fejem felett! Nem tudok úszni!!!!!!!! De igen, amíg leér a lábam!!  :D:D:D:D

2010. szeptember 8., szerda

2010.09.08.

Érzem, hogy valahol valami történik. Szétveti a mellkasom.

 Ma nem kaptam választ... pedig mindenkivel beszéltem, kivéve Juditot.
A napom azzal telt, hogy hivatalos ügyeket intéztem, próbálom rendezgetni a dolgaimat, hogy mindent "jól" hagyjak itt.
Azt is megtudtam ma, hogy jövő hét kedden 08.30-kor rutin vizsga. Csak még örülni nem tudok neki. Úgy érzem, lassan halad ez a hét. A centi vágás tenné? Vagy az alváshiány? Úgy aludnék már egy jót. Szoktat az élet...ezután még kevesebb jut majd alvásra.

Na jó, abbahagyom a dünnyögést, nem vezet semmi jóra. Tente. Mindenkinek :D

2010. szeptember 7., kedd

2010.09.07.

Megint csak rohannak a napok. Tegnap reggel felültem a pótos teherre, rutin feladat: jobbra és balra saroktolatás. Először megint: erre húzd, arra tekerd, most figyelj, felborítod, gondolkozz! Aztán gondolkoztam, megálltam, felmértem, kijavítottam, betaláltam. Nagyon élveztem!
Alig bírtam ki a napot, munka után indultam Janiért a bécsi reptérre. Kalandos utam volt, de kiértem. Annak örültem, mikor hazaérve végre ágyba kerültünk, hozzábújhattam, és úgy érezhettem, az elmúlt napok terheiből végre kicsit átadhatok. Nagyon elfáradtam, nagyon rövidke volt az együttlét, ma délben már vitték vissza az autójához. Annyi fért bele a délelőttjébe, hogy beszaladjon a fiához, meggyőződött róla, hogy jól van, bevásárolt, és már ment is dolgozni. Zoli holnap hazajöhet!!! :D
Ma megérkeztek a megrendelt könyvek, belelapoztam, jó lesz az!!! Útmutatást ad, vagy engem igazol? Meglátom, mi hasznosat olvasok ki belőlük. Most még egy Juditot tervezek, rég ültünk le dumcsizni, de sietek haza, ki szeretném magam pihenni. Még a két nagy ezután jön haza, őket is meg kell hallgatni.
 Szerintem legyetek jók!


20.53- JÓ VOLT JUDITOZNI, NAGYON JÓÓÓÓ!!!!!

2010. szeptember 5., vasárnap

Négykezes :D

                                                      Így leszünk egy pár

2010.09.05.

Először is azzal kezdeném, hogy a beteg jobban van. Már kisebb sétát / uszkve 20 méter / egyedül megtesz, holnap kihúzzák a csövet, hét közepén hazajöhet. Az élet megint tanúbizonyságot tett, ha baj van, mennyire összefognak az emberek. Zolinak gyakorlatilag egy perc nyugta sincs, mindig van nála valaki.

Ma elkezdtem németet tanulni. Hááát, szólnak legendák csodákról.... hogy egyedül szótárazok, igyekszem megjegyezni a nyelvtant hanganyag nélkül. Van négy hetem, hogy el tudjam magam adni.

Tünde ajánlott két könyvet, ami segíthet az "építkezésben", ma megrendeltem. Igyekszem, esküszöm nagyon igyekszem, nehogy C vágányra kerüljek.

Holnap reggel E rutin 1/2 7-kor.

Jani még Luxemburgban, már biztos, hogy holnap este én megyek érte a bécsi reptérre.

Amit a legjobban várok, az a szabi, mert azt hiszem, hogy akkor mindenre lesz időm.

Teljen kellemesen az estétek!

2010. szeptember 3., péntek

2010.09.03.

Nem telt eseménytelenül a nap.

Semmi vidámság, móka, kacagás... "Másod"fiamat éjjel mentő vitte kórházba, perforált vakbélgyulladás. Nehogy elfeledjük a kórházba futkosást...Hogy a bajt sajnos ingyen adják, meg sem kell érte dolgozni...hogy mire mindent fa**án lerendezel magad körül, nehogy élvezd. Jani sík ideg, valahol Franciaországban. Összefogott a család, rendezzük, ahogy tudjuk, Jani holnap hazaindul.
Mire mi beértünk, Zoli már fent volt, fájdalmakkal, mégis mosolyogva. Átéltük, Barna is én is. Itthon kérdezték, hogy van Zoli? -"Pont mint Te voltál, vagy én ébredés után." Erős fiú, remélem hamar felépül.

Nincs sok csicsergés, más a feladat....

Nyugodalmas jó éjszakát!

2010. szeptember 2., csütörtök

2010.09.02. este

Ne hari Tündi, engedélyed nélkül másolok:


"Tudod az életben meg vannak dolgok írva, amiket végig kell élni,hogy azzá legyél ami lenni akarsz,hogy megtaláld önmagad,hogy tudd mit akarsz s mit nem akarsz. Nem véletlen,hogy végig jártad ezt az utat. Ha másfelé jártál volna az lennél ma aki vagy?

Lehet,hogy sosem hallottál volna s nem tudnál, nem éreznéd a gondolat erejét. Most vagy a jó úton, s a gondolat erejével ott is maradsz :)

Az Univerzum velünk van ha figyelünk rá.

Légy most már boldog ,s vedd el ami jár az eddig megtett útért."

Köszönöm!

2010.09.02.

Ma van a lányok névnapja. /Robinát ne keressétek a naptárban, én döntöttem úgy, 16 éve, hogy Beckyvel együtt ünnepeljük/ Sok boldogságot nekik!!!!

Ma iwiwen újabb pozitív visszajelzést kaptam, egyre többen drukkolnak a cél eléréséért. Nem tudom szavakkal elmondani, milyen érzés a lelkemnek. Dübörög a mellkasomban, szétfeszíti, persze jó értelemben. Adrenalin emelő. 4 és fél hét választ el az indulástól. Mikor elkezdtem, nagyon távolinak tűnt.

Ma megjött a tachográf kártyám! :D:D:D:D Október 01.-től érvényes. Höhö...Szép lassan egyben lesz minden. Mondom MINDEN!

Még 11 napot dolgozom. Cukkolás hatására kitettem ma a centit, annyit piszkáltak, hogy én már vágom... Akkor vágni fogom!

Szedem össze a gondolataimat, kik azok akik fontosak az életemben. Vannak, akik csak évente kétszer hívnak/hívom őket, de fontosak. Nekik szeretném még eljuttatni a blogcímet, álcázott kapcsolattartási címen. Szükségem van mindenki szeretetére! Nem szeretném, ha bárki úgy gondolná, szó nélkül kiléptem az életéből. Ezen gondolkoztam ma reggel munkába menet, az unokaöcsém jutott eszembe. Valahogy mindig nézem munkába menet a Renault-kat, hátha jön velem szembe. Erre tessék, ma bejött a szalonba! Évente kétszer teszi, pont MA! Már végképp nem tudom, ki rendezi az életet, de Oscar-díjra javaslom. Ámulat...mosoly...

Legyen szép az estétek!