2011.08.30.

Tanulságos, nagyon tanulságos volt a vasárnapi reiki foglalkozás :-)
Este bejelentkeztünk a reptéren, Jani nyitott, rátolt a görgős rampára, mire hátra ért, az első palettát már begurították. Mikor fent volt mind a négy, derült ki, hogy nincs meg a végzár. A platón volt még rakodás előtt? Vagy valahol elhagytuk? Lett akkora nyüzsgés a kamionunk körül, hirtelen mindenki és még annál is többen előkerültek, mert vissza szedette Jani az árut, azt gondolván, valamelyik palettában landolt a végzár. Nagyon izgalmas percek következtek, mindenki találgatott, vajon mit zúzott szét az alumínium cső. A kapkodós rakodókat kiverte a hideg veríték, főleg, hogy már a nagy górék is a helyszínen kíváncsiskodtak. Én reménykedtem, hogy az árunak semmi baja. Végre lekerült az utolsó paletta is, a végzár ott figyelt a raktér bal első sarkában. Két végén talpacska van, amikor hosszában tolni kezdte az alumínium paletta, és elért a homlok falig, ügyesen félbe hajtotta a toló erő, és beállította a sarokba. Lényeg, az áru sértetlen maradt!!! Mindenki megnyugodott, nem kellett jegyzőkönyves tortúrát csinálni.
A 4-esen indultam, Jani hajnalra ért Clujba. Eredeti utasítás szerint délutáni visszarakónk volt. Ahogy lejárt a pihenőnk, át akartunk állni az export oldalra. A portás bőszen nemet intett és kitessékelt minket az udvarról. Hívtuk Luxemburgot, "-Menjünk haza üresen." Tök jó, ezt megtehettük volna lerakás után is.
Már másfél órát autóztunk visszafelé, Bánffyhunyadon ért minket a telefon: -"Forduljunk vissza Kolozsvárra, holnap rakodunk." Majd, hogy -"Álljunk félre, még hívnak."
Hívtuk a magyar párost, kérdeztük, mi van? Megint nem szabadították fel a vámgaranciát a románok, addig nem indítanak új árut Budapestről, tehát kollegáink Ferihegyen vesztegelnek, nem érnek le a keddi exportra, így mi megyünk vissza érte. Jó, hogy addigra már megbeszéltük az otthoniakkal a keddi programunkat, mondhattunk le mindent, illetve szerdai érvényesítést kapott. Végre alaposan kialudhattuk magunkat, amire otthon nem igen van időnk :-))

Weekend

Nem, hogy rendőr papír massé, de láthattátok a Híradóban, hogy már papír rendőr autó is vigyázza a rendet a 4-es főúton! Királyok vagyunk, nem? Bátran menj és kérj tőle segítséget! :-)
Csütörtökön egész jó forgalmi viszonyok között autóztam lefelé, és csodák csodája korán vissza is raktak minket pénteken, fél 3-kor már Jani haza felé irányította a kamiont. Némi araszolás Bánffyhunyad előtt, azt hittük, baleset van a hegyekben. De nem, csak rendőrök irányították a forgalmat, ezért több kilométeres torlódás vesztegelt az úton. Klassz, mint itthon. A határon csodával határos módon percek alatt átjutottunk, minden fennakadás nélkül. A kisautós határátlépésnél viszont hosszú sorok kígyóztak.
Jani a 3-as felé tanácsolt, mivel megint határidős, két lerakós árunk volt. Furcsa volt az unalmas autópálya, de végül igaza lett, 4 órás menetidővel álltam meg Ferihegyen. Silviáék a 4-esen jöttek, ők torlódásból torlódásban haladtak csak.
Hajnal 2-kor toppantam haza, gyors, pihentető alvás után bevásárlás, főzés: délutánra Balatont terveztünk a lányommal. A riasztó közlekedési hírek és időjárás előrejelzés ellenére útnak indultunk némi virág beszerzés után. Az M7-es kiváló volt, Siófok után átadtam a kormányt lányomnak.  Első aggályaim után büszkeség töltött el, hiszen pár száz kilométeres jogsival este hazáig hozta az autót. Nagyon ügyes csajszi! (Ő is!)

Sellő vagyok! Sellő vagyok!

Anyum sírját rendbe tettük, majd irány a Balcsi-part! Ez a pár órás weekend annyira feltöltött, hogy este itthon pörögtem, mint a motolla, alig lehetett ágyba zavarni. Ma reggel kicsit kertészkedem, mielőtt Robinával reikire megyünk.

Valahogy sosem unalmas

Szokásos kör: kedden délelőtt indultunk, előtte még Ferihegyen egyeztettünk egy német házaspárral, akik először jöttek kedvenc kanyarunkra, merre, mit, hol érdemes, mire figyeljenek. Mi 11-kor elindultunk, ők délután 2-kor (hiába az instrukció, Karcag után vettek egy jobbost,  maradva a 4-esen, pedig onnan a 42-es visz Ártánd felé). Szokásos megváratás után leszedtek minket, akkor még sehol sem voltak Silviáék, de reggel már együtt ébredtünk. Hááát, nem voltak elragadtatva az úttól. Nem értem, pedig tök izgi. Teljesen elhagytam az energiaitalt, ebben a három órás utazásban sosem jön álom a szememre, mindegy hajnal hány óra van. Jani azt mondta, a 4-esen lehet igazán megtanulni vezetni! Hát én már nagyon élvezem. Bár ma éjjel egy csökött agyú nem is tudom, oktatást tartott? Még Cegléd előtt utolértem, 70-el cammogottt. Türelmesen kivártam az állandó szembe forgalom miatt, a kétsávoson elhúztam mellette. Valamiért megszívhatta magát, mert a tető előtt vissza előzött, újra 70-es tempó. Ha rávillantottam, satuféket is nyomott. Csak nem lódult meg. Folyton jöttek szemből, amikor meg nem, rágyorsítottam, mire ő is rögtön tudott 100-al menni. De ahogy szemből fények jelezték a forgalmat, vissza lassított 70-re. Mit élvez az ilyen csökött agyú? Nem vagyok egy agresszív típus, de a Holdig tudtam volna rúgni. Így is 3 óra 00 perccel állítottam le az autót, hát még, ha nem tart fel az utolsó 40 km-en?...
Mind ettől függetlenül imádom a 4-est!
Más: Kenderesen (vagy Bárándon, most nem akarok hülyeséget mondani, de holnap pontosítok), rendőr papír massé fotózza a közlekedőket! Nem hittem a szememnek! Az Üvegtigris valós alapokon nyugszik! Tényleg van (jelző nélkül, pedig de kimondanám!!) ember, aki papír rendőrt állít az út szélére! Mi még oké, nevetünk rajta, hisz tudjuk az eredetét. De egy külföldi? Mit gondol rólunk?
Azt, hogy hülyének nézik az embereket. Igazság tartalom.....?

Ma reggel

Már az új Cruzzal jöttünk dolgozni :-)))

Apum kimaradt a körből, Judittal egy gyors traccs partyt még össze hoztunk a szombat esti indulás előtt.
Nagyon sokat agyaltunk rajta, induljunk korábban és még a vasárnapi stop előtt csússzunk vissza Magyarországra, vagy induljunk el a kiírt időben, akkor tuti a vasárnapot a parkolóban töltjük, de legalább hétfő hajnalra haza érünk és Jani végre átveheti az autóját. Utóbbi mellett döntöttünk.
Este fél 8-kor jelentkeztünk be a reptéren, 8 órási terminnel. Éjjel 11-kor raktak meg minket. A másik állandó páros hosszú pihenőzött, ezért "kisegítő" autót küldtek, ők már 8-kor annak rendje és módja szerint útnak is indultak.
Leértünk Clujba, másik páros még sehol! 3 óra hátrányunk volt! Végre beesett a kollega is, egyedül! ????????
Ugye a határon, mint az unióban, (nem kevés tréfálkozós szmájli) elkérik a személyes iratodat. Kollegánál volt egy lejárt útlevél, személyi nem. Azonnal leparancsolták az autóról, hívtak valakit, aki visszahozta Pestre, így csúsztak meg több, mint 3 órát.
Hiába voltunk lent reggelre, vasárnap nem szedi le a nappalos műszak az importot. Nem érdekes, úgysem indulhatunk, csak este. Ígéretükhöz híven 7-kor leszedtek, visszadobták az üres palettákat. Kicsit korán voltunk a kamionstop végéhez, de már jöhetnékünk volt. 9-re értünk az első tiltó táblához, és imádkoztunk.
Senki nem tartóztatott fel a tilalom ideje alatt, fél 12-re a határon voltunk  Ott kezdődött a sorba állásos őrület, nem is értettem, hogy a több kilométernyi kamion hogyan fogyhatott el előlünk egy óra alatt. Hát két sorban engedték át a teherforgalmat! Ilyet sem láttam még!
Megmaradtam a 4-es útnál, nagyon élvezem, hogy nem álmosít, mindig történik valami. Tempomat szóba sem jöhet, lábgázzal végig, a sok szédelgő ellenére feljavítottam 3 óra 00 percre a menetidőmet. Most magunkért rohantam, ma nincs fuvarunk, minél hosszabb legyen a napunk.
Hajnal 5-re értem haza, pletyi a fiatalokkal, majd kidőltem. Késői ebéd főzés, apumnál látogatás. Most várom Janit, hozza az új Cruzt megmutatni :-)))) Még csak a szalonban láttam, üvegen kívül, átadásra készen.
Közben bőszen levelezek a munkaadónk személyzetisével, mert már másodszorra haraptak le a fizumból. Beteg a bérszámfejtő. Már, hogy, igaziból. Az elsőt már rendbe rakták, most a másikért küzdök. Ha fent lennénk, pénztári kifizetéssel orvosolnák, de így...lelevelezgetem és a következő fizunál jóváírják.
Holnap reggel rakodunk. Már 45 órás pihit kéne csinálnunk. Egy csomó itthoni munkát arra halogatok. És még a Balaton közelében sem jártunk az idén.

Mérgelődéssel teli 2 nap

Csütörtök délelőtti indulással estére lent is voltunk, már várakozással kezdődött a kiruccanás. Volt valami céges buli a fövenyen (mire fel senki nem dolgozott?), végignéztük a székek elpakolását, majd maradék erejüket összeszedve kicuccolták a kofferünket.
Reggel 9-kor átállítottak bennünket az export oldalra (mint utóbb kiderült, folytatódott a füvön a zenés-táncos mulatság, csak mi az épület háta mögé kerültünk és az egészből nem észrevételeztünk semmit) és délután 5-kor rakták meg az autónkat.
Közben utasítás Budapestről, hogy két lerakónk lesz, az áru egy része annyira sürgős, hogy rögtön a reptérre vigyük, míg a másik részét Vecsésre, raktárba.
Jani már sejtette, hogy cumivégre kerülünk, nem lesz gyors lerakás.
Fél 6-os indulással végezzünk Vecsésen is 2-ig! Tudunk rövidebb utat? Persze, max. ha gólyákat kötünk a kamion elé.
Jani is csapkodta a lovakat, én is toltam a 4-esen, ahogy csak tudtam. Péntek este lévén volt jó néhány szédelgő turista az úton, aki a szolnoki kerülőn a kereszteződés közepén nyomott satuféket és kezdte nézegetni a térképet. Fel is, le is volt forgalom bőven, kétsávoson négy fényszóró jött velem szemben. Fék, lehúzódás, reflektor, duda, hadd szokja. (Persze Jani felriadt. Erre jó a 4-es, pihenés kizárva.)
Minden feltartóztatás ellenére hajnal 1/2 1-kor bejelentkeztünk a reptéren. Román kollegák olyan ügyesen felpakolták a ládákat, hogy az egész rakteret ki kellett targoncázni, hogy kiválogassák a repülőre szánt árut. Fél 3-ra végeztek, ennyit a határidőről. Még átmentünk a raktárba, ott gyorsan végeztünk.
4 óra után toppantam haza, befejeztem a cégem személyzetisének írt levelet, amit reggel Lackó leellenőrzött. (De jó, hogy van németes a családban!)
5-kor még vízszintesen hallottam, hogy Robinánál ébreszt az óra, reggel 8-kor arra keltem, hogy füvet kell locsolnom, mielőtt betűz a nap a "kertbe" (ez vicces, kb. 4 négyzetméternyi a keltetett fű, amit kénytelen vagyok én nevelgetni, ha már az eső nem teszi ).
Este újra gurulunk, még aludnom kéne, Judittal traccsolni, esküvő óta nem tettük.
Csinálna valaki 36 órás napokat? A kedvemért! Naaaa!

A vasárnapi héderelés után este üresen vissza indultunk, mivel hétfőn nemzeti ünnep volt Romániában, a cég is zárva volt. Így szabad lett a hétfőnk, kedden reggel 8-ra újra az autóhoz rendeltek bennünket. Kicsi zűrzavar volt az áruval, mert a másik kamion délben, mi pedig délután fél 3-kor tudtunk csak elindulni.
Nagy ráértünkben délelőtt kimentünk csavarogni a Ferihegy Centerbe, vettünk magunkhoz még némi élelmet, porszívót, SD kártyát, pendrive-ot. (Otthonlétem alatt ilyen bevásárlásokra nem futja az időmből.)
Lezavartam a 3-ast, román szakaszon még egy ideig nézegettem az éjszaka fényeit, majd nem sokkal a cél előtt álomba ringatott a fülke imbolygása. Lerakásról semmi emlékem, arra keltem, hogy Jani befüggönyöz, felköltöztem hát a kapszulámba. Reggel együtt ébredtünk a kollegákkal, az utasítás megérkezéséig anekdotáztak a fiúk. Végül minket üresen haza indítottak, nekik maradniuk kellett délutáni felrakásra. Jó volt napokig együtt jönni-menni, dehát, úgy logikus, hogy mindkét oldalon van egy-egy kamion a folyamatos áruszállítás lebonyolításához.
Nagyon akartam sietni, ezért egy merész gondolattal Püspökladány (4-es út) felé fordítottam a kamion orrát, nem nagyon vettem le a gázról a lábamat, így 3 óra 10 perccel álltam meg Ferihegyen. Pilistől az utolsó kilométereket cammogva tudtam csak megtenni a sűrű forgalom miatt. Ennek ellenére úgy gondolom, jó időt futottam, büszkén bezsebeltem a sikert.
Este annyi időm volt csak, hogy füvet locsoltunk, Marcival reikiztünk. Űűűű, ez volt ám az élmény! Nagyon-nagyon szeretnék reiki tanfolyamra menni!!
Ma reggel újra jelentkezünk, bár még senki nem tudja, mikorra lesz kész az árunk. Megcélzom megint a 4-est, nagyon élveztem a tegnapi utat. Tomiék tegnap cukkoltak, miért nem vállalom már be a román szakaszt? Arra gyúrok, vazze! :-)))

Az élet csodás!

Szerdán Kolozsvárról 2-kor tudtunk elindulni, megrakva. Nem siettünk, mert Vecsésen 5 után nincs áruátvétel, a rakománytól mindenképp csütörtökön reggel tudtunk csak megszabadulni. Ráérősen körbe jöttem a 3-ason, mennyivel nyugisabb! Úgy döntöttünk, a kamionban éjszakázunk, értelme sem lett volna este 10-kor hazamenni aludni, hogy reggel 7-re újra Vecsésen lehessünk. 8-kor Ferihegyen hagytuk az üres kamiont, és akkor már tudtuk, hogy aznap nem indul áru Kolozsvárra. Jani kétkedett, mi van, ha nem hagynak minket "szabadon", és kitalál munkaadónk egy Bécset vagy valami közelit, akkor másnap nem tudja zárni a régi autójának hitelét. Én ekkor keresztbe le akartam nyelni:
"-Légyszives arra gondoljál, amit szeretnél! Ne arra, amit nem! Napok óta futkosunk az autód papírjaival, Te meg Luxemburgról beszélsz?"

Szabadnap-éjszaka!!! Beszaladtunk Csepelre, megbeszélni Jani Opeljének végelszámolását. Ekkor 269.- Ft-al számolt a bank (CHF). Haza felé bementünk a Di-Ferhez, mert kicsi autóm szerviz könyve még utazgat a régi tulajjal és a lámpái csálén szórják a fényt. 2-re menjek vissza fényszóró állításra. Itthon épp, hogy rápillantottam gyerekeimre, fordultam is vissza, elintéztem a szervizt, tesómnál voltam, Juditnál esküvői képeket cserélni, apumnál zártam a napot. Forgolódós éjszakám volt (Jani ügyletén gondolkodtam, kicsit döcögősen halad, de végül abban maradtam magammal, az élet majd megoldja: vagy elsimítunk mindent, hogy nekünk jó legyen, vagy gördülnek az újabb akadályok és feladjuk, későbbi próbálkozással), annak ellenére, hogy nagyon nagy szükségem lett volna egy kiadós alvásra, pénteken 8-ra már a kamionnál kellett lennünk. Bank 8-kor nyit, autókereskedés 9-kor. Na ezt oszt be!
Pénteken reggel 8-kor bejelentkeztünk a reptéren: nem tudnak semmit, káosz van az árukkal. Oké, mi leléptünk kb. két órára ügyet intézni, szóljanak telefonon, ha már valami biztos.
Közeli Auchanben OTP ügyintéztünk, mikor jött a telefon, holnapig semmi. Király! Akkor már beszaladok a T-Pontba az én internetemet is intézni.
Újabb telefon:
-"Még ma este induljunk, majd üresen vissza."
Mondom: -"Minél hamarabb indulnunk kéne, mert reggeltől stop van Romániában, nem szeretnénk bent szorulni, mert akkor csak vasárnap hajnalban érnénk vissza".
Újra irány Csepel, autókereskedés, bank, hitelzárás. Zuhant az árfolyam, 259.-el zárták!
Fél 12-kor már nyugodtan újra a kereskedésben ücsörögtünk, mikor szóltak:
-"Ma déli indulás jó lesz?" 
Mindezt azért meséltem el, mert pont annyi időt hagytak nekünk, amennyire szükségünk volt (reggel mindez még reménytelennek látszott!)
Előző esti kétségeimre választ kaptam, immár megnyugodva dolgozhattunk, nem hiányoztunk életünk egyetlen fontos pillanatáról sem.
A reggeli komorságom eltűnt, vigyorogtam: -"Imádom, az életet! Azt, ahogy rendezi...! Látod Jani, így kell "kívánni!"
Fél 4-es indulással és hajnal fél 1-es visszafordulással ma reggel Budapesten munkaidő végét ütöttünk. És tudjuk, Jani jövő héten átveheti az új Cruzt. Hogy mikor? Ma este rakodunk, holnap Kolozsváron héderelünk (kamionstop), hétfői visszarakástól függ minden. Ha reggel velünk kezdenek és felérünk 5-ig, leszednek, ha délután raknak, éjjel érkezünk, csak kedden reggel leszünk üresek. Még kitalálom, nekünk melyik lesz a jobb!

Újra munkában

Becsomagolt helikopter, kamionnal szállítva

Megint egy hetes csúszásban vagyok önmagamhoz mérten. Most Clujban kipihenten várjuk, hogy megrakják az autónkat, ezért ez a nagy ráérősség, és tudok nektek írni.
Szabadságom második hete legalább olyan sűrű volt, mint az első. Valahogy mindig akad a kezembe munka, amit be is szeretnék fejezni...nem is értem.
Hétfőn korán reggel hadba fogtam a fiúkat, a kocsibeálló melletti gesztenyefák alsó ágait kellett levágni, mert már csak hasmánt jutottunk el a kis autóhoz. Gallyazás, kuglira aprítás...kezd kicsi lenni a fatároló. Ha már így neki futottunk a nagy munkának, rendbe tettük az utcafrontot, irtottuk a százával kibújó nyárfákat, füvet nyírtunk.
Mire végeztünk, elkezdett szemerkélni az eső, nehogy tudjak festeni vagy földmunkát végezni, így pihentem, és csak a lakásban molyolgattam. Scennelgettem gyerekeim babafotóit.
Másnap végre derült időre ébredtünk, teraszunkat próbáltam tökéletesíteni, természetesen. Még vennem kellett (vagyis kaptam a terméskövestől, mert szerinte vastagabb köveket kellett volna vennem, hogy bírja a telet is) pár darab lépő követ a kiskapu előtti földre és a fatárolóhoz szélesítésre.
Míg Robinával átmentünk Érdre koktél ruhát venni az esküvőre, Barna földbe küldte az összeset. A napsütést kihasználva lekentem az utolsó réteggel a garázs kaput, már emiatt is nyugodtan alhatok.
Még a terasz építése alatt bőven kitapostuk a füvet, fellazítottam a foltokon a földet, elszórtam a fűmagot, bízván, hogy az egész hétre ígért eső majd felnevelgeti. Estére hajlott az idő, mire maggal-földdel beszórtam az udvart. Másnapra esőt mondtak,ami arra buzdított, hogy még a fatárolóban rakjak rendet, mert már kifelé kéredzkedett az apraja. Elő hát a fűrészeket, kipakolás, új tartó szerkezet gyártása, polcozás, bepakolás. Jééé, mennyi hely lett!
Szerdától Jani új autójának vásárlási előkészületei vették át a főszerepet. Nem, mintha nem lenne megelégedve mostani autójával, csak épp a törlesztő részletek nőttek duplájára, amit még másfél évig fizetve kijönne belőle egy új autó. Így beszámítva beülhet egy újba, felét fizetve csak a mostaninak, fix forint alapon.
Mindeközben naponta 3 órát foglalkoztunk a némettel barátnőmnél, aki felajánlotta, hogy ha van kedvünk Agárdon pihenni pár napot, csak szóljunk és adja a nyaraló kulcsát. Ezen felbuzdulva pénteken Barnabásékkal leszaladtunk Agárdra megnézni a szóban forgót, használati utasításokat értelmezni.

Eljött a Nagy Nap is, Judit esküvője szombaton. Délelőtt készülődés. 1/2 3-kor polgári esküvő utána templomi, majd a mulatozás. Mi Janival hajnal fél 1-kor megszöktünk, indult vissza gépünk, és még aludnunk kellett, hisz estére fordulunk is vissza, csak akkor már kamionnal. / Ami ígéret szerint megrakva, útra készen vár majd! /
A repülés fantasztikus, nem győzök vele betelni. Sűrűn felhős volt az ég, többször átszelve turbulenciát okozott, ilyenkor hirtelen métereket esve rázkódott a gép alattunk. Izgalmas volt nagyon! / Nekem...mondja János, ő annyira nem volt oda érte... :-))) /

Habos-babos csoda :-))

A két és fél órás busz úton Charleroitól Luxemburgig már elnyomott minket a buzgóság a kényelmetlen üléseken. Taxival mentünk a reptérre, ahol nem találtuk a kamionunkat. Még a telephelyünkön volt, a féléves TÜV vizsgáztatást kellett megcsinálni, míg mi szabin voltunk.
Egy öreg traktorra fel kellett akasztani egy pótot, levinni Leudelangeba, ott leakasztani, Jani visszahozta szólóban a traktort, én a mi gépünket. Ami jelét sem adta annak, hogy hajlandó lenne elindulni. Elő a bikakábelt életet lehelni szeretett DAF-unkba. Megkeresni a kofferünket, ismét akasztani, vissza a reptérre, rampára állás, rakodás. Így még aludhattunk is 4 órácskát, mielőtt hajnal 3-kor haza indultunk volna. Az utunk szokásosan telt, én hoztam fél németen át, a 11 terelésből már csak 5 van meg, Jani délelőtt a német szakasz második felét csapta meg, az osztrák határon csere, majd Mosonmagyaróváron a következő csere. Fél 8-ra Ferihegyen voltunk, a szokásos két óra várakozás-lerakás után végre haza mehettünk. Rég voltunk otthon! .-)))

:-)

Kedden reggel újra Ferihegy, Kolozsvári rakodás. Az egyik palettán rongált áru volt, kisebb bonyodalmat okozva ezzel. Fényképezés, vámragasztás, jegyzőkönyv. Nincs sok közünk a procedúrához, csak hátráltatott minket az indulásban. Jani kihasználva a csúszást még telefonon simítgatta az ügyintézést új autójával kapcsolatban.
Közben magyar kollegáktól érdeklődtünk, mi változott a román fuvarral az elmúlt két hétben? "Már a 4-esen kell járnunk Szolnok felé" - volt a vezető hír :-(((
Judit! Kösd fel a gatyád! Új kaland, kihívás...halál szakasz. Tény, nem normálisak arra felé a sofőrök, hihetetlen előzésekbe kezdenek úgy az úrvezetők, mint a kamionosok. Szemből jövő kis autó kamiont előzött, mindkettőnket fékezésre kényszerítve, én lehúzódtam, amennyire tudtam, a szemből jövő kamionnak már le is kellett húznia a gépét a sóderesbe. Nagyon észnél kell lenni, sokkal megterhelőbb, mint autópályán hátradőlni. Ahol jó az út, ott jó még a kétsávos is, ahol viszont rossz, ott a román utakat kenterbe veri...nagyon rossz!
3 és fél óra alatt "ismerkedtem" az új szakasszal (nem sokkal kevesebb, mint autópályán, márpedig nekünk az idő az, ami mérvadó), végül is rosszabbra számítottam. Ha már majd rutinnal hajtom végig a 4-est, akár próbálkozhatok a román utakkal is.

Így utólag: frankfurti kínlódásom eredménye. Sosem felejtem el...