Frankfurt

Egy manuális váltós DAF-ot kaptam 9 és fél tonnával a fedélzeten, Jani egy manuális Ivecot, 12 tonnával.  Jani felfrissítette a manuális ismereteket, azt gondoltam, menni fog... tévedtem. Jani elöl. Az első autópálya kijárón vissza akartam váltani, nyomtam a bubut ezerrel és nem tudtam visszaváltani. Annyira lassultam a kínlódás közepette, hogy megálltam a kijáróban, gondolkodtam, mi lehet a baj. Kiraktam az elakadásjelzőt, mire rájöttem, hogy a kuplung helyett a bubut taposom. Vajon miért nem váltott? Kis csoportosulás mögöttem türelmesen várta a megoldást, Jani viszont idegesen rám telefonált. Azt sem tudtam, sírjak vagy röhögjek? Hogy lehetek ekkora hülye? Gyűjtöm a további társasági poénokat...
Akadály leküzdve, hasítanék tovább, az autó hintázik az úton széltében és le-fel, alig tudtam sávban tartani. Mentünk még vagy 50 km-t, kiálltunk egy kútra mert Janinak nem volt szomjoltója. Elmeséltem a sztorit a kijáróban, kértem legyen türelmes, újra tanulok vezetni. De innen már mentünk megállás nélkül, próbáltam tartani a 90-et, a hintázás miatt a szél nélküli utakon 80-al sikerült csak. Végül Jani is ráérzett, mi a gyengém, nem kellett többet szólni, hogy várjon meg. A reptéren kigurították a palettákat, még Jani autóján volt pár doboz, azt rampán szedték le. "Hazaindultunk", így üresen már egészen másképp viselkedett az autó, repültünk visszafelé. Éjjel a miénket megrakták, most alvás, este indulunk Lyon-Marseille körútra.Még az is lehet, hogy Hajniékkal (a tegnapi házaspár) együtt indulunk, ők spanyolba mennek este.
Ezek az éjszakai kiképzések!... Érdekes, odafelé mindig rettegek, mert sosincs problémamentes kezdés, visszafelé már fel sem tűnik, hogy magam maradtam. Lassan engem is kezd idegesíteni, hogy még mindig bénázok így 3 hónap után, nem tudom, meddig lehet takarózni azzal, hogy kezdő vagyok? Remélem azért szép lassan ráérzek mindenre, és igazi profit sikerül belőlem faragnia Janinak. Na majd erre koncentrálok elalvás előtt.
Vigyázzatok magatokra! Pusza.

2011.01.29.

Tündöklően szép volt. Lenyűgözött. Az osztrák éjszakában láttam valamit. Nem akkorka volt, mint egy csillag, vagy egy repülőgép jelzőfényei. Mintha egy utcai lámpás fényét 300 méterről néznéd, egész közel volt. Velem szemben a horizont felett tűnt fel, kén-láng-zöld színben szelte a fekete égboltot, majd átváltott lámpa-sárgára, kettévált és kialudt az éjszakában. Egy hulló csillag, szinte karnyújtásnyira. Januárban! Gyönyörű volt!

Délben indultunk Bécs felé, Bécs-Linz felrakók. Jani kezdett, kétszer 2 és fél órában. Próbáltam szunyókálni, de nem sikerült, így a 9-kor elkezdett éjszakai vezetést 3 óra múlva be is fejeztem, majd leesett a fejem. Mínusz 8 fokban csapadékmentesen tempós utam volt.  Jura Rasthofban álltam ki, Jani egy kávé után átvette a volánt. Két óránál többet ő sem bírt, valamikor reggel 6-kor telefonébresztőre keltünk. Volt még 3 óra Luxig, már kevésbé álmosan a felkelő nap kísért utamon.
Érkezésünk után átültünk egy magyar házaspár fülkéjébe, egy hónapja nem találkoztunk, volt mit megbeszélni. Nagyon jól éreztük magunkat, tréfára vettük az átélt kellemetlen élményeket. Konkrétan röhögtünk a másik kínján.
A szomszédolás után felmentünk utasításért a diszpécserhez. Útközben mondtam Janinak, tök jó, hogy hétvége, megint megúszom a próbautat. Max. szétszednek bennünket, ha kevés a sofőr. Erre: ma este két autóval Frankfurtba megyünk! Aztán, hogy beigazolódjon a feltevésünk, egy kolléga mondta, látott egy német napilapban Welteres hirdetést. Most várom a családomat skype-on, hátha szóba áll velem valaki...na meg várjuk az indulást. Jó éjt otthoniak!

2011.01.27.

Megleptük kis családjainkat egy tegnap hajnali hazajövetellel. Úgy volt. hogy Lyon-Marseille körútra megyünk, aztán kaptunk egy utasítást, miszerint Budapest. Gondoltuk tök jó, gyorsan megjárjuk franciát, hét végére megint itthon leszünk. Aztán alaposabb olvasás után kiderült, 25.-i indulás Budapest. Gyorsan szövetkeztünk, nem áruljuk el az itthoniaknak, így nem tudnak felkészülni a jöttünkre. Tegnap fél 6-kor léptem be otthonomba. Középsőt a fürdőszobában leptem meg, sikítani akart, de csitítottam. Kicsit ébresztettem, csak nézett nagy kerek szemekkel, hogy most álmodik, vagy mi van? Óriási ölelést kaptam :-)))). Barnához is bementem, még aludt. Kérdeztem, -"Mikor akarsz kelni"? -'Hány óra van?" -"Fél hat." -'Akkor most."
Semmi felháborítóan nagy disznóólat nem találtam, nyugtáztam, nem tudom őket átverni :-)))).
Nem hittük, hogy megint 2 napra itthon hagynak bennünket, felkészültünk az esti indulásra. Reggel némi rendrakás, egy mosás, bevásárlás, ebédfőzés, ebéd után alvás, ha éjszaka dolgoznunk kell. Pont megébredtem, mikor Jani hívott:-"Ugye nem aludtál? Mert éjjel kell aludni!" Ez az! Robinával délután autósiskolában voltunk megérdeklődni a jelentkezést. 15-én kezdi a tanfolyamot.
Ma szabadfoglalkozás: tegnap tesómtól kaptam 5 zsák hungarocell darálékot, amivel a fotel-babzsákot lehet megtömni. Zsuzska varrta zsák már rég lelapult, ha ráültünk, a földön landoltunk. Ezt ma délelőtt Barnával megtömtük, csudijó eredménnyel. Felbuzdultam a sikeren, mivel ebédünk van, nem lévén más dolgom, mindjárt nekiállok szabni-varrni-tömni Robina rég áhított babzsák foteljét. Jó kis nap lesz ez is :-))))

2011.01.24.

Nem mondom, hogy nagyot aludtunk, fél 7-kor keltünk.

Letettük terhünket, Stuttgartból Dunningenbe mentünk 5 nagy ládáért, estére vissza is értünk Luxba. Kantinban ettünk, gyerekekkel eszmecsere. Most pihenni szeretnénk, jó éjt nektek!

2011.01.23.

Piszkoltam csak a brüsszeli kirándulást időhiányban, indulnunk kellett Stuttgartba. Még útközben kavarogtak a gondolatok, a teljesség igényével szeretném megosztani veletek az éjszakai kaland élményeit.
Palettákat vittünk, ezek alumínium lapok, amikre a dobozolt árut fóliával és hálóval rögzítenek. Tulajdonképpen hatalmas raklapok. Ilyenen vittük a lentebb látható Porschet. A platóba süllyesztett görgőket ilyenkor felemeljük, így tudnak be és kigurulni ezek a paletták. A platót billenteni lehet annak megfelelően, melyik irányba kell gurulnia az árunak. Na ilyenből kaptunk tegnap 3 db-ot. Én is, Jani is. Ugye két felé küldtek bennünket lerakni, csak azt nem mondták, egy fős személyzet ürít mindkét helyen. Jani is szívott, elakadt a háló az oldalfalban, majd' egy órán keresztül cibálták a palettákat. (Az én árum a billentés ellenére sem akart megindulni a görgőkön, ezért kellett csörlővel kihuzigálni.)
Mi addig Pistikével vártuk azt az egy embert. Beszélgettünk a munkahelyekről, a munkáról. Aranyos volt, érdeklődött, megvolt-e már a próbautam, hogy érzem magam így 3 hónap után? Mondtam neki élmény a munka, a tegnapihoz hasonló fosatós utak elenyésző számban vannak, összességében nézve sokkal több a kaland, az élmény, mint a kínlódás.  Megnyugtatott, mindenki így kezdte, előfordul vele is a mai napig, hogy helyzeteknél ő is kiizzad. Beszéltünk a négykezes munkáról. Ő mellé is fel akart kéretzkedni egy haverja, csak 3 hónapra, míg betanul 0 km-esen. Pistike beleborzongott a lehetőségbe, hogy valaki feldúlja a mindennapjait, átrendezni a fülkét két ember cuccainak, elviselni a krákogását, megállni, ha pisilnie kell, viselni a szagát, a hülyeségét és még sorolhatnám. (Jani mindezt megteszi értem, 20 év magánzás után!) Lett erről szó azért, mert mondtam, nem is tudnám egyedül csinálni a kamionozást, csak azért vágtam bele, mert Jani velem van mindig, illetve én vele lehetek. El sem tudnám képzelni, mindezt egyedül. Ezért is félek annyira a külön utaktól.
Tegnap este Jani 150-200 méterrel mögöttem jött. És én azt kívántam, bárcsak itt lenne mellettem, segítene. Nem jó egyedül menni, dönteni, helyzetet megoldani, nincs kihez szólni. Azt kívántam, inkább szóljon rám, hogy "ne tököljek, hogy mit csinálok már megint?, miért így csinálom?"  Ezek engem bosszantani szoktak, ...azért, mert így tudom megoldani. Ilyenkor mindig elmarasztalás- "elvárásoknak megfelelni képtelen vagyok"-érzésem van. Nehezen fogadom el, hogy segítő szándékkal szól, főleg még, ha türelmetlenül is. Hát, ma azt tanultam, inkább szóljon, mint ne legyen mellettem. Aki ismer és tudja, milyen KOS vagyok, az tudja azt is, nehezen viselem a kritikát. Fel tudom ismerni, ha valamit elbaltázok, nem veszem jó néven, ha még fél óráig azon rágódunk. Ezen kell változtatnom. És felfognom, hogy nem bántó a szándék, segítő.
Egyébként, amikor megérkeztünk a reptérre, kérdeztem Janit, hányszor fogta a fejét, hogy mit csinálok előtte? Azt mondta, nem is, inkább azon aggódott, hogy amikor bevezetett a lerakóhelyre, útépítésen, szűk kanyargós tereléseken kellett átmennünk. Ott féltett, hogy valamit elkaszálok, de ő előttem ment, így baj nem lehetett. Pontosan azt csináltam, amit ő. Ahol ő elfért, ott én is. És érdekes, ezen én nem is aggódtam.
Megrendeltem a német nyelvtanfolyam 28 leckéjét, egyben elküldtem a házit is.
Én indultam Luxemburgból, 2 és fél órát jöttem, ugyanennyit Jani is. 3/4 11-re értünk a stuttgarti reptérre, holnap kell lerakni. Éjszaka alszunk! Jó éjt!

Külön

Természetesen tegnap sem maradtunk munka nélkül. Két rakott autót kell Brüsszelbe vinnünk, este 10 órási indulás, reggelre üresen vissza is érünk. Klassz. Elgondolkodtat, vajon a próba része? De hát éjszaka senki nem fog rám telefonálni, kérdéseket feltenni vagy utasítani...Egyszerűbb magyarázat, hogy munka van, autó van, sofőr nincs. Na mindegy. Jani előre engedett, hadd szokjam az egyedül járást. Egész addig nem voltam ideges, míg el nem indultunk. Aztán már kúszott felfelé az adrenalin szint, kávéra sem volt szükségem...:-)))) 12 tonnát kaptam a hátamra, ugyan kivilágított autópályán, néha ködben, néha havazásban haladtam. Volt, hogy rettegtem, bevallom. Jani jól elmaradt mögöttem. Volt egy 7%-os lejtő, amin meglódult az autó, a 12 tonna már megtolja rendesen. Azt hittem, nem tudom megtartani az autót, a bubu nem fogta meg, ráfékeztem, visszaváltottam, közben telt az idő, egyre gyorsabban repült lefelé az autó, mire nagy nehezen lassulni kezdett. Felért az érzés 3 kávéval. A további lejtőket óvatosan, 80-al közelítettem meg, és meg is tudtam tartani bubuval.  A brüsszeli ring előtt Jani megelőzött, hogy bevigyen a reptérre. A rakodásra várni kellett, kétfelé küldtek bennünket. Szerencsére ott volt a Derbytől Pistike, rábízott Jani, ha nyitnak, álljon nekem rampára. Egy órát várhattunk, jót beszélgettünk. Beengedtek, az árut csörlővel kellett kiráncigálni. Még egy feladat, amit egyedül nem tudtam volna megoldani. Hazafelé 3 órában már nyugodtan jöttem, Jani előttem. Sokkal könnyebb követni valakit, ez tény. Ludiban megálltunk tankolni, fürdeni, reggel 7-kor ágyba zuhantunk. 3-ig aludtunk, ettünk, most indulunk Stuttgartba 2 sötétkék Carrerával a fedélzeten.  Csók nektek!

2011.01.22.

Elnézést a hosszú hallgatásért, egyrészt folyton úton vagyunk. Alig hogy visszaértünk Luxba, már fordítotttak is bennünket Prága-Bor-Bad Hersfeld felé. Valahogy úgy sikerült az indulás, hogy javarészt nappal mentünk éjjel aludtunk. Tegnapra jutott nekem egy éjjel 11 órási megállás, ma hajnal 4-kor Jani kezdett. Békésen teltek a napok. Amikor nem vezettem, tanultam, nemrég kaptam meg a következő 4 leckémet, abból kettőt ki is végeztem, a házimat is megírtam. Ma még befejezem a másik kettőt. Ügyesen kimásoltam az internetes házi feladatokat Wordbe, hogy útközben is tudjak vele foglalkozni. Egyre jobban élvezem. Azzal kezdem, hogy az egész anyag új szavait kiszótárazom, a szövegeket lefordítgatom, amikből később a feladatokat kell megoldani. Majd elölről kezdem a leckét, már a feladatokra koncentrálok. Aztán jöhet a házi. Annyi a bajom az egésszel, hogy a négy leckét 2 hét alatt kivégzem, majd 2 hetet várok a következő tananyag csomagra. Erősen gondolkozom azon, hogy megrendelem egyben a maradék 28 leckét, hogy le tudjam tölteni a gépemre, folyamatosan tudjak haladni. Gondolkozom, gondolkozom, gondolkozom. Na igen, de ennek ára van. Havonta a 9.200 forintot még kibírja az ember, 4 leckénként. Számoljunk csak...így is nehéz fontossági sorrendet állítani, különösen, hogy tartozom a gyermekemnek, apámnak, most jönnek majd az elszámoló számlák (villany-gáz átalányt fizetek, mindenhol számíthatok túlfogyasztásra), és nagyon szeretném már az öreg autónkat lecserélni, de ellene szól a benzináremelés, meg tulajdonképpen nem is olyan rossz ez a kisautó. Viszont a fejem fölött lóg a pallos, próbaidős vagyok, nem elfelejteni!! Igen, hát azt hiszem, a sorrend egyértelmű. Na de nem is szószátyárkodom, vár a tanulás.
Még nem tudjuk, hova-mikor indulunk, egyenlőre le sem szedtek bennünket. Jani alszik, fél négykor kelt, és mint írtam, borzasztóan le tudja csapolni az ember energiáját a hajnali vezetés.
Legyen kellemes a hétvégétek, pusza otthoniak!

2011.01.19.

Kalanddal indult a mai nap is. GPS a megadott címhez egy vasútállomásra vitt bennünket, csak egy lankás domboldal és kerítés választott el minket a cégtől. Útbaigazítottak bennünket, hogy ha visszamegyünk a főútra, tovább, még vagy 3 balos kanyar, és már fent is lehetünk. Papírozás után ráérősen megraktak minket, félig lett az autó. Már jöttünk volna el a cégtől, mikor Luxból ránk szóltak, van még itt 34 doboz, amit szintén fel kell vennünk. Újra papírozás, a dobozokat nem vihetjük el, mert nem lehet őket egymásra rakni. Telefon Luxba, most mit csináljunk? Míg vártuk a választ, megreggeliztünk. Második felrakás sztornó, küldenek érte másik autót. Meglódultunk Lux felé.

Útközben néha hószakadás riasztgatott bennünket, de csak futólag, a Nap ereje győzött és elkergette a felhőket. Második 3 órában jöttem, 5-re ide is értünk. Megrohamoztuk a kantint, miután a rampán hagytuk az autót. Most családi életet élünk, eszmecsere az otthoniakkal. Holnap délben indulunk vissza Prágába.

2011.01.18.

Na szóval, hogyan is kezdődött a hét?: Hétfőn hajnal fél 3-kor indultunk Bor város felé, délután egykor kellett felvenni az árut. Kb. 8-9 órás út, nagyon nem siettünk. Bécsig hoztam az autót, váltakozó sűrűségű ködben. Bécset elhagyva megszűnt az autópálya Prága felé, a tranzitút hol egy-, hol kétsávos volt. Az egy sávot értsd keskeny, kétoldalt padkaszigetes vályúnak, néhol olyan sűrű ködben, hogy az orromig sem láttam. A tempó csökkenni kezdett 60-50-es sebességre. Na itt vette át Jani a kormányt. Nem is bántam. Falu-város, város-falu, le-fel, keskeny utak, kamionforgalom, jelzőlámpák, köd... tranzit útvonal? Flúgos futam. Én még nem tudok versenyt futni az idővel. Cseh oldalon már autópályán jöttünk, én bevágtam a szunyát, hiszen nem sokára újra volán mögé kellett ülnöm. Odaértünk pontban, rampára állás. Juditka lehet gyakorolni... Harmadik igazítás után már helyén is volt az autó. Picit szunyókáltunk, kopogtak, mikor zárhattunk. Innen a lerakó este 8 óra, 460 km-re volt, elméletileg oda is értünk volna.
Gyakorlatban Nünberg előtt 40 km-es dugó alakult ki, valami kamionbaleset miatt. 2 órát álltam, mire a sűrű forgalom végre elindulhatott. Két órás késéssel értünk a lerakókra is, már vártak, nem várattak, gyorsan lekapkodták az árut. Kiálltunk egy Autohof-ba, 21 óra munka után óriásit aludhattunk. Ma reggel jött meg a következő utasítás: felrakó holnap reggel Jenában. Mivel itt egy fizetős parkolóban álltunk, Jani úgy döntött, átmegyünk egy Jena melletti hofba, reggel már csak célra kell állnunk.

Nagyon szép helyeken autóztunk, hegyek között. Burger Kingben ebédeltünk, antennát felrakta Jani, pihi-szuszi reggelig. Délután még levadásztuk a tusoló kulcsait, 2.50-ért már tisztulhattunk is. Jani a parkolóban ráindított az autóra, járatta egy órácskát, hogy töltődjön az akksi, sok fogyasztó szívta az invertert. Mire a szomszéd feltépte mellettem az ajtót és üvöltött velünk, hogy nem tud pihenni, állítsuk le azonnal. Idióta.
Holnap már akár Luxban lehetünk.

És még mindig víz

2011.01.16.

Jó volt itthon! Nagyon jó, majdnem 3 napig!!! Péntek délben értünk haza, még üres lakásban nyugodtan körbenéztem, nyugtáztam, hogy minden rendben, nem látszik, hogy nincs szigorú felügyelet. Nagyon-nagyon-nagyon stramm gyerekeim vannak, nem tudom eléggé hangsúlyozni.
Szombat este csaptunk egy családi partit, Judit elmaradt szülinapját és édes testvérem mai szülinapját ünnepeltük mindannyian, jó kis délutánt kerekítettünk. Bevásárlásokat elintéztük, én, Rebeka híján /wellness hétvégéztek Visegrádon Lackóval, megérdemlik/ visszavettem két napra az anya-szerepet, és ami a lényeg, nem volt sok dolgom! Ma délután kimentünk az autóhoz takarítani, jó idő...Parancsba kaptam, hogy 8-kor ágyba, mert hajnal 3-kor én indulok Bécs felé, utána "bundás úton" vezet az út a cseh felrakóig, azt Jani vállalta. Hajrá, előre újabb kalandok felé. Vigyázzatok magatokra!

2011.01.12.

Frankfurtban jól megvárattak minket, mire megszabadultunk a tehertől lett éjjel 11 óra. Tovább indultunk Hollandia felé, szélben, esőben navigációs segítséggel róttam a kilométereket. Jajj, ezek a hajnalok nagyon fájdalmasak! Megy-megy az ember gyereke, szakad az eső, semmit nem lát, le-fel, kanyargós utak, lassan elfogynak előle az autók, kezd unalmassá válni, már nasiztam, ittam, cigiztem, rágóztam, mindent kitaláltam, hogy ne álmosodjak, de a biológiai óra mindig pontosan kongat először hajnal 1-kor, azon valahogy túlevickélek, majd a következő hajnal 3-kor. Szerencsére pont addigra értem el a Holland határt, már csak 20 km volt a céltól, kikanyarodtam a parkolóba, gyorsan lepakoltam a felső ágyról és szunya. Másnap délben járt le a pihenő időnk, számíthattam a természetes ébredésre. Fergetegesen jót aludtam, 11-kor kávéillatra ébredtem .-) Parkolóban két csodajárgányra lettem figyelmes (nem tudtam volna nem észrevenni, még hogy a miénk túlméretes?), megint Márti jutott az eszembe. Neki küldöm a képet..

Márti! Szerinted?

Tovalopakodtunk a céghez, ahonnam újfent valami repülőgép alkatrészt konténerben magunkra vettünk.

Daruzzák a konténert

Mire végeztünk, délutánba hajlott az idő, megéheztünk (22 órája nem ettünk!), kiálltunk a legközelebbi kútra. Még az otthoniból fogyasztottunk, épp megebédeltünk, mellénk állt egy magyar kollega Welteres autóval. Kávézás alatt gyors útvonal megbeszélés és mindenki ment a maga dolgára. Jani belga útvonalat választott "hazafelé" (ez természetesen Luxemburgot jelenti), elég nehéz volt ezt a GPS-el megértetni, mert, ha köztes városokat ütöttem be, ott mindjárt be is akart vinni a városba. Amerre jöttünk (mondanom sem kell, szakadó esőben, mert idelent még nincs elég víz) a folyók kiléptek a medrükből a termőföldeket víz borította.

Közben sateliten megjött a következő munkánk: holnap reggeli rakodás, cél Budapest!!!! :-)))))) Megyünk haza!

2011.01.11.

Jól kezdődik ez a nap is: 8-ra kellett volna üzemorvosi vizsgálatra mennem, autót kellett szereznünk, Esch  sur Alzette városkában parkolót keresnünk (mint itthon a Váci utca!), fél 9-re meg is találtuk a rendelőt. Méreckedés, szemvizsgálat, hallásvizsgálat, miután a teszteken megfeleltem, doktor bácsi kikérdezett. Betegségek, operációk, allergiák. Háhá, megfeleltem.

Ha már kisautó volt a fenekünk alatt, beszaladtunk a bankba Janinak kártyát csináltatni, vissza Ludelansba, az irodába. Vittem magammal a laptopomat, mutattam, mondtam, hogy milyen igazolást sikerült szereznem a két hét betegácsiról itthon. Természetesen német fordításban is, az elengedhetetlen. Jó?-nem jó?  GUT! Ezzel ballagjunk be Bettenburgba az egészségbiztosítóhoz, amit ott kapunk, azt hozzuk ide vissza. Mondom, de az eredeti még otthon van, ha megyünk haza hétvégén, tudom csak magamhoz venni. Jó, rendben, de azért ezt most elfaxolták a biztosítóhoz.
Ezt a kis történetet azért volt fontos megosztanom veletek, mert Jani nem jött be velem az irodába. Egyedül, német nyelven kellett értenem és megértetnem magam, az utolsó mondatnál feladtam (az lehetett, hogy az eü bizt.-nál kapott papírkát hozzam vissza), mondtam: sajnálom, én sem értek mindent. Ettől még kellemesen jól éreztem magam, hogy nem csak hallgatok, értetlenkedek, hanem beszélgettem. Kérek egy piros pontot beírni!!! 10 nap múlva lejár az első 3 hónap próbaidőm. Remélem ezt a beszélgetést pozitívan beszámítják.
Míg én küzdöttem az életben maradásért, Jani kint beszélte meg az októberi tesztvezetőmmel, hogyan is vezetek, miket tudok már illetve, hogy a tolatást sajnos még nem gyakoroltuk. Mindent egyszerre nem lehet.
Innen futottunk a reptérre leadni a turbinákat. Alapos ellenőrzésen estünk át, mielőtt átvezettek minket a javító hangárok előtt. Farkasszemet néztem egy Boeing-gel, kettő volt bent szerelés alatt. Egy üvegajtón át bámészkodhattunk.

Most rakodunk, marad nálunk a plató, megint csodaszerkezetet viszünk Frankfurtba. De ez már tényleg túlméretes, sárga villogó, útvonal-engedély....Utána Hollandia. Amint tudok, itt leszek újra! Pusza!

2011.01.10.

Még egy kis élmény tegnapról: esti utolsó WC látogatás a kútnál, mikor is olyan kamion mögött ballagtam el, aminek a hátsó ajtajai nyitva voltak, mögötte egy kis furgoné szintén, a kamion plafonig rakva fóliázott karton dobozokkal. Egy ember vágta fel a fóliát és szedegette a dobozokat, másik a furgonba pakolászta be. Én meg bámészokdtam rendesen. A parkoló, mint írtam, méregdrága, elvileg ezért kamerás őrzést kapunk. Visszafelé már nem voltam ilyen bátor, a fülkék előtt osontam a járgányunkhoz. Janinak meséltem, hogy féltem.

Pókszőtte turbinák

Ma reggel egy fél óra alatt célhoz értünk, tudták is, miért megyünk, nem is várattak sokáig. 4 db motor nélküli turbinát kaptunk, épp, hogy nem túlméretes, elfért volna a zárt ponyva alatt is. Csak nekünk volt szívás, mert ez a kék ponyva egyenként a négy sarkánál van lekötve, míg nem bontja ki a szél, amit pedig megtesz, mert hamar alábújik. Még a cégnél 2 órán  keresztül spanifereztünk. Valami rugalmas gólyalábas keretben vannak a turbinák, ahogy húztuk-vontuk a kötelet, úgy hajlott a rakomány is. Aggódtunk, nem-e lesz instabil szállítás közben, de végül is a rengeteg spanival megfogtuk a dögöket. Hamar kiderült, nem voltunk alaposak, az első kútnál kiálltunk teljes hosszában lekötni a ponyvát. Plusz egy óra meló. Az eredményt láthatjátok, a pók röhögőgörcsöt kapna, ha látná.  Mindegy, már nincs 200 km a vonat, kérdéses volt, hogy felengednek-e rá, vagy kompozhatunk az éjszakában?

Sorban állás a vonathoz

Az első kapunál rögtön ki is írta a mindentlátó automatika, hogy túlméretesek vagyunk, kérjünk információt. Aztán lelapulhatott a ponyva, mert mégis /a kamionra vonatkozó kérdések után/ jegyet adott.
Szívfájdalmam, hogy olyan autópályán közlekedtünk, hogy hiába volt nappal, fényképezni nem tudtam. Vagy baromi magas cserjék-fák takarták a kilátást, vagy az angolok építette támfal. Szóval, bocsi. Másik: mivel az angol oldalon kétszer 210 km-t mentünk-jöttünk tegnap és ma, ez két Jani vezetésbe bele is fért. nem élvezhettem a balos vezetést. Háromnegyed 7-kor bukkantunk ki a francia oldalon, problémamentes éjszakai vezetésem volt. 60 km.el a határ előtt járt le a vezetési időm, Jani még Leudelansig viszi az autót. Holnap reggel 8-kor orvosi vizsgálaton kell megjelennem, még a 4 nagy cumótól is meg kell szabadulnunk. A csodapótot fennhagyjuk, ezzel viszünk valamit Frankfurtba. Tovább gyakorolhatjuk a spaniferes pókhálószövést. Na pussz, otthoniak, elfáradtam mára.

Anglia, ismét

Janika most még mosolyog :-)

Northamptonból jelentem az utazás szörnyűségeit, mert élménynek nem nevezhetem. Tegnap este a telephelyre mentünk fürdeni, de olyan sor állás volt, hogy megindultunk Belgium felé. Még két kútra benéztünk, az egyiken nem volt, a másikon zárva volt a zuhanyzó. Kedvünk töretlen megérkeztünk hajnal 3-kor Calaisba, előttünk egy kamionnal zárták le a Csalagutat. Hogy mit szervizeltek, nem tudjuk, de fél 7-kor nyitották meg a vonatközlekedést. Hogy miért húzták az időt tovább, azt sem tudjuk, betereltek bennünket egy röntgengéphez /mellékelt képen a platónkkal/, csempészett áru -ember után kutatva. Hihi, ez a mi esetünkben elég vicces.

Bevagonírozzuk magunkat

Végül a 1/2 9-es vonatra tudtunk felgurulni, a tétlen szünetekben apró szunyókálásokkal. Sütött a nap, mire "partot értünk", deres-jeges autópályán a plusz hőmérsékletet magunk mögött hagyva. Már nem is akartam aludni, hiszen tavaly /ilyen rég volt?/ éjjel jöttünk-mentünk ezeken az utakon, kíváncsian szemlélődtem. Mártira gondoltam, akinek mindene Anglia.  210 km-re voltunk a céltól, úgy döntöttünk, megközelítjük, amennyire lehet, /valószínű, hogy az indusztria parkban nem lehet magunkat elszállásolni/, reggel már csak bekopogunk a cégnél. 

A vonat

Köszöntünk Anglia!

Itt, a Northampton melletti kúton végre zuhanyozhattunk. Drága 20 fontba kerül a parkolás, ha két óránál tovább maradsz. És most megint pihenünk.

2011.01.08.

Jó nagy alvás után felmentünk az irodába fuvarért: ma este irány Birmingham / Csacsára gondolok :-))) /, újra Csalagút, vonatozás, balra tars!! Holnap estig megyünk, pihenőt kell kivennünk, hogy hétfőn reggel felvehessük az árut. Pótot kellett cserélnünk, egy platót fogunk kihúzni, amivel ládákat hozunk majd. Mivel az átakasztás is a sofőr dolga, mondtam Janinak, nekem kellene csinálnom. Látni láttam már nem egyszer...az elektromos vezetékeket nem nagy cucc ki-bejátszani, a légvezetékeket viszont csak leszedni tudtam, az öreg platóra felcsatolni nem. Nem erő dolga, ügyesség, ezt még tanulnom kell. A traktorral a pót alá tolattam, meglepődtem, hogy sikerült.
Kantinban ebédeltünk, most rápihenünk az éjszakára. Vigyázzatok magatokra, míg távol leszünk. Pusza!

Bari-nőmnek

NAGYON BOLDOG 39. SZÜLINAPOT!

Meglásd, már csak egy évet kell kibírnod, az élet 40 után kezdődik! Hidd el öreg barátnődnek:-)))))))

ISTEN ÉLTESSEN!

2011.01.07.

Ugyanolyan gyors galoppban vágtattunk visszafelé, mint haza. Délután 3-kor megraktak Bécsben, pár órával később Linzben is pakoltak ránk, szerdán reggel már Findelben szedték le az árut. Napközben pihi-szuszi, este 8-kor már célba vettük Überherrn-t, hogy ott vegyük fel az árut, amit Orleansba vittünk. Hiába értünk oda 1/2 10-re, (találkoztunk egy magyar sofőrrel, az ilyenkor szokásos: Te honnan, hova? kérdés-felelek játék, mint beszélgetés), sokáig nem történt semmi. Hajnal 3-kor arra riadtunk, hogy abbahagyták a pótkocsi lökdösését. Mindegy, mert 11 órási lerakónk volt, így koppra oda is értünk. Míg vártunk a következő feladatra, a közeli benzinkútnál megfürödtünk, vettünk bagettet, tejet, mert csak azt és kenyeret nem hoztunk magunkkal :-))))). Néha megdől a profizmus is. Az ebédidőből egész éjszakás filmnézés+alvás lett, másnap délelőtt 10-kor kellett Vitry-ben (Párizs mellett) a következő fuvart felvennünk. Hát na. Nem először jártam Párizs külkerületeiben, de mocsok és szemét lepi az utak szélét, árkokat, valami förtelem. "Hazafelé" Fismes-ben megálltunk egy Aldinál újabb élelembeszerzés (nasi, gyümölcs) végett. Villeroynál dugóba keveredtünk, cammogtunk vagy egy órát. Mindegy, ahogy a határhoz értünk, már hívtuk is a gyerekeket, míg tankoltunk Loudelange-ban, megtudtam az otthoni történéseket. Még volt 25 perc a vezetési időmből, hogy Findelbe érjek, de Luxemburgban útépítés miatt le volt zárva a Trier felé vezető autópálya, a városon keresztül kellett jönnünk. Persze benyaltunk pár perc vezetési időt. Mikor a reptérre értünk, megrohamoztuk a kantint, valami megnevezhetetlen rizibizi, kínai édes-savanyú mártással leöntve, sült csirkemell darabok mustáros-borsos mártásban (Wasabi) olivabogyókkal tálalva volt a menü. Hááát...külön-külön is meg kellett volna vele bírkózni, így szinte lehetetlen volt. Majd reggel meglátjuk az eredményt.
Munkánk egyenlőre megint nincs, lassan indul be az év. Viszont a reptéren nincs annyi autó, mint amennyi általában itt szokott weekendezni. Vagy csak ezután fognak beesni. Meséltem a karácsonyi autópálya kihajtóban rekedt autókról.
Még küldök egy szösszenetnyi gondolatot kedvenc bari-nőmnek, aztán alvás! Jó éjt otthoniak!

Még itthon

Ma is kell telefonálni, mint minden nap. Egyenlőre szabin vagyunk, nem vezényelnek vissza minket. Ezt most annyira bánom...a családommal lenni, minden éjjel igazi ágyban aludni, ráérni minden szóra, gondolatra, időt szakítani az ismerősökre, barátokra. Sajnos jó híreket nem nagyon hallani, csapkodja az élet a családokat. Bárcsak szétküldhetném szeretetemmel együtt a jólétet, vidámságot, elmulaszthatnám a rosszat. Szívből kívánom mindenkinek, hogy tényleg legyen boldog az új esztendő, teljesüljenek álmaitok!
5. napja vagyunk itthon. Kint szürkeség (napfogyatkozás), mínuszoktól deres fák. Jön az enyhülés. Épp ideje, mire útra kelünk.
Míg írogatok, megérkezik az utasítás is: ma este Bécs-Linz-Luxemburg. Készülődök, összepakolok.
Vigyázzatok magatokra, egymásra!!!

Álmok teljesülése Új Évet!!!

Utolsó napok hallgatásának oka nagyon egyszerű: Miután elhagytuk Findelt azon kívül, hogy vezettem, jó nagyokat aludtam, így a második hét közepére már rendesen elfáradok.
Mikor már azt hittük, jöhetünk haza, még leküldtek minket Stuttgartba, pihenőt kellett kivennünk, onnan egy frankurti rakodás /alig 7 órán keresztül álltunk, mire elindulhattunk/, de ez már a hazaidőből ment. Visszaértünk Findelbe, pótkocsi csere, a sajátunk lepapírozva, megrakva várt. Flúgos futamot vágtunk hazáig, a 18 óra vezetési időből már csak 12 maradt, Bécsig kellett jönnünk és nagyon necces volt, elérünk-e odáig. Normál menetidővel lehetséges, de német utakon előzni tilos, előttünk szuttyogó autók, megszegve a korlátozást igyekeztünk hazafelé, 30-án este 10 órakor landoltunk, 10 perc vezetési időnk maradt, viszont a munkaidőnk már bőven átment túlórába. Sebaj. Zoli jött értünk, egy gyermekpár ébren várt minket hajnal 1/2 1-kor. Kis dumcsi, aztán ágyba, de pihenni csak annyit lehetett, amennyit az év  utolsó napi bolti nyitva tartása engedett. Volt dolgunk bőven:  bevásárlás, rákészülés az estére, hozzánk fiatal baráti társaságot vártunk, Lackóval előkészítettük a vacsit, hogy Beckynek csak tepsibe kelljen raknia. Judit szavamat vette, hogy elsőként köszönök be hozzá, egy órácskára csak, mire marasztalni kezdtek éjfélre is. Csakhogy apumhoz is elígérkeztünk egy óévbúcsúztató koccintásra, az öregem ámulattal hallgatta most is az élménybeszámolónkat. Szegény agyon aggódja magát az időjárás hírek miatt is, a gyerekek miatt is. Nem győzzük nyugtatni, mindig minden rendben van!
Juditék visszavártak bennünket újév köszöntésre. Mondtam, oké, de csak ha ott alhatunk, már 1/2 11 volt és nem akartam én sem szárazon maradni az ünnepen.
Éjfél után két perccel még a dugó a pezsgősüvegben volt. Ilyen sem volt még, hogy nem az órát néztük. Különös szilveszter volt. Nagyon jó szilveszter! 1-én a kötelező lencsereggelinket megkaptuk Judittól.
Érden folytattuk a napot, miután Jutka mamáékat nem találtuk otthon, úgy gondoltuk, kijár egy kis pihenő. Zoli bevállalta a főzés-sütést, délutánra Jani testvérééket vártuk vendégségbe. Közben Jutka mamáék is vonalvégre kerültek, ha már, akkor összehívjuk az egész családot. Zoli kitett magáért, fergeteges vacsorát rittyentett, szerintem mindenki jól érezte magát. Én ilyen családimádó vagyok, nagyon élveztem, hogy Jani családját végre mi hívtuk meg és láttuk vendégül. Volt már népes tali az öccsénél, az anyukájánál, de Jani emlékezete óta náluk nem nagyon.
Ahogy elszivárogtak a vendégek, mi siettünk haza /hozzánk/, mert a tesómék is várhatók voltak egy koccintásra. Végül filmnézésbe torkollott, megint fél éjfélkor kerültünk ágyba, de nem bánom.
Ma már be kellett jelentkeznie Janinak, mert a 45 óra réges rég lejárt, és legnagyobb meglepetésünkre majd holnap délelőtt kell újra hívni munkaadóinkat! 3 és fél nap vagy 4 itthonlét már felér egy kisebb szabadsággal.A tegnapi munkatilalom után ma igyekeztem a  saját ízlésem szerint rendet rakni, szanáltunk ruhákat, cipőket, ..mosás, egyebek.
Judit, a kalandvágyó felajánlotta, hogy kivisz minket a bécsi reptérre, meg a Hotel Daf-ra is kíváncsi nagyon. Ma még igyekszünk pihenni, trenírozni az új év feladataira.
Kívánok mindenkinek megélhető új esztendőt!! Aggódás- és félelemmenteset!