2010. október 31., vasárnap
Változott az útirány
Ugye írtam Marseille-t. Sztornó az útirány. Hatalmas késések vannak a reptéren, Frankfurtba megyünk. Két autót viszünk! Mondom kettőt! Zabszem effektus. Még nem rakták meg az autókat, Jani egy dobozost fog vinni, én a miénket viszem utána. Lerakunk és üresen jövünk vissza, reggelre itt leszünk. Hát, izgalmas, mit ne mondjak. Próbára tesznek? Megint? Másfél hete dolgozok!!! Kicsit durva. Na mindegy, ezt vállaltam.. Holnap ugyanitt, elmesélem. Jó éjt otthoniak!
2010.10.31.
Aludni nem tudtam, csak hosszában voltam. Érdekes, nem is pilledtem vezetés közben,
bár nem is jöttem, csak 2 és fél órát Luxemburgig. Itt akkora a torlódás, hogy alig találtunk helyet az autónak, reggel 8-ig hagytak is aludni, nem tudtunk lerakni.
Ma kantinban ebédeltünk, szalonnás mustáros sültet, spagettivel, sajttal. Finom volt.
Kaptunk egy hétvégi- ünnepnapos Marseille-i fuvart, oda-vissza, de sebtiben. Gyűjtjük a túlórákat, mert, hogy 1600 km-t nem végzünk ki 2 műszakban (2X4 óra vezetés, 1-2 óra pihi, újabb 2X4 óra, plusz lerakás, felrakás, vámolás, hááát), az tuti.
Délután gyerekeimmel beszéltem, mindenkivel. Jó tudni, hogy jól veszik az akadályokat. Nagyon klassz gyerekek, de ezt már mondtam. Mindig is úgy éreztem, ők sokkal többet tesznek le az asztalra, mint amennyit én viszonozni tudok. Mindig is büszke voltam rájuk (sokak szerint talán túlságosan is elfogultan), pedig csak látom a különbséget a mai elvadult fiatalokkal szemben. Igenis büszke vagyok rájuk, mert értelmesek, értik a küzdést, a célkitűzést, nem elesettek, nem nyámnyilák.
Szeretném, ha ebből az érzésből, hogy "dagad a mellkasom a büszkeségtől" egy kicsit adhatnék nekik én is. Nem csak azért, mert az anyukájuk vagyok, hanem mert végre hoztam egy döntést, ami után az lettem, aki, és ők büszkék erre. Elbeszéléseikből tudom, ha valakinek említik, hogy anyukájuk kamionos, küldik az üzenetet, hogy látatlanban is imádnak. Na, az ilyenek, remélem táplálják az érzést bennük.
bár nem is jöttem, csak 2 és fél órát Luxemburgig. Itt akkora a torlódás, hogy alig találtunk helyet az autónak, reggel 8-ig hagytak is aludni, nem tudtunk lerakni.
Ma kantinban ebédeltünk, szalonnás mustáros sültet, spagettivel, sajttal. Finom volt.
Kaptunk egy hétvégi- ünnepnapos Marseille-i fuvart, oda-vissza, de sebtiben. Gyűjtjük a túlórákat, mert, hogy 1600 km-t nem végzünk ki 2 műszakban (2X4 óra vezetés, 1-2 óra pihi, újabb 2X4 óra, plusz lerakás, felrakás, vámolás, hááát), az tuti.
Délután gyerekeimmel beszéltem, mindenkivel. Jó tudni, hogy jól veszik az akadályokat. Nagyon klassz gyerekek, de ezt már mondtam. Mindig is úgy éreztem, ők sokkal többet tesznek le az asztalra, mint amennyit én viszonozni tudok. Mindig is büszke voltam rájuk (sokak szerint talán túlságosan is elfogultan), pedig csak látom a különbséget a mai elvadult fiatalokkal szemben. Igenis büszke vagyok rájuk, mert értelmesek, értik a küzdést, a célkitűzést, nem elesettek, nem nyámnyilák.
Szeretném, ha ebből az érzésből, hogy "dagad a mellkasom a büszkeségtől" egy kicsit adhatnék nekik én is. Nem csak azért, mert az anyukájuk vagyok, hanem mert végre hoztam egy döntést, ami után az lettem, aki, és ők büszkék erre. Elbeszéléseikből tudom, ha valakinek említik, hogy anyukájuk kamionos, küldik az üzenetet, hogy látatlanban is imádnak. Na, az ilyenek, remélem táplálják az érzést bennük.
2010.10.30.
Benzinkúton vettünk bagettet, mert kenyérhiányban szenvedtünk, meg reggelire frissen sütött, meleg péksütiket. Teleraktuk a hasunkat, bontottunk egy sört, elősegítendő a nagy alvást. Hatásos lehetett, mert 1/2 4-kor ébredtünk, találkoztunk magyarral a parkolóban, kicsit beszélgettünk. Ebédre-vacsira főztünk debrecenit, még megnéztük a híradót, mielőtt visszaindultunk volna a reptérre. Az árut Luxemburgba kell vinni, van két palettánk és 3 raklap ömlesztett áru. Kínába megy a motyó. Jani kezdte a műszakot, én próbálok hunyni egyet, megint hajnal 1 körül veszem át a volánt. Ami egyrészről jó, mert nem sok az ellenfél az utakon, másrészt meg fárasztó (? nem a legjobb szó). Mikor elindulok, kipihent vagyok, aztán 2-3 körül beköltöznek a fülkébe az álommanók, melatonin termelődik ezerrel, fogynak a pocket caffék, álmosít a sötétség is, 4 óra után mindez megszűnik, átáll a szervezet az ébredés szakára. 42 évig átaludtam a hajnalt, most keményen meg kell küzdenem az ébrenmaradásért. Nem bólintok be, vagy ilyesmi, nem is fáradtság vagy álmosság, egyszerűen egy tompa időszak, de semmiképp sem a friss tudaté. Ki lehet bírni, meg félre is lehet állni, ha már végképp az álommanók győzedelmeskednének. Megyek is ágyikóba, rákészülök a hajnali "frissességre". Puszi, otthoniak.
Stuttgart
Stuttgart
2010.10.29.
Hiába álltunk éjfélkor rampára, csak péntek hajnal 1/2 3 után tudtunk elindulni. Ezt onnan tudom, hogy Jani mesélte. Egyig intenzíven szolidáltam vele, majd megadtam magam a melatoninnak. Mikor először kinyitottam a szemecskéimet, visszateremtett álomországba, hogy van még két órám, aludjak nyugodtan. Én meg szófogadó nagylány vagyok. 7 előtt átvettem a kormányt, 1/2 9-re a lerakón voltunk, bundás hegyi úton mentem a címre, városon keresztül. Nem volt semmi, volt egy két fennakadás, a cél előtt átadtam a volánt, míg a telepre értünk.4 ládát kaptunk, amszterdami lerakó, az egyik majd 3 méter magas, a tetőt is meg kellett emelni, Jani gurult rá a targoncán lévő ládára. Ez is izgalmas volt. Mire újra elindultunk, a délutáni forgalom jutott a német autópályán, Stuttgartig staukban hoztam az autót. Onnan Jani jött (én szunyókáltam), Frankfurt után valamivel álltunk meg, két órát aludni. Megint hajnal lett, mire elindultunk. Az éjszakai sötétben sokkal gyorsabbnak tűnik a sebesség, eleinte csak 83-84-el jöttem, majd felkapcsoltam a tempomatot 86-ra. Megállás nélkül 4 óra 20 percet jöttem, Hajnal 6-kor Ultrechben ébresztettem Janit, hogy lejár a vezetési időm, és még volt fél óra a reptérig, át kell vennie a kormányt. Én K.O. vesztese voltam, ájultam az ágyba, legközelebb arra riadtam, hogy Jani végzett a lerakással, és egy reptér közeli parkolóba hozta az autót kivenni a jól megérdemelt pihenésünket. Akárhogy nézzük, 29 óra munkaidő van mögöttünk.
2010. október 28., csütörtök
Első fizetésem
Ahogy írtam, ma megkaptam első fizetésemet. 21.-től vagyok állományban, 7 munkanap alapbérét kaptam meg. Otthon 17 munkanapot kell lenyomnom ugyanennyiért. :D
Egy alapos pihenés után ma éjfélkor Nürnbergbe indulunk, ahol vissza is raknak és jövünk vissza. Non stop 2 főben 4X4 óra. Hurrá!
Egy alapos pihenés után ma éjfélkor Nürnbergbe indulunk, ahol vissza is raknak és jövünk vissza. Non stop 2 főben 4X4 óra. Hurrá!
2010.10.28.
Késtem 10 percet a bénázásaim miatt. Nagyon sokat rontottam, éjszaka nem figyeltem időben a kihajtók előtti táblát, állandóan kérdeztem, merre? Rámásztam az előttem haladóra, holott láthattam, nem tudom megelőzni. Nagyon nehéz volt a közlekedésre figyelnem. Ezt a kétszázegynéhány kilométeres távot tempomat nélkül tettem meg, gyakoroltam a lábhajtásos regulázást. Ennek következménye az lett, padlóig nyomtam a gázt, 90-el haladtam, majdnem végig. Nem zavart a sebesség. De ahogy elnéztem valamit (vagyis nem néztem!), egyre idegesebb lettem. Határtól innen már fájt 80-al menni, a tereléseken 40-el csoszogtam végig. Alig vártam, hogy Leudelangeba érjünk. Sírhatnékom volt. Gyors fürcsi után azonnal elaludtam, 1/4 8-kor alig bírtam magam kiverni az ágyból. Kíváncsi lennék a bioritmusomra. Most biztos szellemi, fizikai, érzelmi kritikus napokat mutat.
Na megnéztem: szellemi görbém most indul vissza a negatív fázis aljáról, érzelmi és fizikai görbém félúton van fölfelé a semleges vonal felé. Nagyjából így is érzem magam.
Na megnéztem: szellemi görbém most indul vissza a negatív fázis aljáról, érzelmi és fizikai görbém félúton van fölfelé a semleges vonal felé. Nagyjából így is érzem magam.
2010.10.27.
Dél lett, mire sorra kerültünk, oldalrakodás, ponyvázás, spaniferezés. Nem kimondottan női munka. 3 közepes ládát kaptunk, a terem 1/3 része még szabad. Stuttgart az úticél, ott este még gyömöszölnek árut a raktérbe valamikor az esti órákban. Aztán go Luxemburg. Holnap megkapom az első fizetésemet! Jó, hogy csak 7 munkanapra, kíváncsi leszek...
Este 9-kor indultunk, Jani megy Karlsruheig, onnan viszem Luxba az autót, hajnal 1/2 2-re tervezzük az érkezést.
Este 9-kor indultunk, Jani megy Karlsruheig, onnan viszem Luxba az autót, hajnal 1/2 2-re tervezzük az érkezést.
2010.10.26.
Jani 11-kor jelentkezett a következő munkáért, délben indultunk Ulm felé, reggel lesz a rakodás. Jani kezdett, határig hozta az autót Ott szembesültünk azzal, hogy osztrákoknak ünnepnap van, elvileg kamionstop. Csak nem nekünk. Szóltunk Luxnak, hogy tovább kéne mennünk, leküldtek egy utasítást, amivel a rendőrök sem kötekedhettek volna. De nem is akart senki megállítani bennünket, negyed 5-kor indultam a határról, negyed 9-kor már landoltunk is az ország másik végén. Jani nem bírta megjegyzés nélkül, mekkora mákom van megint, hogy kamionstopban autózgatok :D. Ulmba hajnal 1-kor érkeztünk, persze én átaludtam, reggel 8-kor keltünk. Most itt vagyunk, várjuk, hogy megrakják az autót.
2010.10.25.
Délelőtt lótás-futás, bevásárlás, meglátogattam apukámat, két és fél órán keresztül csak meséltem neki. Tetszett a beszámolóm, majdhogynem ujjongott, annyira büszke, hogy 25 év után mégiscsak sofőr lett a lányából. (17 évesen tettem le e B jogosítványt, buszvezető szerettem volna lenni. Nemzetközi. :D...nem lettem, valószínű, még nem nőttem fel a feladathoz.) Aputól tesómhoz szaladtam, mire hazaértem, már szállingóztak a gyerekek is a suliból. Készítettem egy nagy tepsi zöldséges-sonkás-kolbászos-tojásos vagdaltat, ettünk is, hoztunk is, maradt is. Még este elhoztuk a laptopokat, Jani kipróbálta, működik mindkét gépen a navi.
2010.10.24.
Jó volt hazaérni...gyerekeimmel lenni. Becky már sürgölődött az ebédkészítéssel. A teraszon egy alma- és körtefa darabjai vártak, Barnával, Robinával nekiestünk aprítani, elpakolni, mielőtt esni kezd. És milyen jól tettük! Alighogy végeztünk, Judit érkezett, két heti történés-csere, lecsi-fecsi.
2010. október 25., hétfő
Indulunk hazafelé
Fél 3-kor indultunk haza. Luxemburgban én ültem a volán mögé, Németország feléig hoztam az autót. Végig autópálya, közepes forgalom. Nagyon tetszett. Figyelmem most már nem csak a fülke és annak másfél méteres körzetére terjedt ki, távolabb láttam, forgalmat figyeltem, ha billentett az út dőlésszöge, már ellenkormányoztam, anélkül, hogy a felezővonalhoz tapadt volna a szemem. Keresztülhajtottam a kisebb-nagyobb (10 km-es) útszűkületeken, már annyira nem is féltem tőle. Azért Jani ott ült a hátam mögött, mindkét tükröt árgus szemmel figyelte, és megdicsért, mert ügyesen tartottam az autót. Miután letelt az időm, Jani az osztrák határig hozta az autót. kivettünk 2 óra pihenőt, aludtunk valamicskét. Hajnal 1-kor indultam neki az osztrák hegyeknek. Köd köd hátán, hol 3 szaggatást láttam az úton, hol csak egyet. 70-75 volt az átlagsebességem, csak nyomtam a féket, és egyre jobban fáradtam. Bécsnél álltam ki, bontottam egy sört a nagy izgalomra, Jani átvette a vezetést. Arra keltem, hogy valahol Győrnél állunk, Jani ébredezik, újra indulunk, legközelebb Tárnok magasságában nyitottam ki a szemem. 1/2 10-re értünk Ferihegyre, vámos sehol, aki nyithatná az autót. Dél volt, mire elkezdték leszedni az árut, hamar végeztünk, és hasítottunk hazafelé. Útközben leadtuk a két laptopot navigáció telepítésre, amikért másnap mehettünk is.
2010. október 23., szombat
2010.10.23.
03.40.
Na, csókolok mindenkit! Az amszterdami ácsorgásból majdnem két nap lett, tegnap este 1/2 9-re rakták fel a motyót, késett az odafuvar. Több, mint egy napot pihentünk, kimondottan jól esett, tudtam tréningezni a következő vezetésre. Eldöntöttem, nem hagyom magam legyőzni egy monstrum által. A végére egészen idegesített a semmittevés, indultam volna már. Este hatra végre megjött az áru, másik autóról átemeltek a miénkre 4 db 12 méteres akármit, élmény volt, ahogy a hollandok görcsöltek a mozgatással. Tele lett vele a raktér. Jani kezdte a vezetést, Brüsszel előtt adta át a kormányt. Megbeszéltük, nem sietünk, ahogy túljutottunk a brüsszeli ringen, beállította a tempomatot 85-re. Pihenő nélkül jöttem, szoktam a sávtartást, még Belgiumban felnyomtam a tempomatot 87-re. Közben a majdnem üres éjszakai autópályán azzal játszottam, hogy balra húztam az autót, szinte rámentem a felezőre, hogy tudjam, hol a helyem a tereléses szűkületekben. Nem fáradtam el, a telepen még gyorsan tankoltunk, fürödtünk. Itt a reptéren várjuk, hogy lerakjanak, Jani próbál szunyókálni, én veletek vagyok. Remélem, még ma hazaindítanak bennünket, üres a kajásrekesz, tele a táskánk szennyessel. Jó lenne már ágyban aludni. Ha hazamegyünk, 16-17 óra kettőnknek, nincs alku arról, szeretem, vagy nem. Nem bánnám, ha megint a gyér forgalmú éjszakai pálya jutna nekem, kiváló gyakorlási lehetőség, mintha tanpályán lennénk. Pussz, otthoniak! :D
Na, csókolok mindenkit! Az amszterdami ácsorgásból majdnem két nap lett, tegnap este 1/2 9-re rakták fel a motyót, késett az odafuvar. Több, mint egy napot pihentünk, kimondottan jól esett, tudtam tréningezni a következő vezetésre. Eldöntöttem, nem hagyom magam legyőzni egy monstrum által. A végére egészen idegesített a semmittevés, indultam volna már. Este hatra végre megjött az áru, másik autóról átemeltek a miénkre 4 db 12 méteres akármit, élmény volt, ahogy a hollandok görcsöltek a mozgatással. Tele lett vele a raktér. Jani kezdte a vezetést, Brüsszel előtt adta át a kormányt. Megbeszéltük, nem sietünk, ahogy túljutottunk a brüsszeli ringen, beállította a tempomatot 85-re. Pihenő nélkül jöttem, szoktam a sávtartást, még Belgiumban felnyomtam a tempomatot 87-re. Közben a majdnem üres éjszakai autópályán azzal játszottam, hogy balra húztam az autót, szinte rámentem a felezőre, hogy tudjam, hol a helyem a tereléses szűkületekben. Nem fáradtam el, a telepen még gyorsan tankoltunk, fürödtünk. Itt a reptéren várjuk, hogy lerakjanak, Jani próbál szunyókálni, én veletek vagyok. Remélem, még ma hazaindítanak bennünket, üres a kajásrekesz, tele a táskánk szennyessel. Jó lenne már ágyban aludni. Ha hazamegyünk, 16-17 óra kettőnknek, nincs alku arról, szeretem, vagy nem. Nem bánnám, ha megint a gyér forgalmú éjszakai pálya jutna nekem, kiváló gyakorlási lehetőség, mintha tanpályán lennénk. Pussz, otthoniak! :D
2010. október 21., csütörtök
2010.10.21.
10.00.
Én nem tudtam, hogy ez ilyen nehéz. Mikor első nekifutásra kimegyek az autópályára, a nyugdíjas 60-70-es tempó (mert ugye mikor tanultam, ennél többel nem mehettem) felejtő, nyomom padlóig a gázt, hogy az emelkedőn 90-el felmásszak. Ha már valaki 80-al cammog előttem, azt beérem, leelőzöm, nem az autópályán fékezek, hanem a lekanyarodósávban, mindezt tegyem óvatosan, mert 30 tonnával közlekedem.
Hajnal 1-kor keltünk, nem mondhatnám, hogy túlaludtuk magunkat. Én kezdtem a vezetést, mondanom sem kell, a tőlem megszokott rágörcsöléssel. Meg annak minden velejárójával. Jani azt mondta, automatán hagy, hadd gyakoroljam a bubuzást, gázadást, egyenletes tempón tartást. Csak mikor már görcsölt mindkét lábam és vállam, kapcsolt nekem tempomatot, 88-as sebességre, gyorsulás lejtőn, 90-es végsebességgel. Eleinte nagyon élveztem, hogy nahát, a hülye gyerek helyett mindent megcsinál az automatika, hüledeztem ahogy kapcsol a bubu, fordulat felugrik, auto fékeződik. Mindezt addig élveztem, míg a tachográf nem kezdett villogni gyorshajtás miatt. Tudva lévő, a 90-es tempót egy perccel meghaladó gyorshajtást jelzi.
Na fasza, másfál órája vezetek, megvan az első gyorshajtásom! Nem kéne ennyire bízni a tempomatban, főleg nem lejtőn lefelé, hogy megfogja a nagy súlyt. Aztán, ahogy közeledtünk Brüsszel felé, sűrűsödött a forgalom, már annyi mindenre kellett volna figyelni 90-es tempóval, hogy feladtam. Egy kútnál Jani átvette a volánt, Amszterdamig Ő jött.
Hát ennyi az első két és fél óra élménye. Konkrétan hányingerem volt, mikor kiszálltam az autóból. A hajnali száguldás tenné? Jani annyit kérdezett: -"mi lesz így veled?" Nem tudom a választ. Nem tudom, mikor fogom uralni az autót, mikor lesz belőle kezes bárány és nem egy fékezhetetlen, megvadult csikó. Tudom, hogy volt már ilyen élményem...csak ez most élesben megy, már nem adhatom fel.
Nem tudom, mit kapunk, innen hova megyünk? Végül is mindegy, be kell rendezkednem (eszemmel, szívemmel, lelkemmel) 4, 4 és fél órás vezetésekre, ebből kell ezentúl megélnünk.
19.45.
Ahogy leraktunk Amsterdamban, félreállítottak bennünket, ettünk, aludtunk, egészen 5-ig. 6 óra körül jött az utasítás, holnap reggel 1/2 4 az egyik felrakó itt, 1/2 5 a másik Rotterdamban. Én még hálás is vagyok érte, lehetne sokkal mélyebb ez a víz. A széle sekélyese jutott, van időnk megbeszélni a reggeli tapasztalatokat, tudományosan helyrerakni a kis lelkecskémet. Hát igen, az ember életében a legnehezebb a félelmeit legyőzni. Az a nagy erény, az önuralom, nem hagyni elhatalmasodni a félelem szülte bizonytalanságot. Remélem képes vagyok rá. Egyetlen ellensúly van rá, a sikerélmény. Muszáj átformálni a reggeli élményeket elégedettségre, elhitetni magammal, nem is rossz, elsőre. Ha az akarat idáig eljuttatott, most már ne hagyjon cserben :D
Na most szeretném meghallgatni Mártit, az ő legelső vezetési helytállásáról. Erről még nem beszéltünk. Ő bír olyan tapasztalattal, ami hihető, tartalom is van mögötte, nem csak biztatás, hogy megy ez nekem.
Holnap reggel Jani kezd, Brüsszelnél veszem át a kormányt, a már járt utat visszafelé vezetem, kicsivel nagyobb forgalomban. Ja, és nem 5 órás alvás után. Hát, Judit, mindent bele!
Legyetek jók, otthoniak!
Én nem tudtam, hogy ez ilyen nehéz. Mikor első nekifutásra kimegyek az autópályára, a nyugdíjas 60-70-es tempó (mert ugye mikor tanultam, ennél többel nem mehettem) felejtő, nyomom padlóig a gázt, hogy az emelkedőn 90-el felmásszak. Ha már valaki 80-al cammog előttem, azt beérem, leelőzöm, nem az autópályán fékezek, hanem a lekanyarodósávban, mindezt tegyem óvatosan, mert 30 tonnával közlekedem.
Hajnal 1-kor keltünk, nem mondhatnám, hogy túlaludtuk magunkat. Én kezdtem a vezetést, mondanom sem kell, a tőlem megszokott rágörcsöléssel. Meg annak minden velejárójával. Jani azt mondta, automatán hagy, hadd gyakoroljam a bubuzást, gázadást, egyenletes tempón tartást. Csak mikor már görcsölt mindkét lábam és vállam, kapcsolt nekem tempomatot, 88-as sebességre, gyorsulás lejtőn, 90-es végsebességgel. Eleinte nagyon élveztem, hogy nahát, a hülye gyerek helyett mindent megcsinál az automatika, hüledeztem ahogy kapcsol a bubu, fordulat felugrik, auto fékeződik. Mindezt addig élveztem, míg a tachográf nem kezdett villogni gyorshajtás miatt. Tudva lévő, a 90-es tempót egy perccel meghaladó gyorshajtást jelzi.
Na fasza, másfál órája vezetek, megvan az első gyorshajtásom! Nem kéne ennyire bízni a tempomatban, főleg nem lejtőn lefelé, hogy megfogja a nagy súlyt. Aztán, ahogy közeledtünk Brüsszel felé, sűrűsödött a forgalom, már annyi mindenre kellett volna figyelni 90-es tempóval, hogy feladtam. Egy kútnál Jani átvette a volánt, Amszterdamig Ő jött.
Hát ennyi az első két és fél óra élménye. Konkrétan hányingerem volt, mikor kiszálltam az autóból. A hajnali száguldás tenné? Jani annyit kérdezett: -"mi lesz így veled?" Nem tudom a választ. Nem tudom, mikor fogom uralni az autót, mikor lesz belőle kezes bárány és nem egy fékezhetetlen, megvadult csikó. Tudom, hogy volt már ilyen élményem...csak ez most élesben megy, már nem adhatom fel.
Nem tudom, mit kapunk, innen hova megyünk? Végül is mindegy, be kell rendezkednem (eszemmel, szívemmel, lelkemmel) 4, 4 és fél órás vezetésekre, ebből kell ezentúl megélnünk.
19.45.
Ahogy leraktunk Amsterdamban, félreállítottak bennünket, ettünk, aludtunk, egészen 5-ig. 6 óra körül jött az utasítás, holnap reggel 1/2 4 az egyik felrakó itt, 1/2 5 a másik Rotterdamban. Én még hálás is vagyok érte, lehetne sokkal mélyebb ez a víz. A széle sekélyese jutott, van időnk megbeszélni a reggeli tapasztalatokat, tudományosan helyrerakni a kis lelkecskémet. Hát igen, az ember életében a legnehezebb a félelmeit legyőzni. Az a nagy erény, az önuralom, nem hagyni elhatalmasodni a félelem szülte bizonytalanságot. Remélem képes vagyok rá. Egyetlen ellensúly van rá, a sikerélmény. Muszáj átformálni a reggeli élményeket elégedettségre, elhitetni magammal, nem is rossz, elsőre. Ha az akarat idáig eljuttatott, most már ne hagyjon cserben :D
Na most szeretném meghallgatni Mártit, az ő legelső vezetési helytállásáról. Erről még nem beszéltünk. Ő bír olyan tapasztalattal, ami hihető, tartalom is van mögötte, nem csak biztatás, hogy megy ez nekem.
Holnap reggel Jani kezd, Brüsszelnél veszem át a kormányt, a már járt utat visszafelé vezetem, kicsivel nagyobb forgalomban. Ja, és nem 5 órás alvás után. Hát, Judit, mindent bele!
Legyetek jók, otthoniak!
2010. október 20., szerda
2010.10.20.
Reggel Jani felment az irodába, kért egy hazafuvart, mivel második hete nem volt 45 órás pihenője. Meglátjuk, mit kapunk.
Közben felhívatta a telephelyi irodát is, hogy mikor mehetünk intézni a papírjaimat? Hans 2-re hívott be bennünket, addig pihi. Összeíram, miket nem szabad otthon felejteni, ha hazajutunk. Itt már mocskos hideg van reggelente, a szél is sokkal hidegebb, mint otthon. Alsó-felső meleg ruhát kell keresnem, jól jönne egy fülhallgató a laptophoz, hátha ébren tart a filmnézés.
Ahogy telik az idő, egyre jobban szorongat az érzés, mi lesz velem?...
Ugyanaznap este...
Közben felhívatta a telephelyi irodát is, hogy mikor mehetünk intézni a papírjaimat? Hans 2-re hívott be bennünket, addig pihi. Összeíram, miket nem szabad otthon felejteni, ha hazajutunk. Itt már mocskos hideg van reggelente, a szél is sokkal hidegebb, mint otthon. Alsó-felső meleg ruhát kell keresnem, jól jönne egy fülhallgató a laptophoz, hátha ébren tart a filmnézés.
Ahogy telik az idő, egyre jobban szorongat az érzés, mi lesz velem?...
Ugyanaznap este...
Nos...egy akadály átugorva. Fél éves szerződést írtam alá, 3 hónap múlva felülvizsgálják, teszik ezt a német beszélőképesség ellenőrzésével. Adópapírt, bankszámlanyitási papírt írtam alá. Hát, kezdődik. Hajnal 2-kor indulunk Amszterdamba, irány a mélyvíz. Én kezdem, Jani félúton átveszi. A hazaútról még semmit nem tudunk. Még betűzök egy büszkeséget, ezért hajtottam az elmúlt hónapokban:
Legyen szép álmotok, otthoniak!
2010.10.19.
Hajnali 3 órás kelés után irány a telep, tankolás, fürdés, majd meglódultunk Köln-Düsszeldorf felé. Annyira álmosító sötétben monoton utazni, hogy nem bírtam ellenállni a melatoninnak, arra keltem, hogy megérkeztünk. Szokásos helycserés alvás, miután lepakoltak, Jani támadta meg az ágyat, filmet néztem, míg ő aludt. Kaja után közös filmnézés következett az esti felrakó előtt. Majdnem 10 óra volt, mire visszaindultunk, a többiről beszámolni nem tudok, Luxemburgban ébredtem ma reggel.
Harmadik heti evés alvás következménye, hogy a magammal hozott tiszta nadrágot reggel átvettem, majd nagy gyorsan visszacseréltem, ugyanis nem férek el benne. Ugye, a nyugodt élet...:D
Harmadik heti evés alvás következménye, hogy a magammal hozott tiszta nadrágot reggel átvettem, majd nagy gyorsan visszacseréltem, ugyanis nem férek el benne. Ugye, a nyugodt élet...:D
2010. október 18., hétfő
2010.10.18.
Beckyvel tudtam beszélni az otthoniak közül, ő is panaszkodott, nem minden úgy alakul, ahogy jó lenne. Biztattam, kicsit kell még kibírni, és minden rendben lesz.
Még egy kis tévézés és alvás, hajnalban megint kelés, lejár a pihenő.
Aludjatok jól, otthoniak!
2010.10.17.
Rakodás után átgurultunk a telephelyre tankolni és fürdeni. Éjfél körül tudtunk elindulni. Átszeltük a kivilágított Belgiumot, Brüsszel után álltunk meg kétórás pihenőre, ami nekem reggel 7-ig tartott, Rotterdamban ébredtem. Amszterdam előtt napfelkeltét akartam vadászni, de nem várt be minket a napocska, simán előbukkant, míg mi papíroztunk a reptéren. Míg leraktak, szunyókáltunk, majd kiálltunk egy éttermi parkolóba. Na ez nagy hiba volt. Míg Jani antennát állított, én úgy gondoltam, gyártok szendvicseket. Vajas kenyér, sonka, sajt. A sajt győzött, az utolsó szeletnél lenyiszáltam a középső ujjam végét, pont azt, amit tavaly Juditnál a hungarocell nyiszázás győzött le, csak akkor hosszában, körömig, most köröm alatt keresztben, az ujjam végétől próbáltam megszabadulni. Vinnyogás, elsősegély csomag kibontás, bucigyártás. Miután megmentettük az életemet, aludtunk egy nagyot, este inkább Burger Kingben vacsoráztunk. Az kevésbé ártalmas. Este kis tévézés, majd gyors alvás, mert reggel 3-kor csörgött a telefon ébresztője.
2010. október 16., szombat
2010.10.16.
Este lett, mire útnak indultunk. Ami azért jó, mert semmit nem láttam Belgiumból, Hollandiából. Belgiumot kivilágított autópályán szeltük keresztül, talán csak egy hegy megmászását tettük sötétben. Nem hittem a szememnek, lakott terület vagy fenyves erdő közepe, tök mindegy, fényárban úszik éjjel az autópálya, egy egész országon keresztül. Hajnal egyre értünk Hollandiába, aztán már nem sok mindenre emlékszem, elnyomott az álom.Reggel 7 körül Luxembourg határában ébredtem, Jani elmondása szerint Ő is aludt kétszer 2 órát, amiből én semmit nem vettem észre, sem az autó mozgatását, sem a pihenőket. Reggel helycserés alvás-ébrenlét, tanultam, míg Jani aludt, úgy vigyáztam álmát. 11-ig aludt, majd felment az irodába rövid fuvart kérni, hogy hétfőn-kedden lehetőleg itt legyünk a papírjaimat intézni. Délben a kantinban ebédeltünk kebabot, szerintem finom volt. Már ránk fért a sok hidegkaja után egy kis meleg étel. Annyit ettünk, hogy azonnal eldőltünk, jó 3 és fél órás alvás következett. Most Fradi meccs nézés van, én Veletek vagyok addig.
Még ma megrakják az autót, Amszterdamba indulunk, megint a kínlódásos éjszakai vezetés. Az a baj, hogyha én alszom, a fejem fölül lebonthatják a házat, képtelen vagyok gyorsan sokat aludni, hát még gyorsan ébredni, észnél lenni. Nem tudom, hogy lesz, ha már dolgozom, éjszakába nyúlóan vezetni. Meglehet tanulni két óra alvás után volánhoz ülni teljes figyelemmel? Na, ez még rejtély. Meg még annyi más is. De ettől izgalmas.
Legyen szép a hétvégétek, otthoniak!
Még ma megrakják az autót, Amszterdamba indulunk, megint a kínlódásos éjszakai vezetés. Az a baj, hogyha én alszom, a fejem fölül lebonthatják a házat, képtelen vagyok gyorsan sokat aludni, hát még gyorsan ébredni, észnél lenni. Nem tudom, hogy lesz, ha már dolgozom, éjszakába nyúlóan vezetni. Meglehet tanulni két óra alvás után volánhoz ülni teljes figyelemmel? Na, ez még rejtély. Meg még annyi más is. De ettől izgalmas.
Legyen szép a hétvégétek, otthoniak!
2010. október 15., péntek
2010.10.15.
Az elmúlt két nap eseménye:
Későn indultunk, este fél 10-re értünk Hannoverbe. Ott már nem raktak le bennünket, bementünk a városba parkolót keresni éjszakára, reggel 7 után visszamentünk a reptérre, leszedték az árut. Tovább Hamburgba. Nem sokat láttam a városból. Ahogy beértünk, dokkok, hatalmas daruk, óriás targoncák mindenfelé.
Hamburg
Csatorna alatt alagúton közlekedtünk, a reptéren gyorsan leraktak. Mivel nem volt új utasítás, félreálltunk a parkolóba, kivettük a 9 órás pihenőt. Este 8-kor indultunk vissza Hannoverbe, egy VW Cabriot raktak fel, megy Los Angelesbe. Éjszaka kétszer álltunk meg másfél órás alvásokra, most újra Luxemburgban vagyunk. Reggelizünk, netezünk, alszunk. Tegnapi üzenet szerint Hollandiába indulunk délután.
A németet hanyagoltam az elmúlt napban, az ejnyebejnyét megérdemlem.
Gyerekeim folyton biztosítanak arról, hogy otthon minden rendben, ne aggódjak. Imádom őket, nagyon jó gyerekek.
Ma már péntek van, két hete utazgatok Janival. Gyorsan eltelt.
2010. október 13., szerda
S ime eljött!
Igen Drága zöldszemű!
Eljött a pillanat ....voltam nállad!!!
Mármint, Szemesen rátaláltam a Róllad elnevezett utcára!!!
Huzzd ki magad!!!
Cinka panna utca!
Nem vagy semmi!!!
Olvasok szigoruan, s áldom a makacs fejemet, hogy rábirtalak beszélni az irás eme módjára!!!
Egyébbként jó tanulást, kitartást, és türelmet!!!
A barátodnak , csak gratulálni tudok..igy ismeretlenül!!
Legyetek jók----ugyan minek??---- s vigyázzatok magatokra!!!
Üdv:Feri
Eljött a pillanat ....voltam nállad!!!
Mármint, Szemesen rátaláltam a Róllad elnevezett utcára!!!
Huzzd ki magad!!!
Cinka panna utca!
Nem vagy semmi!!!
Olvasok szigoruan, s áldom a makacs fejemet, hogy rábirtalak beszélni az irás eme módjára!!!
Egyébbként jó tanulást, kitartást, és türelmet!!!
A barátodnak , csak gratulálni tudok..igy ismeretlenül!!
Legyetek jók----ugyan minek??---- s vigyázzatok magatokra!!!
Üdv:Feri
2010.10.13.
Jó negyed 8-as kelés lett családi csevej helyett, remélem ma nem volt otthon elalvása senkinek. A fürcsit is elhalasztottuk mára, frissítő 0-1 fokos hidegbe ki a zuhanyból, fincsi volt. Ahogy visszajöttünk az autóhoz, visszavettük a pótunkat, ráálltunk a rámpára, jött a hívás, hogy vigyünk át két autót a Leudelange-i telepre. Kettőt? Aranyosak, hogy számítanak rám, de még nem vagyok a cég alkalmazottja. Ja jó, akkor csak egyet. :D Mire visszajöttünk, megrakták a pótunkat, telefon, hogy a felét lehagyták, álljunk vissza rampára. Ma már nem érünk Hamburgba, az biztos. Főleg, hogy délután 1-kor tudtunk csak elindulni. Még el a telepre tankolni, újabb egy óra. Így gyorsan megy ám az idő.
Legyetek jók, otthoniak!
Luxembourg
Legyetek jók, otthoniak!
Luxembourg
2010. október 12., kedd
2010.10.11.-12.
2010.10.11.
Tíz órakor indultunk Bécsből, München reptere volt a cél. Amilyen nagy a reptér, akkora a fejetlenség is. Azt sem tudták, kik vagyunk és mit akarunk. Kicsi tili-toli után végül megraktak bennünket, a hűtőkocsit nem hűteni kellett, hanem fűteni +18 fokra, tekintettel a külső hőmérsékletre. Visszafelé indultunk Passau felé, mivel nem tudtuk, hogy a célállomáson lehet-e éjszakázni, még előtte lehúzódtunk egy kétbeállásos pihenőbe aludni.
Németeztünk ma is, átvettük a tanultakat, ami a mozgással, bejelentkezéssel, utasításokkal kapcsolatos. A viszonyszavakat bogarásztam, nálunk ragozásnak hívják.
2010.10.12.
06.45.
Ma 5-kor magunktól keltünk, helyesebben az aggregátor indulásra. Még jöttünk 3/4 órát, már itt vagyunk a lerakóhelyen, Burghausenben, várjuk a 7 órai munkakezdést.
17.00.
Miután átadtuk az árut, visszavezényeltek bennünket Frankfurtba, ismét reptér, míg várunk a rakodásra, frankón napozunk, van vagy 20 fok, beszarás október közepén. Luxemburg lesz a lerakó. Végre fürödhetünk!
Nem tudom, mikor érünk, és találok-e még valakit ébren kis családomból. Mondjuk Robina minden reggel bekapcsolja a gépét, legfeljebb reggel váltunk néhány szót.
Ma is szorgalmasan tanultam németet, már egész mondatokat mondok a megtanult szavakból, kérdésekre válaszolok. Szótáraztam egy csomó kifejezést, ami gyakori és általunk használt szavak. Itt Frankurtban előretolt János, hogy értessem meg, miért jöttünk. :D Szép lassan átváltunk a német csevejre egymás közt is, hogy egyáltalán meg merjek szólalni.
Emeletes kamion, vagy mi...De hogy kanyarodik?
Most kaptuk meg a holnapi irányt: Hannover, Hamburg.
1/2 11-kor álltunk meg Findel kapujában. Még fürdés. lerakodás. Hosszú nap volt.
Legyetek jók, otthoniak!
Tíz órakor indultunk Bécsből, München reptere volt a cél. Amilyen nagy a reptér, akkora a fejetlenség is. Azt sem tudták, kik vagyunk és mit akarunk. Kicsi tili-toli után végül megraktak bennünket, a hűtőkocsit nem hűteni kellett, hanem fűteni +18 fokra, tekintettel a külső hőmérsékletre. Visszafelé indultunk Passau felé, mivel nem tudtuk, hogy a célállomáson lehet-e éjszakázni, még előtte lehúzódtunk egy kétbeállásos pihenőbe aludni.
Németeztünk ma is, átvettük a tanultakat, ami a mozgással, bejelentkezéssel, utasításokkal kapcsolatos. A viszonyszavakat bogarásztam, nálunk ragozásnak hívják.
2010.10.12.
06.45.
Ma 5-kor magunktól keltünk, helyesebben az aggregátor indulásra. Még jöttünk 3/4 órát, már itt vagyunk a lerakóhelyen, Burghausenben, várjuk a 7 órai munkakezdést.
17.00.
Miután átadtuk az árut, visszavezényeltek bennünket Frankfurtba, ismét reptér, míg várunk a rakodásra, frankón napozunk, van vagy 20 fok, beszarás október közepén. Luxemburg lesz a lerakó. Végre fürödhetünk!
Nem tudom, mikor érünk, és találok-e még valakit ébren kis családomból. Mondjuk Robina minden reggel bekapcsolja a gépét, legfeljebb reggel váltunk néhány szót.
Ma is szorgalmasan tanultam németet, már egész mondatokat mondok a megtanult szavakból, kérdésekre válaszolok. Szótáraztam egy csomó kifejezést, ami gyakori és általunk használt szavak. Itt Frankurtban előretolt János, hogy értessem meg, miért jöttünk. :D Szép lassan átváltunk a német csevejre egymás közt is, hogy egyáltalán meg merjek szólalni.
Most kaptuk meg a holnapi irányt: Hannover, Hamburg.
1/2 11-kor álltunk meg Findel kapujában. Még fürdés. lerakodás. Hosszú nap volt.
Legyetek jók, otthoniak!
2010. október 10., vasárnap
Itthon
Nem értünk le estére Linzbe, Jani kifutott a vezetési időből a sok ácsorgás miatt az autópályákon. Linztől 150 km-re álltunk meg, reggel 3-kor keltünk, hogy időben lerakjunk, és vágtathassunk tovább Bécsbe. 1/2 11-kor már a Schwechati reptéren rakodtunk, jött értünk Zoli, 2-re értünk haza. Örömömre itthon mindent a legnagyobb rendben találtunk, nagyon stramm gyerekeim vannak. :D
Ma itthon főzőcske, 1-2 mosás, Judit ölelése, majd Érden újabb főzés, mosás, mama látogatás, (süti beszerzés) bevásárlás a következő két hétre.
Reggel fél hétkor indulunk vissza Bécsbe, hogy felvegyük az autónkat, Münchenben rakodunk, és kapjuk a további infókat.
Jelentkezni újra netközelben tudok majd, valamikor...
Szerintem legyetek jók!
Ma itthon főzőcske, 1-2 mosás, Judit ölelése, majd Érden újabb főzés, mosás, mama látogatás, (süti beszerzés) bevásárlás a következő két hétre.
Reggel fél hétkor indulunk vissza Bécsbe, hogy felvegyük az autónkat, Münchenben rakodunk, és kapjuk a további infókat.
Jelentkezni újra netközelben tudok majd, valamikor...
Szerintem legyetek jók!
2010. október 9., szombat
2010.10.08. este
Igazi, kétszer 3 sávos, kilométereken át tartó torlódás a német autópályán.
Még, amit kifelejtettem a reggeli írásból: a telephelyen történt tankolás után Jani beszaladt az irodába pályamatrica számlákat leadni. Majd visszajött a tachográf kártyámért, mert regisztrálni akarták a rendszerben, biztos, ami hótsicher. Jól is esett a nagy ijedtségre. Ugye azt tudjuk, úton nem vezethetek még, de repülőtereken mozgathatom az autót :D. Ezt is az irodában mondták.
Az jutott eszembe, hogy nyáron többen javasolták, üljek fel Jani melé egy hétre, mielőtt belevágok a vezetésbe, mert ugye cigányélet, mi van, ha nem nekem való? Most csak mosolygok, Welterék megoldották ezt ist. Vagy megszokik, vagy megszökik...Hát, nem vagyok egy szökevény típus.
A mai program: intenzív német tanulás. Még Findelben /Lux. reptere/ töltöttem le az internetről német-magyar szótárat.Jani mondja a gyakran használt mondatokat, én jegyzetelek, ha valami nem világos, megnézem a szótárban. Tök jó, csak maradjon is valami a buksimban.
Holnap otthon leszünk, remélem.
2010. október 8., péntek
2010.10.08. kicsit bővebben
Úgy van időm jegyzetelni, mikor nincs internet.
Mert amikor fent lehetünk a világhálón, inkább a családdal beszélünk,
mintsem naplózzunk.
Ugye a tegnapi nap: reggel 3/4 3-kor indultunk Frankfurtból,
3/4 6-kor érkeztünk Luxemburgba, nagyon gyorsan ágyba tettük magunkat,
fontos az alvás. 1/2 11-ig aludtunk, majd az irodában jelentkeztünk, ahonnan
leküldtek a telephelyre, az említett alkalmassági elbeszélgetésre, és
próbavezetésre. Kitöltöttük (közösen, mert Jani nélkül elvesznék) a jelentkezési űrlapot,
lefénymásolták az összes iratomat, csatolni kellett volna egy erkölcsi bizonyítványt is,
majd otthon pótlólag megkérem.
Problémáztak a nyelvtudás hiányán, mint azt írtam, az az érzésem, hogy mivel Jani
mitfahrerjéről van szó, kaptnuk haladékot a német nyelv elsajátítására.
Egyébként simán hazatessékeltek volna. Ami érthető, hiszen bármikor szétszedhetnek bennünket
vész esetén (betegség, másik autó felvétele stb.), és boldogulnom kell az utasítások
megértésével egyedül is. Aztán jött a tesztvezetés. Felültettek egy ugyanolyan automata
DAF-ra, mint a miénk. Rendesek voltak, mert megkérdezték, manuális vagy automata
váltóssal akarok menni? Gondoltam, azzal, amivel dolgoznom kell majd.
Luxemburg belvárosán keresztül autópályára, majd vissza. Azt mondta Christoph, tetszett
neki az útontartás, de a lendületen még lehet javítani. Hát persze, a helyismeret hiánya.
Visszaérve megkaptam az ADR felszerelésemet, aminek egyetlen oka az lehet, hogy a kísérőnek
is kell a cucc. Ettől még nagyon ne örüljünk. Beszéltek a fizetésemről, mennyivel tudnal felvenni.
Mivel már munkaidő vége felé járt (1/4 7-kor jöttünk ki a telepről), a három hónap próbaidős
munkaszerződésemet már nem írták meg.
Ez annyit tesz, még másfél hétig csak kísérő vagyok, nem vezethetek :-(, ugye papírok nélkül.
Vegyesek az érzéseim az elmúlt nappal kapcsolatban, nem vagyok sem nyugodt, sem ideges
vagy türelmetlen. Rajtam múlik.
Ma reggel hűtőkocsit kaptunk, csak pislogtam a pótcsere közben, estére Linzben kell lennünk.
Nagyon nagyon sok tanulnivalóm van még, ha gyökeret akarok ereszteni. De ezt tudtuk első pillanattól.
Mert amikor fent lehetünk a világhálón, inkább a családdal beszélünk,
mintsem naplózzunk.
Ugye a tegnapi nap: reggel 3/4 3-kor indultunk Frankfurtból,
3/4 6-kor érkeztünk Luxemburgba, nagyon gyorsan ágyba tettük magunkat,
fontos az alvás. 1/2 11-ig aludtunk, majd az irodában jelentkeztünk, ahonnan
leküldtek a telephelyre, az említett alkalmassági elbeszélgetésre, és
próbavezetésre. Kitöltöttük (közösen, mert Jani nélkül elvesznék) a jelentkezési űrlapot,
lefénymásolták az összes iratomat, csatolni kellett volna egy erkölcsi bizonyítványt is,
majd otthon pótlólag megkérem.
Problémáztak a nyelvtudás hiányán, mint azt írtam, az az érzésem, hogy mivel Jani
mitfahrerjéről van szó, kaptnuk haladékot a német nyelv elsajátítására.
Egyébként simán hazatessékeltek volna. Ami érthető, hiszen bármikor szétszedhetnek bennünket
vész esetén (betegség, másik autó felvétele stb.), és boldogulnom kell az utasítások
megértésével egyedül is. Aztán jött a tesztvezetés. Felültettek egy ugyanolyan automata
DAF-ra, mint a miénk. Rendesek voltak, mert megkérdezték, manuális vagy automata
váltóssal akarok menni? Gondoltam, azzal, amivel dolgoznom kell majd.
Luxemburg belvárosán keresztül autópályára, majd vissza. Azt mondta Christoph, tetszett
neki az útontartás, de a lendületen még lehet javítani. Hát persze, a helyismeret hiánya.
Visszaérve megkaptam az ADR felszerelésemet, aminek egyetlen oka az lehet, hogy a kísérőnek
is kell a cucc. Ettől még nagyon ne örüljünk. Beszéltek a fizetésemről, mennyivel tudnal felvenni.
Mivel már munkaidő vége felé járt (1/4 7-kor jöttünk ki a telepről), a három hónap próbaidős
munkaszerződésemet már nem írták meg.
Ez annyit tesz, még másfél hétig csak kísérő vagyok, nem vezethetek :-(, ugye papírok nélkül.
Vegyesek az érzéseim az elmúlt nappal kapcsolatban, nem vagyok sem nyugodt, sem ideges
vagy türelmetlen. Rajtam múlik.
Ma reggel hűtőkocsit kaptunk, csak pislogtam a pótcsere közben, estére Linzben kell lennünk.
Nagyon nagyon sok tanulnivalóm van még, ha gyökeret akarok ereszteni. De ezt tudtuk első pillanattól.
2010.10.08.
Tegnap voltam Luxemburgban tesztvezetni kamionnal, a munkaadó "vizsgáztatott". Volt belváros, autópálya, tolatás parkolóban.
Óriási hátrányom, hogy nem beszélek németül. Kaptam 3 hónapot (próbaidő), hogy beszéljem a nyelvet. Ne makogjak, értsek, beszéljek!
Ma elindulunk Linz-Bécs lerakókra, többit útközben tudjuk meg. Hááát, még szükségem van a drukkra!
Óriási hátrányom, hogy nem beszélek németül. Kaptam 3 hónapot (próbaidő), hogy beszéljem a nyelvet. Ne makogjak, értsek, beszéljek!
Ma elindulunk Linz-Bécs lerakókra, többit útközben tudjuk meg. Hááát, még szükségem van a drukkra!
2010.10.05
Reggel 8.30.-kor indultunk Ferihegyről Szentgotthárdra.
1/2 1-re értünk a General Motorshoz, ahol gyorsan megrakták az autót,
mi kivettük a 45 perces pihenőt egy ebéddel megfejelve. Onnan egyhuzamban
eljöttünk Linzig. Napközben Helmut hívta Janit, hogy
ketten megyünk-e, és hogy négykezesben? Hát persze, hogy nem.
Ezek az osztrák alagutak rém érdekesek. Behajtunk ködben,
esőben, szürkeségben, 10 km megtétele után ragyogó napsütésben érünk ki.
Aztán van olyan is, amelyikbe világosba behajtunk, és 5 km után beesteledett,
mikor kijövünk.
Első éjszakám kamionban :D. Most 20.16 van. Reggel 1/2 4-kor
kelünk, hogy délre Frankurtban legyünk.
Jó éjt otthoniak!
1/2 1-re értünk a General Motorshoz, ahol gyorsan megrakták az autót,
mi kivettük a 45 perces pihenőt egy ebéddel megfejelve. Onnan egyhuzamban
eljöttünk Linzig. Napközben Helmut hívta Janit, hogy
ketten megyünk-e, és hogy négykezesben? Hát persze, hogy nem.
Ezek az osztrák alagutak rém érdekesek. Behajtunk ködben,
esőben, szürkeségben, 10 km megtétele után ragyogó napsütésben érünk ki.
Aztán van olyan is, amelyikbe világosba behajtunk, és 5 km után beesteledett,
mikor kijövünk.
Első éjszakám kamionban :D. Most 20.16 van. Reggel 1/2 4-kor
kelünk, hogy délre Frankurtban legyünk.
Jó éjt otthoniak!
2010. október 5., kedd
2010. október 4., hétfő
A hozzám írt bejegyzésedre reagálva
Látod,hogy nem rontottad el a rendelést :) vagy jól korrigáltad! Megy ez Neked ! :)
Gratulálok s jó utat kívánok, meg sok sok sok boldogságot s örömet a meglelt útban! :)
Gratulálok s jó utat kívánok, meg sok sok sok boldogságot s örömet a meglelt útban! :)
A fergeteges hír...
Nem szerdán lesz az indulás. Jani kora délután hívott, hogy mindent összepakoltam? Mert holnap indulunk is vissza.
Huúúúú...miiiiii...
Délben Szentgotthárdon rakodunk.
Mindjárt jön értem Zoli, felmegyünk Ferihegyre, becuccolok, míg lerakják az autót. Traktorral hazajövünk, és holnap go!
Még azt hittem el tudok köszönni személyesen is aputól, tesómtól, Jollytól, Judittól. Marad a telefon.
Hááát....még találkozunk :D
Huúúúú...miiiiii...
Délben Szentgotthárdon rakodunk.
Mindjárt jön értem Zoli, felmegyünk Ferihegyre, becuccolok, míg lerakják az autót. Traktorral hazajövünk, és holnap go!
Még azt hittem el tudok köszönni személyesen is aputól, tesómtól, Jollytól, Judittól. Marad a telefon.
Hááát....még találkozunk :D
2010. október 3., vasárnap
Hozzám beszélnek a csillagok (az Univerzum)?
Lehet, hogy sokaknak nem tetszik, de megint másolok. Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem...
03Napi horoszkóp - Kos
Valami fergeteges hírt kapsz ezen a hétvégén, lehet, hogy hivatásoddal összefüggésben, vagy alkalmad adódhat egy váratlan utazásra, de az is megeshet, hogy nem várt pénz áll a házhoz. Mindegy mi az, ami most érkezik hozzád, de fogadd tárt karokkal, és örülj mindennek.
Hétvégi tipp: a jó hírrel együtt érkező elvárásoktól ne hátrálj meg, azoknak is meg tudsz felelni.
Jani elindult haza, holnap itthon lesz. Szerdán indulás...
Hétvégi tipp: a jó hírrel együtt érkező elvárásoktól ne hátrálj meg, azoknak is meg tudsz felelni.
Jani elindult haza, holnap itthon lesz. Szerdán indulás...
2010. október 2., szombat
Tegnap és ma
Remekere kerekedett az este. Mondom én, aki imádom, ha körülöttem vannak a szeretteim, de szerintem mindenki jól érezte magát. Nem hiszem, hogy udvariasságból nem panaszkodtak :-)
Tesómék megleptek egy piros kamionos fehér bögrével, felirat: Te vagy a legjobb
Nem tudom, hogy vadászták le, de tetszik, nagyon. Kicsit még bizonyítanom kell, hogy helytálló legyen. A piros kamion, ami reális belőle.
Juditéktól egy kispárnánál kétszer nagyobb, nagypárnának fele méretű párnát kaptam, hogy legyen mire lehajtanom a fejemet.
Jani mondta, pont méret. Nemhiába, Judit tud valamit! Már csak nekem kell rá szabnom huzatot.
Ma reggel még olvastam a kamionos naplóját ( http://logout.hu/cikkek/keres.php?suser=Gradilaci ), élvezetes olvasmány, mire átélem, már nem lesz idegen. Majd' egy év történéseit írja le, kamionos szemmel.
Gyerekeim mentek frakkot próbálni a szalagavatóra, Judittal megbeszélték, hogy ott találkoznak, persze Judit nem frakkot keres. Reggel megvilágosodtam, ott a helyem, 11-re át is gurultunk Judit "volt" munkahelyéhez. (Tudnám, miért csinálunk mindig mindent egyszerre?...) Ruhapróba megvolt, az eredmény vegyes.
Most itt várok kedvesemre (mindjárt kész a délutáni ebéd), aki remélem szunyókál még egyet a 4 órási, egynapos fuvarja előtt, és holnap hazaindul! Nevetve beszéltünk a zabszem effektusról (nálam, indulási láz), bár, ha belegondolok, nem is olyan vicces.
Tesómék megleptek egy piros kamionos fehér bögrével, felirat: Te vagy a legjobb
Nem tudom, hogy vadászták le, de tetszik, nagyon. Kicsit még bizonyítanom kell, hogy helytálló legyen. A piros kamion, ami reális belőle.
Juditéktól egy kispárnánál kétszer nagyobb, nagypárnának fele méretű párnát kaptam, hogy legyen mire lehajtanom a fejemet.
Jani mondta, pont méret. Nemhiába, Judit tud valamit! Már csak nekem kell rá szabnom huzatot.
Ma reggel még olvastam a kamionos naplóját ( http://logout.hu/cikkek/keres.php?suser=Gradilaci ), élvezetes olvasmány, mire átélem, már nem lesz idegen. Majd' egy év történéseit írja le, kamionos szemmel.
Gyerekeim mentek frakkot próbálni a szalagavatóra, Judittal megbeszélték, hogy ott találkoznak, persze Judit nem frakkot keres. Reggel megvilágosodtam, ott a helyem, 11-re át is gurultunk Judit "volt" munkahelyéhez. (Tudnám, miért csinálunk mindig mindent egyszerre?...) Ruhapróba megvolt, az eredmény vegyes.
Most itt várok kedvesemre (mindjárt kész a délutáni ebéd), aki remélem szunyókál még egyet a 4 órási, egynapos fuvarja előtt, és holnap hazaindul! Nevetve beszéltünk a zabszem effektusról (nálam, indulási láz), bár, ha belegondolok, nem is olyan vicces.
2010. október 1., péntek
Nálam a jogsim!
Reggel 3/4 8-kor indultam a Visegrádi utcába, kis araszolások ellenére koppra 9-re landoltam az Okmányirodánál. Mivel senki nem volt, gyorsan átvettem a jogsimat, már fordultam is sarkon. 3/4 10-kor nyitottam itthon az ajtót. Alapos rendrakás következik, estére mégiscsak vendégeket várunk. Lányaimmal arra a következtetésre jutottunk, hogy bagettes szendvicseket gyártunk, este 6 körül kezd majd gyűlni a jónép. Megyek, mert ezer a feladat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)