Itthon

Csütörtökön délután hazafelé vettük az irányt: Graz a lerakó péntek reggel, majd a palettákat Bécsben hagytuk. Két Minit hoztunk. Jöttek értünk, gyerekekkel együtt értünk haza.

Emlék oktatómtól...Levizsgáztam...sírva nevettem

Legkisebb királylányt elkísértem szombat reggel rutin órára, nekem nagyon tetszett. Próbáltam csöndben maradni a hátsó ülésen, de az Oktatónk csak nem hagyott kérdések nélkül. Lánykám még bejött a városba a következő nebulóért, én tele voltam dícsérettel, ő egy kicsit méltatlankodott, hogy az Oktató túl sokat kalimpált a pedálokon.
Meglátogattam Apumat, Juditot, siettem haza, mert szülinapot ültünk. A család legifjabb pilótája 17 éves lett!
Este még kinyomtattuk a beszálló kártyáinkat jövő hét szombati haza jövetelünkhöz. 
Reggeli izgalom, vajon meddig szól a pihenőnk? Éjfélkor kell indulnunk Bécsből Nürnberg irányába! Ezaz! Még egy bevásárlás, főzőcske mindenkivel... pihi délután. Szövögetjük a terveket szabira :-)
Legyetek nagyon jók!!!!

Hazaút Hollandiából

Mire visszaértünk az étteremből, ahol netet fogtunk, már tudtuk az új feladatot. Venlo mellőli kisvárosban (Lomm) vettünk fel egy ládát. Akkora volt, hogy az oldaltámaszt már nem tudtuk visszaakasztani a vázhoz, spaniferrel fogattuk le a ládát, oldalponyvával meg a libegő oszlopot.

Lomm

A kisváros, Lomm: gyönyörűen rendezett porták, kerítés csak a póniknak, lovaknak, libáknak, hogy ne kószáljanak el. Értékeiket nemhogy magas kőkerítéssel, de még csak alacsony sövényekkel sem védik itt az emberek. A csatorna rendszer adott, ami egész Hollandiát átszövi. Itt-ott elszórtan már virágzanak a fák, mindenütt zöldellik a vetés, legelő. Bringa a fő járgány, természetesen nem láttam olyan főutat, ami mellett ne lenne kiépítve a bicajút. Srácok suliból tekertek hazafelé, vagy a közeli folyóhoz, homokbányához "bandázni". Mint mi régen, amit a mi gyerekeink már nem nagyon ismernek. Klassz, na. Jani szerint később még jobban elájulok a látványon, mikor már nem csak a sátrak alatt, hanem a kertekben, kertészetekben nyílnak majd a híres holland virágok.

Dugóban Hollandiában

Az első parkolóban Jani átadta az "irányítást", néhány dugón, pályaépítésen áthoztam az autót belga határon, német autópályán. Az 51-es, bundás út előtt kiálltam egy parkolóba, újra cseréltünk. Jani úgy tervezte, hogy végighozom az autót, én gyáva nyúl meg megfutamodtam a feladat elől. Már esteledett, még jobban zrikáztam volna, és csak feltartottam volna a forgalmat. Így is volt 10 km-nyi bundás utam, igyekeztem 75-80-al hajtani a gépet, mögöttem kocsioszlop :-))) Még világosban!

Közben leánykám hívott, túl van az első rutin órán. Drága Oktatóm vette szárnyai alá őt is, megtanította elindulni, váltani, tolatni, körbe-körbe járni a rutinpályán. Majd óra végeztével haza vihette magát a lányom! Mikor mesélte, még mindig remeghetett a lába! De legalább élménye volt, nem kudarca!! Csak így tovább, Csa!

Itt Findelben most lerakásra várunk, már vacsiztunk a kantinban, még nem tudjuk az új feladatot. /Budapest, Budapest, Budapest :-))) / Jó éjt mindenkinek!

Amszterdam

Itt ücsörgünk Amszterdamban, várjuk a következő utasítást, ami remélhetőleg közelebb visz otthonunkhoz.
Bécsből a Blaubeuren-Stuttgart-Amszterdam kört kaptuk, Mondsee alkonyatban :-))), másnap láda rakodás. Több volt a láda, mint ami a platóra fért, de ügyes német logikával és magasság kihasználással végül felkerült az áru. Jani jött Stuttgartig, ott lepapíroztunk, Frankfurttól én hoztam át az autót a Holland határon. Reptérre Jani vezénylésével értünk be, ott éjfélkor végeztünk a lerakással. Reggel tévére ébredtem, örömmel halljuk az otthoni reptér sztrájkot :-(((( Valaki kijönne értünk???? :-)))))) ha keresztülhúzzák a szabis haza repülésünket?

Büntik

Na igen! Mit is felejtettem ki az elmúlt hét eseményeiből...Még otthon induláskor kisautóval tilosban parkolásért kaptunk egy büntetőcetlit. Ez bárkivel előfordulhat. Volt rajta valami időpont, hogy jelenjünk meg, de mi ugye indultunk Bécsbe.
Hét közepén a Hannover-Münster-Köln kanyaron német policei autó mellettem felvette a tempómat, én ellenőriztem a sebességet, követési távolságot. Majd rámdudált a közeg, egy bájos egyenruhás hölgy mutogatta a biztonsági övét. Mosolyogtam, intettem, hogy oké, magam elé csatoltam. Policei nekiiramodott, beállt elém, bekapcsolta a "kérem kövessen" villogóját. Ez az! Kivezetett egy kis parkolóba, bájos mosolygás tovább, ez bizony 20 Euroba kerül. Jelzem, cirka 5.400.-Ft a méregdrága német bünti egy becsatolatlan övért, ezért ennek nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget vagy, hogy említésre méltó lenne.
Ma zártuk a hetet egy BAG ellenőrzéssel Trier-nél. Vasárnapi kamion jó préda. -"Cargo? Igen? Papírok?".. Tachográf leolvasás...
-"Most büntettek meg minket Lyonban?".. Kártyaleolvasás...Én nem is szerepelek, mint kontrollos a nyilvántartásban. Előhalásztuk a 3 héttel ezelőtti kontrollpapírokat, egyik a nevemre, másik Janiéra szól. Akkor is szűz még a kártyám. Hát persze, mert akkor csak a tachográfról leszívott adatok alapján büntetett a francia. Hmmm, hmmm. Azóta sincs meg 6 naponként a 24 órás pihenőnk. Ez bizony újabb 250-250 Euroba kerül fejenként. Újabb telefon, ennyi pénz már tényleg nincs a világon sem. Megküldték, kifizettük, -"Jó utat! Viszont látásra a jövő héten!" Köszi :-(((( és amit még hozzágondolunk.
Mindeközben Trier felől civil autókkal mentek a Welteres sofőrök dolgozni Lux felé, heves dudálással üdvözöltek minket és a helyzetünket. Biztos nagy örömükre szolgált, hogy nem őket faggatják.
Megértettem azt is, miért van kamionstop vasárnaponként: kötelező kivenni 6. nap után 24 óra pihit. Ami persze nem vonatkozik a repterezésre és a hűtőkamionokra. Már a tilalom.
Mivel harmadik nekifutásra kezdtem újra a 4 és fél órámat, délután fél 4-kor dőltem ki a volán mögül. Jani le akart érni Linzig, negyed óra híja lett volna, ezért kiállt a 45 perces pihenőre, hogy ő is újra kezdhesse a 4 és felet. Próbáltam pihenni az éjszakai meló előtt, de úgy látszik, túlaludtam magam az elmúlt napokban. Linzben éjfélkor végeztünk, onnan még 2 és fél óra Bécs. A tilalom vége ellenére egyedül szaggattam az aszfaltot az éjszakában, a Bécs előtti hegyi szlalom már annyira leharcolt, hogy a reptéren meggémberedve zuhantam át az ágyba, számomra már nem volt rakodás :-))) Délig aludtunk.

2011.03.20.

Nem tudom, mi van velem, de az elmúlt 2 napot gyakorlatilag átaludtam. Szerviz utáni délutánt, éjszakát Reggel indultunk Münster felé, Kölnig aludtam. Köln-Münster távot levezettem, Hannoverig újabb filmszakadás.

Hannover reptér

Hannover-Münster-Köln gyarapította a vezetési időmet, onnan Jani ért Findelbe, én arra keltem reggel, hogy leállunk a rampáról. Szombat délelőtt Erzsiék megtaláltak minket, együtt ebédeltünk, majd: alvás. Erzsike is panaszkodik, hogy iszonyú álomkór lett úrrá rajta is. Este én látogattam meg őket, Anikóék is ott vendégeskedtek. Nekünk hajnali 2 órási rakodásunk volt kiírva, még este rátoltunk a kapura, próbáltunk még egy kicsit aludni :-))) Reggel 6-kor jött a Luxaires zárni az autónkat. Indulunk Linz-Bécs felé, ha lesznek papírok. Előtte telephelyen tankolás, fürdés. Jövő hét végén hazamegyünk kipakolni az autóból, és két hét múlva már a szabinkat fogjuk otthon tölteni!

Dokihoz már kért a lányom időpontot, december óta nem voltam kontrollon. Ejnye! De mindig rendelési időn kívül értünk haza. Tervezek még fodrászt, kozmetikust, barátnőmnél masszázst, egy jó dumapartival. Mártust sem hagyom ki semmiképp.  Gyermekem megforgatta a szobáinkat, a nagyja átpakolással megvár. Lehet, kevés is lesz a két hét, de tartalmas, az biztos.
Legyetek vidámak, otthoniak!

2011.03.17.

Nyugodt volt az otthonlét, apumra szántam kis időt, a javát a gyerekeimmel töltöttem. Szerdán még otthon ért a jó hír, hogy Robina levizsgázott kreszből! Délben indultunk vissza Bécsből, Ansfeld-Linz felrakóval nyargaltunk Luxemburgba. Átaludtam a délutánt, hiába, az otthonlét sem a pihenésről szól. Este aztán volán mögé ültem, Hohenlohe-ig hoztam az autót. Apa ért hajnalban a reptérre, 3 óra alatt leszedték az árut. Közben megbeszélte az irodában, hogy az állófűtés még mindig nem jó a kamionban, mehettünk szervizbe. Harmadik nekifutásra sikerült (?) működőképessé tenni a kályhát,  nem áll le és nem okádja a füstöt. Azért még hűvösek az éjszakák, na! Ha már ott voltunk és túlléptük a szerviz intervallumot, megcsinálták a kötelező szervizt is. Nem azért, de a munka végeztével minden szerszámot úgy pakolt el a szerelő, hogy áttörölgette ronggyal, pedig jött a következő olajcsere. Csak mondom...
Éjfélkor indulunk a következő kaland felé.

Beckytől kaptam ma meglepit:

Tablókép

Szavak nélkül.....

2011.03.15.

Egy gonddal kevesebb. Pozsonyban csak hétfőn reggel tudtunk lerakni, hétvégén ott sem dolgoznak. Már az odaút is kalandos volt. A határon autópálya használati ellenőrző rendszert (go box) kellett vásárolnunk (bérelnünk), ami magában is vicc, annyira túl bonyolult. Jani megkérdezte a pult mögött ülő férfit, beszél-e magyarul? a válasz: -"Nem, csak szlovákul". Majd németül folytatták a csevegést. Reggel a reptéren lego nagyságú targoncával álltak elő, rajtunk meg egy 3x4 méteres fémszerkezet (kompresszor) volt. Egy órába telt, mire kerítettek egy óriástargoncát, és megszámoltam: 7 ember kellett a művelet elvégzéséhez. Mindegyik kiabált, utasítást adott, kínlódtak 45 percig. További fél óra volt eldönteni, mi legyen a palettával, végül azt magunkkal vittük Bécsbe, ott adtuk le a reptéren. El is szaladt ezzel 4 óra. Alig vártuk, hogy elhagyjuk az országot, persze a határon újabb fél óra volt, hogy visszavásárolják tőlünk a boxot.  De legalább ekkor már tudtuk, hogy a 45 órás pihenőnket otthon vehetjük ki, Bécsben úgy pakoltunk ki az autóból, hogy semmi felesleges ne maradjon benne, amit repcsivel nem tudunk majd hazahozni, és nem is tudjuk majd elzárni.
Hazafelé már hívogattam mindenkit, akire szükségem lehetett az autóvásárláshoz. A tulajt, hogy megvan-e még az autó. Egy kedves hondás kollegámat, hogy kísérjen el minket, nehogy valami hulladékba beleszaladjak, és apukámat, hogy többek között tanácsot kérjek tőle. Végül úgy látszott, az égiek is azt akarják, hogy autót cseréljek. Aztán a Nyugatinál megláttam az eladót. Valahol Afrikában nyaralhatott. Már csilingelt a vészcsengő, körbejártuk az autót. Sport kipufogó, sport légszűrő, lilára égett féktárcsák, ponthegesztés nyomai a homlokfalon, sárvédőn, csomagtartóban méregdrága mélynyomó, tetőkárpit hiányzott, ABS lámpa világított, generátornak hangja volt.  Ez volt a kitűnő állapotú nem zsákbamacska. Örültünk a kirándulásnak, na meg itthon a kicsi piros öreg Hondának. Mégsem csalódás volt bennem, egyszerűen még nem jött el az ideje, hogy erőmön felül nagyot nyújtózkodjam, költségekbe verjem magam.
Még este gyorsan bevásároltunk, lévén ma ünnep, találkoztunk egy kedves ismerősömmel, annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy nálam kötöttünk ki, fél 11-ig csépeltük a szót. Klassz kis nap volt, mindenképpen tanulságos!

2011.03.12.

Tavasz! Március idusa! Kikelet! Kezemben a kormány és gyönyörködöm a tájban. A tarka földek elnyújtózva sütkéreznek a 16 fokos melegben, zöldellik a vetés. A fák még alszanak, nehéz lesz észrevenni a rügybontást itt fenn, ahol a mindig nyirkos levegőtől a fatörzsek, ágak mohaszerű zöld ruhába bújnak. Ritka látványosság egy-egy virágba borult bokor vagy fa. A bogarak ma már versengve roppantak szét a szélvédőnkön.

Blaubeuren

Megjártuk Prágát, visszafelé Blaubeurenben rakodtunk. Ez egy kis hegyi város, ahova két út visz csak be, igazi kacskaringós, beláthatatlan kanyarokkal. Körben hegyek, alant a völgyben a házak. Van Penny Market, Rewe, komplett kis bevásárlóközpont egy ekkorka helységnek, ipari zóna és az üzem, ahol faládákba csomagolják a szállításra szánt árut. A lakosság el van látva munkahellyel, az biztos. Itt tegnap este 8-kor végeztünk, Frankfurtba kellett vinni a ládákat.

Hajnalban megálltunk fürdeni, mert már alapos okunk volt rá. Frankfurtban orral álltunk rampára, hogy a bal oldalát megfelelő magasságú platzon tudjuk nyitni a targoncának. Ez úgy jól is esett hajnalban. Kiálltunk aludni, ugyanitt két, egyenként 5 tonnás palettát vettünk fel délben. Ekkora súly alatt már megadja magát a technika, a hidraulikusan kiemelhető görgők nyögve megtagadták a munkát. Végül sokadik nekifutásra mindenféle segédeszközökkel feltuszkolták a két palettát, a pótkocsi közepéig. Legalább nem fog bólogatni az autó a homlokfali túlsúlytól. Még le sem parkoltunk Findelben, jött a Luxair-es, hogy álljunk rampára, rakodunk, Bratislavába megyünk. Ember! Még tele a puttonyunk!

Pedig már azt hittük, mehetünk haza, vagy legalábbis pihenhetünk, mert nem jött újabb utasítás. Jó lenne hazanézni, a kis Hondának elhasalt a fékberendezése, még jó, hogy nem valamelyik gyerekem alatt. Becky hívott, hogy valami nem stimmel, szóltam a tesómnak, nézze meg, mekkora a baj. Ment is egy próbakört, na akkor állt meg az autó. Szegény 24 évesen már nem akar szolgálni. Jól felmérgeltem magam, találtam a neten egy számunkra elfogadható autót, beszéltem is a tulajjal. Csak épp haza nem megyünk. Tesóm szorgalmának és ügyes kezének köszönhetően meggyógyult a kis Honda, lehet mérlegelni, mi is a fontos? Kíváncsi vagyok, mit produkál az élet, vajon meglesz-e még a kiszemelt, mire hazaérek, vagy nem is ő a mi autónk? 
Jani azt mondja, most majd orrvérzésig dolgozhatunk, ha megindulnak a segélyszállítmányok Japánba. Majd kiderül. 3 hét múlva szabira megyünk, na az a tuti!!! ;-D

2011.03.08.

Jajj, hát nahát!! Több, mint egy hete? Mártus már rám is kiabált.

Mondsee

Frankfurt után végre haza mehettünk, a szokásos gyorsasággal telt el a másfél nap. Bécsi indulás után 3 napig kódorogtunk, Luxban lerakás nélkül kaptunk egy plató pótot, amivel indulhattunk is. Két nem nagy, de nehéz és széles ládát kaptunk, oldalazva vagy szűken kimérve lehetett vele közlekedni. Ki is kerültük a bundás utakat, mielőtt valamit megkarcolnánk. Ezzel péntek este értünk vissza, lerakás nélkül visszaakasztottuk a saját pótunkat, ami már útra készen várt és indultunk újra egy Linz-Bécs kanyarra. Sehogy nem maradt időnk lejutni 9 órás pihi nélkül, az osztrák határon ki kellett állnunk aludni. 45 percre volt Linz. Szombat délután értünk oda, olyannyira zárva volt a reptér, hogy a szemetet sem fújdogálta a szél. Néztünk, nézelődtünk, megkérdezni sem tudtuk, mire véljük? Hívtuk Luxot, azt mondták várjunk.

Mondsee

Kicsit megerőltető volt az újabb kényszerszünet. Ha már ott voltunk, fürcsiztünk, szunyókáltunk. Másnap reggel 8-kor kinyitott a reptér, leraktunk, futás tovább Bécsbe. Fél 2-re ott is végeztünk, további utasítást kértünk. Vegyünk ki 24 órát. :-) Jajj, ne! Gyors megbeszélés után a hazamenetel mellett döntöttünk, néhány viharmagot ki kellett kapálnunk, pont kapóra jött a dolog. Volt otthon nagy öröm, ilyen még nem nagyon volt, hogy 5 nap múlva máris viszontláthatott a család. Egy alvásnyi idő után hétfőn délelőtt tesóm furikázott minket vissza Bécsbe, azóta úton vagyunk.

Mondsee

Salzburg felé érintettük a kedvenc Alpokat, még úgy is lenyűgőző, ahogy a naplementében, és a sötétedő égbolt alatt már csak a sziluetteket látom. Mondsee-nál a hegyek alatt van egy csillogó vizű tó, az éjszaka fényei táncot jártak rajta. Ma Neu Ulmban ládákat kaptunk, Amszterdamba visszük őket. Fényárban úszó Hollandia! Egyébként is nagyobb öröm a holdvilágos éjszakában vezetni, mint a sötét, hideg, zord téli estéken. A tavasz biztos jele: ma a szélvédőnkre ragasztotta magát az első bogár!