A magyar karácsony után estig aludtunk, mintha a diszpécser kifigyelte volna, máris csörgött a telefonunk, hogy van két autó, amit le kell vinni Loudelangeba. Nekünk mindegy, a tachográf kártyára küldtünk délelőtt is, délután is egy fél órát, újra indul a 9 óra pihenőnk, ha visszaérünk. Még este tv-ztünk, jó későn tudtunk csak elaludni. Hajnalban az előrakó dörömbölt az ajtónkon, hogy rampára kéne állnunk. Ez az előrakó itt volt hajnal hatkor is, délben, délután is, este is, meg ma hajnalban is. Szerintünk 24 órát biztos lenyomott, de szerencsétlennek volt is bőven sofőr nélküli autója.
Aztán ma hajnalban beindult az élet a reptéren, nyüzsögni kezdtek a kamionok, táskájukat húzkodó sofőrök, akik a pihenésről tértek vissza. Mi fél 9-kor indultunk Hamburgba, ami elvileg 9 órás út lenne. Németországban jó negyven centis hó esett a hétvégén, az utak már tiszták voltak. A vezetési időnket jól megkevertük, mert délelőtt megálltunk egy Hofban fürdeni, délután Bremen előtt egy másikban bevásárolni. Ahogy közeledtünk Bremen felé, vastagodott a hófelhő, nagy ujjongással fogadtuk az újabb havazást. Csinos útépítés vagy 80 km-en keresztül, rengeteg autó, idegbeteg sofőrök, a lényeg: a másfél órás utat 3 óra alatt tettük meg. Köszönhető a bújkáló kisautóknak, mert, ha bejön melléd, taposni kell a féket, mielőtt balra kormányzással kikerülnéd a korlátot, nehogy őt meg odapaszírozd a bal korlátnak. Itt én vezettem, szerencsére, engem nem idegesít a totyogás. Élveztem a vezetést szárazon is, havazásban is, stauban is, Hamburg reptere előtt egy piros lámpánál Jani átcsusszant a volán mögé, én át a jobb 1-be, és hirtelen éreztem, nagyon fáradt vagyok. Lett este 8 óra, mire a reptérre értünk, itt gyorsan leszedtek. Cinzano Astival, "szúk családi körben" János napot ünnepeltünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése