Weekend

Nagyot hajtottunk, kb. 1/2 10-kor a tervek szerint átléptük a határt! Felmentünk a reptérre a kisautóért, vissza a telephelyre letámasztani a kamiont és GO! a panzió! Öreg Jani kollegánk betegácsiban van a derekával, haza menni nem tudott, itt tölti ezt a pár napot ő is. Már aludt, mire ideértünk, más magyar nem volt, akivel megihattunk volna egy sört, magunk maradtunk, de jót beszélgettünk. Ma délelőtt elmentünk Grewenmacherbe hármasban vásárolni, utána kint ücsörögtünk a teraszon, napoztunk, miközben magyar ételt tömtünk magunkba. Jani most pauzázik (mind a kettő), én próbálok valami internetet vadászni az erdőben. Ha sikerül, veletek lehetek, kicsit talán a családommal is, ha nem, marad a pauza. Reggel öreg Janit visszük magunkkal, már dolgozni akar, 4-kor ébresztő! Teljen kellemesen a hétvégétek!

Erdőben nincs vétel, inkább csavarogtunk egyet a közeli hegyekben, este még Jánosokkal dumaparti. Így ki lehet bírni :-)))

Általános ébresztő spanyol módra

A fejezet elolvasása előtt azt szeretném kérni, aki nagyon-nagyon félt, aggódik értem, az inkább végig se olvassa. Aki félt ugyan, de tudja, csalánba nem üt a ménkő, az megteheti, hogy a bejegyzés alján lévő megjegyzés lehetőségbe beírja: "Én megmondtam! Ugye megmondtam?" :-)))

Miután nagyot hajtottunk, mert titkon reméltük, nem fogunk vasárnapra franciában ragadni, úgy két órával Valencia előtt kiálltam egy nagy, kivilágított spanyol parkolóba az autópálya mellett. Jani érezhetett valamit, idegesnek tűnt, nem igazán tetszett neki a zsúfolt parkoló. Gondosan elpakolt mindent a fülkében, ami érték, kinyitotta az ADR táblát, mondván, az árut így nem bántják, nem tudnak az ADR-rel mit kezdeni.
Elmondása szerint a pálya melletti parkoló a kevésbé biztonságos, egy faluszéli parkolóban nagyobb esélyünk van érintetlenül ébredni reggel, mint ahogy történt ez az előző Dél-Spanyol utunkon.

Francia-spanyol határ

Erről beszélgettünk elalvás előtt. Az alvás inkább forgolódós ébrenlét volt, meleg is volt, mindkét ablak fel volt húzva a 34 fokos nappali hőmérséklet után, csak a tetőablak lett megnyitva. Nem volt nehéz meghallanunk hajnali fél 5-kor, hogy nyílik a jobb oldali zár. Jani akkorát ugrott, hogy billent a fülke, mire elhúzta a függönyt, a fosztogatónak nyoma sem volt. De nem mi voltunk az egyetlenek, akiknél próbálkoztak, hirtelen felébredt a parkoló, mint a sáskák, egymás után indultak meg a kamionok kifelé, ha lejárt a pihenőjük, ha nem, ha fel voltak öltözve, ha nem.

Határváros

Mi sem vártuk ki a 11 óra pihit, a 9 elteltével ráközelítettünk a célra. Hiába jelentkeztünk be 8-kor a Fordhoz (én újra elbújtam a függöny mögött, mert csak egy sofőrt engednek be, Jani egyedül ponyvázott kétszer is míg én jót aludtam), délután fél 2-kor hagytuk el a lerakót. Akkor jött az utasítás is, este 6-ig fel kell vannünk az árut a négy órányi autózásra lévő Santa Margeridában. Na Judit! Uzsgyi! Tempósan letekertem a kilométereket, Jani parádésan benavigált a céghez, akik mily' meglepő, a Fordnak gyártottak valamit, 19 tonna "vassal" rögtön meg is rakták az autónkat.
Számolásunk szerint, ha pénteken magunk mögött tudjuk a spanyol földet, este 10-kor átesünk a francia oldalra, ott már nyugodtan megallhatunk és marad 12 óránk este 10-ig elhagyni Franciaországot.

La Jonquera

Úgy tervezzük, 4X3 órában váltjuk egymást, este 10-kor letámasztjuk Leudelangeban a telepünkön a járgányt, mert hétfőn reggel 8-kor kell leraknunk egy onnan másfél órányira lévő német cégnél. Ha mindez így sikerül, a vasárnapot a panzióban tölthetjük egy francia húgyszagú aszfaltos parkoló helyett. :-))))

Hegyi (tor)túra

Itt még gyönyörködtünk a tájban

Annyira rendhagyó kirándulást tettünk Dél-Franciaországban, hogy úgy gondoltam, inkább képes beszámolót küldök, mint szövegeset.

Hajnal fél 3-kor keltünk, kávé, fürdés után kimentünk a reptérre megkeresni az autónkat. Rampán állt, két oldala kibontva, a 3 nagy láda sem volt kötve, vámzár ennélfogva még nem volt. De papírok igen! Hogy ez hogy jött ki? Spaniferek elő, gondos rögzítés után oldalzárás. Szóltunk, hogy kéne a vámzár.

Hát, az nem olyan egyszerű, papírok vissza, másfél óra elteltével megoldották a bakit, indulhattunk. Nagyot hajtottunk, 12 óra csak az út, este 6 után Toulousban megszabadultunk a ládáktól. Még egy órás autózással megközelítettük a másnapi felrakót.

Aztán reggel kezdődött a tortúra. Kis hegyi faluba, zergeb`ta "ösvényeken vitt az utunk.

Csak szemből ne jöjjenek!

Jani vezetett, üres autóval kimondottan élvezte. Egy aprócska eltévedés után végül is rátaláltunk a parketta gyárra, ahol 15 tonna apró, méretezett, nútolt fadarabkákkal megrakták az autó elejét, félig lett. Innentól az autó, mint a bólogatós kutyus hátul a kalaptartón. Meg a hegyi szerpentinek. Na meg a terelések. 80 kilométerre volt a másik felrakónk, kb. ugyanennyivel megtoldottunk az útlezárások miatt.

Célegyenesben

Amíg keskeny, de legalább kétsávos utak vittek falvakon, erdőn keresztül, még viccesnek is találtuk. Ahogy feljebb mentünk, leszűkült az út, eltűntek a felezővonalak, erősödtek a kanyarok, 30-40-el haladtunk. Az autónk mindvégig bólogatott. Ez már nem vicces és nem is izgalmas volt, iszonyú fárasztó. Mire rátaláltunk a visszavezető útra, újabb terelés, újabb plusz kilométerek, újabb ösvények. 2 és fél órát tekeregtünk az említett tempóval fent a hegyekben, jártunk gyönyörű helyeken, falusi piac közepén. Mind ez személy autóval kellemes felfedező kirándulás lehetett volna, de alattunk 30  tonna volt.

Miután Jani rögzített, én zártam az oldalt. Oszlopokat helyre raktam, ponyvát rögzítettem.

15 tonna parketta

Második felrakó előtt városi körforgalomban egy Volvo kamion feküdt az oldalán, kirepülhetett a körhintából.

Nem volt kellemes látvány, mire kész lettünk az áru felvétellel, már daruzták a talpára. Ennél fogva út lezárva, terelés, ekkor már sírtunk. Rengeteg vezetési és munkaidőnk elment a hegyi mutatvánnyal és most még tetéződik. Reggel Meztben kell leraknunk először, majd belgába visszük a parkettát. Hajnal 3-kor álltam ki egy Metz előtti kúton, 9 óra pihi, délben tudunk elindulni. Jó, hogy vége a napnak.




 És a többi kép:

Fincsi, még kisautóval is

Bent a piacon

Rengeteget kacsáztunk

De legalább néha volt látnivaló is

Lehúzódtunk az árokba, hogy a kocsisort elengedjük magunk mögül

És ilyen helyeken is jöttek szembe!

 Megint haza indulnánk, ehelyett megyünk vissza Almusafesbe, Dél-Spanyolország, ahol csak narancsfák vannak. Egész héten elleszünk, beszorulunk vasárnapra Franciaországba. Halleluja!

Brüsszel-külön

Étterem

 Ahogy ígértem, néhány további kép a malomból

A toalett előtere :-)))

Kávézó

Csak egy kevés említés arról, hogy gond nélkül megjártuk Brüsszelt. Még Luxemburgban le volt zárva az autópálya, kitereltek bennünket falvakba, ott Jani előrement, de nem volt ott sem semmi különös, végig ki volt táblázva a terelés. zután előreengedett, a brüsszeli ringig vezettem a konvojt, ott megint hajtó lettem, Jani mutatta (nem először) az utat a reptérre.

Könyöklő

Régen voltunk szétszedve, ezt már mondtam. Akkor még féltem, úgy emlékszem, ma a vállamban, nyakamban, tarkómban már nem volt a félelem bizsergéses érzése, a hasam közepén némi drukk, de ez az üres autóval hazafelé elmúlt. Úgy látszik, a feladat elvégzéséig tart csak az aggódás.
Nálam volt az eredeti CMR, de jelentkezésnél ott hagytam Janit, mert szociális gondjaim támadtak. A reptéri pultos kislány nélkülem nem intézte a papírjaimat. Jani ettől ideges lett. Rampára állhattunk, az Ivecoról csörlőzték le először a 3 palettát, majd rátolattam a rampára és az én négyemet is. 1-re végeztünk, indultunk vissza. A reptéren kantinban ebédeltünk, igaz csak 3 Euróval olcsóbb, mint a malomban, de üdítővel, sütivel, gyümölccsel együtt már nem is olyan kevés. Nem fújták le a toulousi fuvarunkat a nagy késé ellenére sem, hajnal 4-kor indulhatunk. Kijöttünk a malomba aludni egyet az újabb kalandok előtt.

Szokásos hétvégi csúszás

Ahhoz képest, hogy este 6-ra a reptérre rendeltek bennünket az éjféli rakodáshoz, 8-ig ráértünk traccsolni magyar kollegákkal, majd levittük az autót a telephelyre, le ne maradjunk a rakodásról, ami ekkor már hajnal 2-3-ra volt időzítve. Én nem szunnyadtam délután, gondoltam, sebaj, még egy "nagyot" tudok aludni indulás előtt. Hajnal 5-kor kopogtak, hogy álljunk rampára. További másfél óráig nem történt semmi, még javában kötözték a palettákra az árut. 8-ra kész lett az én autóm, Jani rampára állt egy Ivecoval, de alacsony rakású paletták voltak készen, amit csak nagy kerekű autóra tudnak rátolni. Átadta a rampát egy ilyennek, mert 3 autó indul Brüsszelbe. Tehát klassz, még várunk rakodásra, papírokra. Ma este Toulousba kellett volna mennünk, ha reggelre visszaértünk volna. :-))) Csak sikerült Luxemburgban kamionban éjszakázni a kapszulámban - a kényelmes franciaágy helyett. Viszont alhattunk, nem huhogtunk az éjszakában. Jó is, rossz is. Közel este lesz, mire visszaérünk, hacsak nem borul annyira a program, hogy Brüsszelből nem üresen jövünk haza, hanem közbeiktatunk valami fuvart.

Becky ma lett 19 éves, pezsgő a hűtőben, ma egy pohárral kevesebb csilingel köszöntésnél. Nagyon-nagyon sok sikert Rebeka az életkezdéshez!!!! Ölelés!

Születésnapodra csak azt kívánom, hogy valósággá váljon minden álmod!

Második otthonunk... a kamion helyett :-)))

Új "otthonunk"

Nem is arról akarok most beszélni, hogy róttuk tovább a kilométereket, miután magunk mögött hagytuk otthonunkat. Szerencsénkre egy rövid Nünberg-Findelt kaptunk, úgyhogy indulás utáni napon (csütörtökön) délután bejelentkeztünk Andreánál, hogy estére készítsen nekünk meleg vizet, mert érkezünk motyóstól. Ezt azért kellett meglépnünk, mert a meleg víz szolgáltatás fatüzelésű kazánról üzemel, de rögtön 2000 liter mennyiségben. Nem írtam el!

Jobb fent van a szobánk ablaka

Az két napig kitart. Este 7-re toppantunk be, sokat nem foglalkoztunk a belakással, mert reggel 6-ra vissza kellett mennünk a reptérre, ittunk egy sört, felhúztuk az otthonról hozott ágyneműt, lent a kocsmában ment a dajdaj, de ez bennünket nem zavart, villámgyors fürdés után elaludtunk. Pénteken egy gyors Münster-Hannovert kaptunk, éjfélre toppantunk vissza Findelbe. Összepakoltuk, amit még gondoltunk és az autónkat lerakás előtt elhagytuk...És elkezdtük élvezni a második otthonunkat!!! Még volt pár vendég lent a kocsmában, mi felvonultunk a szobánkba.

A malom

Velünk együtt 5 magyar bérel a malomban (ami szintén magyar kézben van, Andrea 19 éve él kint) szobát, az egyiket -Tamást -Jani régről (Kádáros korszak) ismeri. Így kerültünk ide. Még délután szóltunk Tominak, hogy éjjel érkezünk, várjon meg minket, rakjon a tűzre. Vittünk fel sört a szobába, Tomi már csak rátöltött az este elkocsmázott 85 Euróra, a vendégek elmentek, feljött a felszolgáló, Vivien is, aki közel 50 éves, 3 unokája van, 3 kutyával, 2 macskával él együtt, szabad idejében kisegíti Andreát a malomban.

Mivel közel vagyunk a német határhoz, Vivien echte német ajkú és én nagyon élveztem, hogy 3 magyar 1 német németül beszélget egymással. Gyors ismerkedés, ki-hogy, tanítottuk Vivient magyar szavakat érteni, nevetésbe fulladt, bármi témát találtunk. Hajnal 1/2 3-ig tartottuk szóval egymást, ezután igazán gyors alvás következett, mert reggel fél 9-kor kidobott magából az ágy. Reggeli kávé mellé folytatódott az anekdotázás a két "öreg" sofőr elmúlt évei kalandjairól. Andrea is betoppant 11 körül, vele még megbeszéltük a felmerülő kérdéseket, kicsit kitakarítottam a szobánkat, fürdőszobát (ez utóbbi közös, és hát a pasik nem az igényességükről híresek).

Jani még elszaladt a reptérre néhány cuccot elhozni a kamionból. Volt időm Andreával is bővebb lére ereszteni az ismerkedést, ő is KOS, gondolhatjátok, első pillanattól megvolt a közös hang.
Ma is magyar főztöt ettünk. Hamm-nyamm..
Szumma-szummárum, élvezem minden pillanatát az új "otthonnak", mintha börtönből szabadultam volna.
Ma éjjel két autóval megyünk Brüsszelbe (már várható volt, rég szedtek szét minket), üresen vissza, reggelre megint itt leszünk.

És a patak az út szélén

Jani most rápihen az éjszakára, megpróbáltam én is, de annyira feltöltődtem, hogy nem jön álom a szememre. Inkább veletek vagyok, küldöm Juditnak és az otthoniaknak a képeket a malomról. Következő beszámolómban a belsejébe is kaptok betekintést, hogy mitől malom a malom...
Pusza mindenkinek! :-)))))))

Tényleg meglepetés

Még szombat délelőtt szóltunk a diszponensnek, mennénk haza. Azt mondta, nincs Budapest, de még Bécs is azonnal visszarakó, úgyhogy várjunk. Valahogy nem hittem, hogy ebből bármi jó kisülhet. Már megvolt 24 óra állásidőnk, vasárnap délben hívtak, hogy este BUDAPESTI indulás!!!! Huhúúúú! Igaz, hajnal 4 lett, mire útnak indulhattunk, nyomtuk veszettül, hétfő este negyed 8-kor jelentkeztünk be Ferihegyen, fél 11-kor Becky Robinával jött ki értünk a benzinkúthoz. Janinak volt egy olyan vészjóslata, hogy mivel vasárnap megvolt a 24-es pihenő, nem biztos, hogy 45 órára itthon hagynak minket. És már szerda van, megy a mosógép, mosogatógép, hajtogatom a száraz ruhákat, gyönyörűen süt a nap, nő a fű, megindultak a tuják, helyes friss világoszöld hajtásokkal!!! Tegnap apunál voltam, tesóztam, Juditoztam, este a teraszon ücsörögtünk a gyerekekkel, bámultuk a csillagos eget...feltöltődöm újra az itthon kellemes, édes érzésével. Ahogy útnak indulunk újabb kalandok felé, ez a "teltség érzés" egyre kopik, a második hét közepére már türelmetlenné tesz, ki máson csattanna, mint Jánoson. Pedig ő aztán nem szolgál rá. Egy olyan örökmozgó, valamit mindig kiötlő-véghezvivő, tesz-vesz-nyughatatlan emberkének, mint én vagyok, a szervizes-pörgős-változatos élet után olyan, mintha lekötöztek volna egy üléshez, amiből néha felállhatok vagy lefekhetek, hogy kinyújtóztassam magam. Tompulásnak nevezem, fizikai, értelmi, érzelmi tompulásnak. Na és ezt viselem nagyon nehezen. Ha kimozdulunk és elnézünk a malomba, vagy találkozunk kedves ismerősökkel, házaspárokkal és beszélgetünk, ökörködünk, olyankor is feltöltődöm. A munka már munka, nem kíváncsiság, nem újdonság, hanem minden napi megszokott rutin.
Más: itthon se hanyagoljam a németet, gondoltam német csatornát keresek a tv-ben, hadd okosodjak. Hihetetlen felfedezést tett Robina: a T-Home családi csomagban nincs német ajkú adás!! Bakker. Eddig észre sem vettem. Amíg Fibernetünk volt, azon bosszankodtam, minek az a sok német csatorna, úgysem nézzük. És most milyen jó lenne legalább egy!
Még kiélvezem ezt a pár órát, teleszívom magam az otthon illatával, a gyerekek mosolyával. Legyetek jók!

Még mindig itt

Miután átaludtuk a csütörtököt, este megint elmentünk a malomba, sehol egy teremtett lelket sem találtunk. Sebaj. Azt már tudtuk, a kamion orrát este 7-kor állítjuk Marseille irányába, ami kis kitérővel akár haza is lehetett volna. Délelőtt letettük a motyót, már húztuk volna be a függönyt alváshoz, mikor hívtak bennünket, még 4-re érjünk át Nizzába, rakjunk meg és induljunk vissza Luxemburgba. Aha...De kinek a vezetési és munkaidejéből, mert a miénk lassan elfogy. Már Nizzában voltunk, amikor tiszta lett a kép, rakodás után vegyük ki a pihenőnket, éjjel induljunk vissza. 11-kor még 20 perc híja volt a 9 óra pihinek, amikor ránk húzták a kaput, és kizavartak bennünket. Na és ilyenkor mit mondunk a rendőrnek? Mindegy. Reggelre itt voltunk, kiszaladtunk megint a malomba, és láss csodát! Végre megbeszélhettünk, hogy akkor most megyünk haza, magunkhoz vesszük a dupla (tisztálkodási) felszerelést plusz ágyneműt, és legközelebb már ott alszunk. Ma sült oldalas főtt krumplival, salival volt a magyar ebéd, mi több, finom volt. És milyen jó lett volna már ma ott dobni egy hátast, és, mint a gyalogbéka elnyúlva kialudni magunkat. Ehelyett kuporgok a jobb egyben, a nizzai motyót most szedegetik, Jani alszik, én várom, hogy elálhassak a rampáról. Aztán én is megyek fel a kapszula ágyamba, ahol még egy térdet és könyököt sem tudok magam mellé felhúzni, csak vigyázz (állás helyett) hason aludni. Ahogy számolgatom, a két hétben csak a spanyol úton mentünk első nap nappal, meg egy nappal Hamburg felé, a többi műszakot éjszakánként nyomtuk. Elfáradtunk, na. Otthon bizonyára nő a fű, cseperednek a tuják (nem úgy, mint az Üvegtigrisben!) Hiányoznak a gyerekek, az otthonom. És még mindig nem tudjuk, mikor merre indulunk.

Újabb szösszenetek életünkből

Alig hogy megjártuk Essent, hétfőn este kimentünk a malomhoz, hogy megbeszéljük az érkezésünket. Na de, milyen a mi szerencsénk? Csak hétfőn van zárva a fogadó. Legalább kimozdultunk a reptérről, lemosattuk az autót. Kedden újra Bremen-Hamburg irányába állítottuk a kamion orrát. Klassz a tavasz, az összes német kubikus az autópályára talál ilyenkor, hogy mit keresnek, nem tudom, de még több helyen felbontják az aszfaltot. Másból sem áll az utazás, mint bóják kerülgetéséből. Hamburgba kedd este értünk, nagy szabad placc a reptéren. Itt kollegával találkoztunk, némi eszmecsere, ő indult is vissza. Időnkbe belefért, tolatást gyakoroltam. Először két kamionnyi helyre kétszer egy-egy igazítással (legalább egyet kell!), majd egy normál két autó közé tolatás, amin bizony többször is igazítanom kellett. Aztán még vagy háromszor ügyesen, Jani eközben hátul állt, csak nézte ahogy csinálom. Végre egy kis sikerélmény.
Szerda este amíg ugyanitt visszaraktak bennünket, Jani (állítólagos) országos cimborája is befutott, érdekesen egy intéssel elintézte a köszönést. Én nem értem, vad idegenek, csak mert egy cégnél dolgoznak, szóba állnak egymással, a cimbi egy kézemeléssel tovaillan. Én lennék a zavaró körülmény?
Innen Jani indult, nekem két órányi autópálya és egy kis bundás szakasz maradt. Még jó, hogy hajnal volt, gyér forgalommal :))) Tegnap szóltunk, hogy nagy pihenőre hazamennénk, de még semmit nem tudunk. Beszéltem az otthoniakkal, már nagyon várnak haza.

A lemaradt képek

Hajnalban csak átsuhantunk Luxemburgon, épp annyi időm volt, hogy az írásokat átmásoljam, a képek feltöltésére már nem maradt időm. Most pótolnám:

Juditomnak :))

Ez lenne a riviéra?

Fáradtak vagyunk, már csak egy sörre vágyunk és alvásra. Sok-sok pusza, otthoniak!

2011.05.09.

A 80-as tempót nem tudtuk tartani, szerettünk volna a kamionstop előtt kijutni Franciaországból, padlógázzal. Ez a 22 tonna ebben nem volt segítségünkre plusz erős széllökések nehezítették a haladást. annyira kapaszkodtam a kormányban, hogy bőrkeményedések lettek a tenyeremen, mint valami kubikusnak. Minden igyekezetünk és száguldásunk ellenére úgy néz ki, itt ragadunk vasárnap francia földön, fél órán fog múlani. Pedig ma már komolyan kell venni a 80-85-ös haladást nappal (ADR szállítmánnyal le vagyunk korlátozva), gyűlt már meg bajunk a francia hatósággal, nem kellene kihívnunk a sorsot magunk ellen.
Úgy jött ki a lépés, hogy 3 órányira a határtól álltunk ki egy benzinkútra, némi vacsora, filmezés, alvás következett. Meg kell mondjam, unalmas ám idegenben, napsütötte aszfalton tölteni a vasárnapot. Szorgalmasan folytattam a filmfordítást, azt veszem észre, egyre ritkábban forgatom a szótárat az ismétlődő szavak esetében. ami persze nekem is hihetetlen, mert ezek a fránya kifejezezések alig akarnak megmaradni a fejemben. Nem tudom, a fiatalok hogyan magolják a szavakat? Délutánra hajlott, mire elgémberedett izmaimat egy parki asztalon nyújtóztattam ki feltűrt nadrágszárral, napozást mímelve. Mire aludni szerettem volna, egyik kedves szomszédunk beindította akkutöltés miatt a gépet, meg jó volt a Szívtiprók is a Cool-on, alvásnak lőttek. 10-kor belerepültem az éjszakába, két kongó üzemanyagtankkal rögtön a telephelyre, ha már útba esik Essen felé, meg is fürödtünk.

Csalódásom

Ha most azt várjátok, hogy az eddig megszokott lelkesedéssel meséljek Spanyolország déli részéről, hát csalódást kell okozzak. Jani nem sokkal Barcelona után letért az autópályáról egy régi nemzetközi útra, ami kis falvakon át vezetett. Tette ezt azért, hogy ne csak autópályákon menjünk, valamivel többet nézelődhessünk. Tudjátok, milyen izgalommal várom az új kalandokat...

Catalúnya

Első döbbenettől elő sem vettem a fényképezőgépet, mire rájöttem, miért ne, ez is a valósághoz tartozik. Csak addigra már eljöttünk az utakon, amik mellett az örömlányok olyan sűrűn álltak, mint a narancsligetek, egy város, ahol valamilyen oknál fogva lámpák tartóztattak fel, átható dögszag volt. Jani szerint ez emberszag volt, én utoljára a kórboncon éreztem ilyet. Olyan is volt, hogy leláttunk a tengerpartra, ott biztosan riviérai körülmények vannak, ha látni szeretnétek, lapozzatok fel egy turisztikai katalógust. Egyébként mindenütt káosz, összevisszaság, pusztulat. Olyan érzésem támadt, hogy itt az emberek nem szeretnek élni. Arra gondolok, hogy ha szeretem a környezetemet, lakásomat, kertemet, akkor azon az meg is látszik.

Narancsligetek, amerre a szem ellát

Az egyetlen érdekes és jó dolog, hogy amerre a szem ellát, narancsfák vannak, szinte más sincs, több száz kilométeren át. Végig van fektetve egy öntözőrendszer a földön, minden egyes fa gyökérzete onnan kapja a vizet. És ezt képzeljétek el több ezer négyzetkilométeren!!
Na de, a kalandozásunk sorban: a cél előtt 200 km-el álltunk ki egy benzinkútnál. Izgultunk persze, hogy reggelig ne fosszák szét a kamiont, és valahogy megint szerencsénk volt, érintetlenül hagytak minket. Korán indultunk, 2 és fél órai autózás után rátaláltunk a cégre: Ford. Nagyon nagy telepen szerelőcsarnokok. A parkolójában találkoztunk egy magyarral, aki állandó fuvarral jár ide, figyelmeztetett bennünket, nem engednek be két sofőrt, én inkább bújjak meg a befüggönyözött felső ágyon. Ez olyan jól sikerült, hogy két óra múlva arra ébredtem, hogy állunk át a második lerakóra. Mikor kiürültünk, ugyanitt Almusafesben egy vegyi cégnél kellett felvenni 22 tonna polyformaldehidet, teljes ADR ellenőrzés után. Jó lesz vele Németországba, Essen mellé menni, 80-as tempóval.

2011.05.05.

Tudjátok milyen egész nap csuriban tartott ujjakkal vezetni? Mintha halmozottan sérült lennél. Ja igen, és Márti jut róla eszembe, amikor is ADR tanfolyamon én még paráztam a vezetéstől, ő azt mondta, kamiont vezetni a legkönnyebb. Két ujjal el lehet vezetni egy ekkora monstrumot. Persze én akkor még nem hittem neki, de már tudom: milyen igaza van!!!
Na de: tegnap, pont mire befüggönyöztünk volna az éjszakai vezetés alvásos előkészítésére, csörgött a telefonunk, hogy két autót vigyünk le a telephelyre, ott megrakják és hozzuk vissza. (Éjszakai indulásunk van, időnkbe belefér. Hát ezért szeretnénk azt a szobácskát, hogy legalább a findeli repteret ott tudjuk hagyni és pihenhessünk pihenőidőnkben.) Tuti szerkezetet kaptam, egy régi IVECO-t, szarpofozós váltóval. Ismerkedtem már a málnakeverőssel, amikor az első négy fokozatban alsó állásban van a felező, az 5-től 8-ig kapcsolást felső állásban végzi el. Tuti jó azt is számolgatni, tapogatni amikor visszavált az ember. Ez a tegnapi annyiban különbözik, hogy egy jobbkezes pofonnal kapcsolja az első négyet, majd óriásit  balról adni a váltókarnak, és felugrik 5-től 8-ba. De vissza ötödikbe már nem vált (nem szereti bevenni ezt a fokozatot) csak hatodikba. Szokásos-bénázásos-indulásos-pályára felhajtós-lelassulós manőverek után mind erre rájöttem, mire visszaértünk megtanultam kezelni. Jani egy öreg félautomata Mercedest hozott, na azzal is megismerkedtem. Annyira nem bonyolult, egy joystickot kell felfelé vagy lefelé ütögetni, kicsi lábam olyankor benyomja a kuplungot. És, ha már ismerkedem eme német remekművel, nyugodtan álljak vele rampára. Hát szívesebben tettem, mint az IVECO-val. Elsőre vonalra tettem a kerekeket, de javítás után a helyén volt. Igaz, Jani eközben a tükörbe kapaszkodva velem utazott :))) És miután még egy centi híja volt a targoncafeljárónak, még odébb igazította. A három órás társadalmi munka végeztével 8-kor lefeküdhettünk, éjfélre megrakták autónkat 15,5 tonnával (ezzel már érdemes elindulni), és mint a jó baglyok belerepültünk az éjszakába. Jani kezdett a franciáknál, én még egy kicsit kuksiztam a szemhéjamat belülről. Reggel fél 6-kor fogathajtó-csere, mire Orange-ig leértem, kiagyaltam a tervet, hogy a 45 perces pihi után tovább viszem az autót francia földön a spanyol határig, hogy aztán a tenger mellett nyugodtan tudjam lőni az ígért képeket. A 9. órában már égtek a szemeim, mire a határon megálltunk shoppingolni. Tettem egy ígéretet valakinek több, mint fél éve, ha erre járunk, feltétlen lepjem meg. Hát...már csak meg kell lepődnie :)))
Amit még a franciákról eddig elfelejtettem mondani: szinte csak saját gyártmányú autókkal járnak, elvétve BMW, Opel, Fiat, Ford stb..Bármerre  jártunk eddig, mindenhol látni kiégett autók helyét a leállósávokon, de olyan rengeteget, mint Franciaországban, sehol. Ergo. jók a francia autók???
Viszont az útépítéseket számomra tetszetős módon oldják meg, sehol nem szűkítik járhatatlan keskenységűre a sávokat, mint német szomszédjaik (a már említett 2,5 meg 2 méter széles sáv egymás mellett, lehetőleg katlanban, fúj).
Na meg a nagyon hasznos hegyi autópálya jégmentesítő-fröcskölő rendszer, de csak felmenetben, lejtőn nem. De ez most amúgy sem aktuális.
Mára kicsicseregtem magam, formáztam is a memóriakártyát, elemek feltöltve, már csak a tenger hiányzik mellőlünk, lövésre kész vagyok :)))

Spanyol kanyar előtt

Mi is történt az utolsó jelentkezésem óta? Vasárnap este indultunk útnak Bor-Badhersfeld_Hannover-Findel kanyarra. Az út a szokásos volt, viszonylag jól lehetett haladni, kivéve tegnap délután, amikor megcsíptem egy 1 órás dugót staulandban (Németország). Igazából, ami fontos, az otthon történik, Becky a három napos írásbelin van túl, Barna ZH-kat ír, Csacsa holnap vizsgázik forgalomból, és előrehozott érettségizik majd angolból. Délelőttönként csuriban tartom az ujjaimat az otthoniakért :))) Nálam bevált, remélem nekik is működni fog.
Ma délelőtt bementünk Luxemburgba ügyeket intézni, Jani adókártyája még mindig téma, nekem lejárt a betegbiztosítási kártyám, ezeket elintéztük, a családipótlék ügyében viszont most nem tudtunk előrébb lépni, az orrunk előtt zárták be a hivatalt.
Kaptunk egy kollegától tippet, hol bérelhetnénk magunknak pecót, elmentünk hát azt is megnézni. Erdő közepén kis csordogáló patak mellett egy régi malom-panzió, felmentünk, megnéztük a szobát, próbáltunk mindent megtudni, végül abban maradtunk, hogy most elmegyünk egy pár napra dolgozni, ha visszaérünk jelentkezünk, mikor mehetünk? Erről egyenlőre ennyit, majd bővebben, ha már ott lakunk.
Visszaérvén a reptérre, már azt is tudták, hova indulunk ma este: Valencia, végig a spanyol tengerpart mentén. Izgalommal várom, arra még nem jártam, remélem gyűjtök még pár szép képet. Tehát, legközelebb hét végén jelentkezem. Legyetek jók otthoniak!

Ballagás, anyák napja, fiam szülinapja

Egy kis kiegészítés az előző bejegyzéshez: DHL-nél 10 órakor már mocorogtak, megszabadulhattunk az árunktól. Csináltunk még egy "rövid" Bor-Bad Hersfeld-Hannover-Findel kanyart, nappal aludtunk, éjjel mentünk. Bevált nagyon a szöveghallgatás-értés éjszakánként, villámgyorsan eltelik vele a 4 és fél óra anélkül, hogy elfáradna a szemhéjam. Vettünk még egy animációs filmet is (Gru), a feliratot kiírom, lefordítgatom, ezzel is tanulok, és hallgatom.
Szerdán Hannoverből telefonáltunk a diszponenseknek, hogy ígértek nekünk egy csütörtöki Budapestet (január óta nem voltunk Ferihegyen), ugye nem felejtették el? Jött is hamar az üzenet, másnap felrakó Findel, lerakó Bécs. Na frankó, gondoltam. Aztán csippant még egyet a satelit. Hö! Második lerakó Budapest!!! Alig hittem a szememnek. Számoltunk vadul, hajnalban érünk a reptérre, leghamarabb délután 1-kor tudunk indulni, ha minden klappol: leszedni nem kellett, másik pótot húzkodtunk, csak átakasztottuk a sajátunkat. Rampára is állhattunk azonnal, míg szunyókáltunk, végeztek a rakodással, ebédelni már nem volt időnk, de 1-kor elindultunk. Hajnalban Bécsben lehetünk, reggel-délelőtt végzünk Budapesten is, és még a lányom ballagására is odaérek. Így is lett, némi csúszásokkal, 11-kor zártuk a kamiont, Tesóm jött értünk. Épp csak egy kis dumcsi, fürdés, találka mindenkivel a suli előtt. Ezen is túl vagyunk, bár Rebekából nem sokat láttunk. Itthon a rongyrázásos ünneplés pizza rendelésben merült ki, Jani is befutott unokaöccse ballagásáról.
Szombat délelőtt bevásárlással, rendrakással, főzéssel, mosással (ilyenkor szokásos kötelező körökkel) telt. Mivel nem tudtuk összehangolni a hétvégét (Barna fiam szülinapi buliban éjszakázik, mi nem tudjuk, vasárnap mikor indulunk) megejtettük Barna születésnapi köszöntését. Legfeljebb vasárnap repetázik, ha még együtt lehetünk :)))))
Apumnál voltam fényképes élménybeszámolóra, a délutánt, estét végre pihenéssel töltöttem.
Ma reggel gyerekek biztos, ami biztos alapon felvirágoztak, Barnát hazavárjuk még. Remélem az egész nap a miénk lehet együtt, esténél hamarabb nem kell indulnunk.