Külön

Természetesen tegnap sem maradtunk munka nélkül. Két rakott autót kell Brüsszelbe vinnünk, este 10 órási indulás, reggelre üresen vissza is érünk. Klassz. Elgondolkodtat, vajon a próba része? De hát éjszaka senki nem fog rám telefonálni, kérdéseket feltenni vagy utasítani...Egyszerűbb magyarázat, hogy munka van, autó van, sofőr nincs. Na mindegy. Jani előre engedett, hadd szokjam az egyedül járást. Egész addig nem voltam ideges, míg el nem indultunk. Aztán már kúszott felfelé az adrenalin szint, kávéra sem volt szükségem...:-)))) 12 tonnát kaptam a hátamra, ugyan kivilágított autópályán, néha ködben, néha havazásban haladtam. Volt, hogy rettegtem, bevallom. Jani jól elmaradt mögöttem. Volt egy 7%-os lejtő, amin meglódult az autó, a 12 tonna már megtolja rendesen. Azt hittem, nem tudom megtartani az autót, a bubu nem fogta meg, ráfékeztem, visszaváltottam, közben telt az idő, egyre gyorsabban repült lefelé az autó, mire nagy nehezen lassulni kezdett. Felért az érzés 3 kávéval. A további lejtőket óvatosan, 80-al közelítettem meg, és meg is tudtam tartani bubuval.  A brüsszeli ring előtt Jani megelőzött, hogy bevigyen a reptérre. A rakodásra várni kellett, kétfelé küldtek bennünket. Szerencsére ott volt a Derbytől Pistike, rábízott Jani, ha nyitnak, álljon nekem rampára. Egy órát várhattunk, jót beszélgettünk. Beengedtek, az árut csörlővel kellett kiráncigálni. Még egy feladat, amit egyedül nem tudtam volna megoldani. Hazafelé 3 órában már nyugodtan jöttem, Jani előttem. Sokkal könnyebb követni valakit, ez tény. Ludiban megálltunk tankolni, fürdeni, reggel 7-kor ágyba zuhantunk. 3-ig aludtunk, ettünk, most indulunk Stuttgartba 2 sötétkék Carrerával a fedélzeten.  Csók nektek!