Na, mit tojt a nyuszi?

Ma reggel safety carral értünk a bécsi reptérre. Bécs előtti hegyről lefelé 80-as korlátozás, húztam is a fékkötőt, mellém ért a rendőr autó, behúzódott mögém (konkréten bebújt az autónk s^^be), gondoltam, én ráérek, fék van azon is, hát használjuk közösen. Tudni kell, tilalom van itt is. Látta, hogy betartom a korlátozást vagy nem tudom, mi jutott eszébe, egyszer csak megelőzött a policei, majd kihúzódott a leállósávba vészvillogóval (ez is lehet műszaki hibás :~). Nem vettem magamra, nem integetett sem kézzel, sem tárcsával, nem villogott a táblája (mert nincs is), hogy kövessem. Elhaladtam mellette, ő azonnal visszaállt mögém. Ojjé. Na vajon mi következik? Haladtam tovább a megengedett sebességgel, közeledve egy Rasthofhoz újra elém vágott, vészvillogóval (megint elromlott valami?) és irányjelzővel felváltva jelezgetett. Jani kérdezte, intett a lehúzott ablakon? Mondom, nem, és azt ketten nem láttuk. Közeg tisztelő emberként követtem a yardot a parkolóba. (Már csak azért is, mert mi vonzzuk a kontrollokat, úgysem úszhatjuk meg. És most tiszták vagyunk! Mint a hó! Mondjuk azt sem értem, húsvét hétfő reggel 7-kor miért az utat járják, miért nem locsolgatják asszonyukat, lányukat, anyjukat, anyósukat és a közeli szomszédok asszonyait???) Elkérte a papírjainkat, szállítólevelet, CMR-t. Tudta, hogy a luftracht hajthat tilalomban is, na de computerekkel a fedélzeten? Na neee! Na deee! Mindenáron meg akart büntetni, Jani hiába fújta a maga igazát. Hogy a rendőr bizonyítsa igazát, elkezdett telefonálgatni, érkezett körünkbe egy motoros rendőr is, azzal is megvitatták az álláspontjukat, majd 300 €-ért tartotta a markát. Jani még próbálta menteni a menthetőt: "-Eddig még sosem volt probléma ebből. Sem karácsonykor, sem húsvétkor, sem nemzeti ünnepeken. A reptér dolgozik, a repülő nem vár. Mindegy mi az áru, vinni kell, és a légi forgalomnak nincs tilalom!" Nem lehetett valami meggyőző, fizetnünk kell! Ha nem tetszik, fellebezhetünk, és, ha igazunk van, visszakapjuk a pénzt. Ja, és ne oktassuk ki, mert ő LKW (teherautó) rendőr!!!! Előkerült Jani bankkártyája, ezt látva inkább elvezetett minket a rendőrautó a reptérre, de az iratainkat nem kaptuk vissza. A motoros rendőrt még a parkolóban noteszt lapozgatva magunk mögött hagytuk, de később előkerült, a reptér előtt, kommunikáltak egymással a rend őrei, a reptér kihajtójában vészvillogóval megállt előttünk a policei, visszaadta az iratainkat, és elnéztést kért!: "-Neked van igazad!" Na ilyet! Kellemes húsvéti ünnepeket????

Ui: Slusszpoén: a DHL, ahova az árut hoztuk, ünnepnap nem dolgozik! Ha kapuig kísér minket a rendőr, magyarázkodhattunk volna tovább...De azért még a motoros megkukkolt bennünket, tényleg ide jövünk-e?

Muss schprechen!

 (04.18.)

Természetesen a csodálatos Portugáli

Ma reggel érintőlegesen említettem az aggályomat a próbaidő lejártával kapcsolatban. Akkor azt gondoltam, nem szabad foglalkoznom vele még 4 napig, csak dolgoznom kell...
Ezért sem említettem a reggeli beszélgetésemet a diszponenssel:
Emlékeztettem, hogy csütörtökön lejár az első 6 hónapos szerződésem, mit gondol, maradhatok a cégnél, vagy...?
Azt válaszolta, nincs probléma a munkámmal, de igenis kommunikáljak velük többet.
Mosolygott azon, hogy Janival megbeszélték, azért aggódóm. Igazából pozitív, de nem igenlő választ kaptam. Na de...a kamionba bekészítve várt a szabadságos papírunk, amit ugye kontrollon kell majd megmutatnunk, hogy miért nem karcolt a tachográf kártya 2 hétig. (Mert mi vonzzuk a kontrollokat :))) ) És indulunk Portugáliába! Akárhogy számolom, péntek-szombat, mire visszaérünk. Hát jó, én szóltam!
Délben kézbe kaptuk az árut, 40X40X40 cm-es, 1,80 kg-os doboz, amit gondosan rögzített Jani a 33 négyzetméteres platón, nehogy elcsúszkáljon, vagy felboruljon :)))) Indulás előtt telephelyi tankolás, Janinak intézni valója volt az ottani irodába.

Elintézte a dolgát, menni akartunk, de szóltak, várjunk még! Előkerült a nyomtatóból az új szerződésem, igaz, csak 3 hónapra szól. Fél év türelmi időt már nem kapok a a bizonyításra, ezentúl csak én jelentkezhetek be, a fuvarral kapcsolatos beszélgetéseket én folytathatom NÉMETÜL!
Arra a következtetésre jutottunk Janival, ez az utolsó próbaidő véglegesítés (vagy hazaküldés) előtt. Már csak rajtam múlik. De nincs is más dolgom, a körítést (vezetés, forgalom-kezelés,áruval kapcsolatos intézkedés) már megtanultam, félelmeimet legyőztem.

Most még kaptam egy jó adag bizalmat (önbizalmat), ami segít a további feladatok megoldásában, (akadály leküzdésében?-nem ez hülyeség...:))))  ) inkább a cél elérésében. (Na meg némi fizetésemelést!) Hiszen blogba is azért kezdtem bele majd' egy évvel ezelőtt, mert kitűztem egy célt, ami akkor nagyon távolinak tűnt, és most itt van tőlem 3 hónap-karnyújtásnyira. Azért adtam neki a címet, azért osztom meg veletek a megtett út lépéseit, mert tudom, hogy happy end lesz a vége! Benne van a címében, hogy"...mert teljesül!"

Vitoria felé (04.19.)


Tegnap délután majdnem fél 4 volt, mire útnak indultunk. Franciaország sem kicsi, 4 órát ütöttem, miután Jani a következő "aranyköpésével" -Na itt mehetsz, nincs előzni tilos, kivéve, ahol van!- falnak fordult. Blogot írtam, míg Jani folytatta, majd próbáltam rászundítani az éjszakai vezetésre. Mire elaludtam volna, megálltunk, ekkor már éjjel 11 óra volt. Jani közös alvást vezényelt, bár nekem nem kellett volna.

A szendergés után hülyeséget álmodtam, féltettem a hatalmas csomagunkat, éreztem, hogy billeg a pót mögöttünk, és mire kikukucskáltam volna a résnyire nyitott ajtón, hogy jól éreztem-e, már kezek nyúltak felém....persze felkeltem erre az abszurd álomra, mire visszabólintottam volna, negyed kettőkor megszólalt az ébresztő. Olyan voltam, mint akit egész éjjel rugdostak. Erős kávé és 45 perces ébredezés után a lovak közé csaptam, 3 óra 10 perc vezetés után feladtam. Volt valami terelés, de olyan későn táblázták ki (50 méterrel a sávváltás előtt), hogy erőteljes fékezéssel tudtam csak a lendületből csökkenteni.

Erre fel is kelt Jani, nagy örömömre, mivel a szemhéjamat már fogpiszkálóval sem tudtam nyitott állapotban tartani. És ekkor még mindig francia földön jártunk. Jani kávét főzött, én szociálisan rendbe szedtem magam, majd spanyol honban ébredtem Vitoria előtt valamivel, már 8 óra is elmúlt. Csakhogy addigra Jani vezetési ideje is fogytán volt, kiálltunk egy benzinkúti parkolóba, kedvesem már egy órája szenved az antenna beállításával, én meg veletek vagyok. Kivesszük a 9 óra pihinket, ha ügyesek vagyunk, és nem a lóbőrt húzzuk éjszaka, reggelre Lisszabonban lehetünk. De legalább nincs cudar meleg, felhős az ég, fújdogál a szél, ideális a nappali alváshoz. Pusza otthoniak!


Lisszaboni pauza (04.20.)


Próbáltunk fürdőt keresni a benzinkúti shopban,

Innen az édeskés illat

de belépve térdig jártunk a szemétben, ételmaradékban, aprópénzben (bocs franciák, nem ti vagytok a legkoszosabbak), így csak a mellékhelyiséget látogattam meg, vigyázva, ne érjek semmihez, a fürdés elmaradt, higiénés okok miatt:(((( Pihi után két vezetéssel leértünk Lisszabonba.

Este csaptam a lovak közé, szélsebesen haladtam, kivezettem a 4 és felet. Éjjel Jani ért át Portugáliába, a kanyargós határra felébredtem, legközelebb, amikor a városba hajtott és lassított. Ekkor még csak hajnal 4 óra volt (vagyis 3, mert ők is késésben vannak, hozzánk képest), bevackoltuk magunkat, hogy aztán

Autópálya a semmi közepén

reggel fél 9-kor kalapácsolásra ébredjünk. Bejelentkezés után csak úgy peregtek a homokszemek a homokórában, de a mi árunkra senki nem volt kíváncsi. Én a Tőzsdecápák 2. részét szótáraztam egész nap, közben németül hallgattam. Ezt az egy filmet találtuk a multiban, ami német hanggal és felirattal van ellátva. Görög, török, üzbég, hindu, szlovák, svéd, norvég és román nyelvű filmekkel bőven el vagyunk látva, de csak, mert arra nincs szükségem. Tehát, múlattam az időt a több oldalnyi jegyzeteléssel, hallgatással.

Amikor mi megyünk a felhők fölé

Délután 5-kor (4-kor) végre nyithattunk és Jani a portugál kezébe nyomta a dobozkát, mielőtt rampára állítottak volna bennünket a targoncás rakodáshoz. Mivel még hétágra sütött a nap, én a fényképezés mellett döntöttem, Jani kezdte a műszakot. Nem Madrid felé vettük az utunkat, mint, tavaly, ami nem is baj, a rossz emlékek miatt (Madrid csúnya, keveregtünk a kijelölt benzinkutat megtalálni, másfél órát álltunk a pályán, plusz veszteségként könyveltük el a kávéfőző és morzsaseprű elhagyását :(((  )
Hááát nem hiába, na...nagyon szép Portugália! Nem győzöm válogatni a képeket. A ragyogó napsütésből hegyek közé értünk, bőven álldva ősnövényzettel, mintha dzsungelben lettünk volna.

És amikor a felhők szállnak le hozzánk

Olyan párás volt a levegő, hogy az úttest nedves volt, a szélvédőn csak az előttünk haladó autó kerekei által felvert cseppek pihengettek, kintről édeskés rothadó szag járta át a fülkét. Nem jártunk magasan, egyre kaptattunk felvelé, mégis felhők közé értünk, mint egy függönyváros. Alagútba be, alagútból ki, mire magunk mögött hagytuk a felhőbe burkolózott hegyeket beesteledett, Jani vezetési ideje lejárt. Átvettem a volánt már spanyol földön, utamat villámlások kísérték. Fáradt voltam, hajnalra már csak a 80-as tempót tudtam tartani, 4 óra 25 perccel kiálltam egy benzinkúthoz.


Marignane felé (04.21.)


Hogy Jani hajnala milyen volt, nem tudom, parkolóban ébredtem francia honban, váltás előtt gyors kávé, ébredezés.

Bordót elhagyva a Pireneusok lábánál vettem át a kormányt, a táj leírhatatlan. Bő buja zöld növényzet, háttérben a hósipkás hegyekkel. Sajnos itt fényképezni nem tudtam, elhagyva a hegyvonulatot erős széllökések nehezítették utamat.  Egyenletes lábtartással a szembe szél vissza fogta az autót néha 75-re, néha 80-ra. Ugyan a tükröket nem hajtotta be a szél, recsegett-ropogott a fülke minden irányból, én meg sasoltam körbe, mit veszítünk el az autóról. A 3 órányi kényszeredett ridegen tartástól úgy megfájdult a tenyerem, mintha egész nap téglát pakoltam volna. Egy benzinkútnál álltam ki délben, ahol végre átadhadtuk magunkat a tisztálkodás örömeinek. Most itt pihizünk estig, utasítástól függően indulunk tovább éjfélkor vagy reggel. Gyerekeket lecsekkoltam, Jani antennázik.

Nizzai tengerpart

Magyar műsort továbbra sem tudunk nézni, az antenna egyetlen elkóborolt zörejt sem fog. Vasárnap óta nem tudjuk, az alcsúti kisherceg milyen újabb beszólásokkal rombolja a magyar forint értékét. Ez borzasztó. De, ha már itt tartunk: vasárnap 1.51.- Euro-ért tankoltunk benzint osztrák földön, ugyanaz nap luxemburgban  1.28.-ért. Tegnap éjjel Spanyolországban 1.26.- volt a gázolaj ára, itt Franciaországban már 1.69.- a benzin. (Cirka 456.-Ft/liter!) Egyébként ez az átlag Európa szerte. Közben megjött a munkánk, ma este Nizzába kell érnünk, holnap délutáni rakodás, amit már viszünk Luxba! A szél lecsendesedett, nem kell mennünk csak kétszer 3 órát Nizzáig.
Majd csak visszaérünk egyszer...Komkrétan, miután körbeautóztuk Dél-Európát. Budapest-Luxemburg-Lisszabon-Nizza-Luxemburg. (Ebből, mint említettem 2 kilónyi áruval a fedélzeten Lisszabonnig, azóta üresen Nizzába. Biztos ez is megéri valakinek...) Péntek hajnal van, a megtett kilométer vasárnap reggel óta: 5200 km! És még lesz egy visszautunk 1000 km.


Nizza (04.22.)


Hajnalban a reptér zárva, Jani megpróbált a közelében maradni, de elhajtották, végül visszafelé az első fizetőkapunál állt meg, ott aludtunk reggelig. Vissza reptér, rampára állás, alvás tovább.

Áprilisi napozás :)))

Fél 11-kor egy Welteres pár ébresztett minket, mennek le a strandra, velük tartunk? Miért ne? Este 6-ig itt kell állnunk, akkor már lássunk is valamit. Fél óra gyaloglás után meglett a kavicsos strand, a víz kutya hideg, visítva menekültünk belőle, pedig csak a parti hullámok érték a talpunkat. Napoztunk, beszélgettünk, Janival elsétáltunk a yacht-kikötőig. A friss tengeri levegő, na meg talán a gyalogtúra elfárasztott minket annyira, hogy visszatértünk után bekaptunk pár falatot, és álomba szenderültünk.

Juhuuujjjj, ez hideg!

Arra keltünk, hogy befejezték a rakodást, némi morgolódás és árumozgatás -kikötözés után végre elindultunk "hazairányba": Luxemburgba. Jani indult, bennem mozgolódott a hétfői beszélgetés, nem tudtam aludni tőle. Éjjel 11-től fél 4-ig autóztam úgy, hogy a fülemben a német film, másfélszer, és így nem így álmosodtam el, nem is a vezetésre figyeltem, hamar letelt. Jani ért Luxemburgba, először tankolás a telepen, majd reptér, ott tértem magamhoz. Kisautóval Auchan, már nem volt mit ennünk, innunk, és itt is kétnapos ünnep lesz. Kantinban ebédeltünk (végre meleg étel, mégha nem is annyira ehető) és most élvezzük a 24 órás pihenésünket. Otthoniak! Kellemes húsvétolást, pihenést, legyen jó időtök! Pusza!

2011.04.18.

Tegnap reggel fél 7-kor indultunk neki a nagy útnak: 1200 km Luxemburg, személyautóval csak 12 óra vezetés. Én azzal a tudattal közeledtem a reptér felé, hogy még négy nap van a szerződésemből.
Koszosan, dohányporosan, sárosan várt minket az autónk, ridegen, lakatlanul. Másfél óra takarítás, berendezkedés után megkerestük magyar kollegáinkat, két hete nem találkoztunk. Mindenki biztat, ne aggódjak :)))))
Jani lebetegedett, alaposan megfázott, Aspirin +C-vel és Neocitránnal kúrálja magát. Nagyot aludtunk, csak annyit tudtunk, hogy még nincs munkánk.
Ma reggel jelentkeztünk, rögtön Portugáliát kaptunk:-)))) A hetünk el is megy vele. Már feltettem tölteni az elemeket a fényképezőgépbe, decemberben jártunk arra utoljára, akkor is +16 fokban. Én hoztam rövidnadrágot! Kíváncsi vagyok, várom nagyon, hogy újra ámulatba ejtsen a portugál táj! Kalandra fel! Sutba az aggodalmakkal! Legyetek jók!

2011.04.14.

Már biztos nem lesz kerti fatároló, míg itthon vagyunk. Annak úgy lenne értelme, hogy ha már pácolni kell, a kerítés se maradjon ki. Azt pedig csiszolni kellene előtte. Szombatunk bútor szereléssel telt, Becky szobáját dúltuk szét. Vasárnap családi ebéden voltunk Jani szüleinél, közben elkészült Jani autója a fényezőnél, délután mentünk el érte. Hétfőn még összeszedtem a sittes földet, szétdaraboltam a kiszanált bútorok tüzelhető részeit, ezzel helyet és rendet csinálva a teraszon. Az elmúlt két nap lustálkodással telt, napi szöszölések itthon, fűmag szórás, esővárás. Még 3 nap itthon, azt valahogy hasznosan kellene beosztani.

2011.04.07.

Eddigi eredmény: szabadság első két napján gyakorlatilag semmit nem csináltam. Na jó, de: fodrász, kozmetikus, ma masszőr barátnőmnél zárom a napot.
Hétfőn délután Robinával kimentünk kertet ásni, harmadánál meguntuk, fiam fejezte be, kétharmados többséggel. Ugyanannyi időbe tellett neki, mint  nekünk kettőnknek az egyharmad. Ügyesen kitaláltam a bejárat melletti tujasort, tegnap korán reggel Barnával nekiláttunk áskálódni, régészeti leletekre bukkanva: 5 centi földréteg alatt kőporréteg, az elmosott betonkeverő cementes sódere, járdakő, ilyenek láttak napvilágot. Négy valami bogyós bokor útban volt a tujasornak, először Barna kézi hajtányos fűrésszel kiszenvedte, majd, hogy ne maradjanak a csonkok a tuják között, még is csak béreltem egy elektromos fűrészt. Slusszpoén: a kertből vödröztük ki a huszonegynéhány vödör tiszta földet és komposztot, hogy ne az a sittes vacak kerüljön vissza a tuják alá. Végül 17 tuja lelt a kertünkben otthonra. Estére mozdulni is alig bírtam, pedig a sittes földet még össze kell szedni, ma a tesómmal kaput vágunk a kerítésbe és megvettük a kerti fatároló alapozásához szükséges anyagokat is. Lehet, rövid lesz a két hét, de semmiképp sem unalmas!

Repülni jó!

Külön szeretném megemlíteni a repülés élményét. Aki már járt a felhők felett, annak nem mondok újat. Repültem már helikopterrel, egy kis Cessna-val Budaörs fölött, de utasszállítóval most először. Airbus 320, fapados Wizzair gép.
Repülőjegyünket interneten rendeltük, itthon kinyomtattuk, és nem is a checkkolás, várakozás volt a nagy élmény.
Nem is, hogy ballagtunk a repülőgéphez, tolongtunk, majdnem tele lett az utastér. Fülke mögötti második sorban ablak mellé ültünk.
Emelkedés közben úgy éreztem, menten rosszul leszek, de csak egy pillanatig tartott, valószínű, kicsit megborul az ember keringése. Húztunk felfelé, adrenalinszintem velünk együtt emelkedett. Aztán a dőlésszög csökkent annyira, hogy már csak a gyomrom liftezett, majd, mintha lépcsőztünk volna, mindig csak egy kicsit emelt a pilóta a gépen. Elnézelődtem, hogy zsugorodik a táj alattam, láttam az utat, ahol nemrég kamion-stoppal érkeztünk. Csak mentünk egyre feljebb, a házak pontoknak tűntek a sakk-kockányi, színes földeken. Felhőtlen égbolton hasítottunk, a horizont felett éles világoskék sáv, ezt láthatjuk lentről. Majd egy vastagabb, párából, légszennyezésből (nem tudom mi alkotja) fehér légréteg, felette az égbolt sötétkék!!!! Durván sötétkék. Itt már nincs az a páraréteg, amin tükröződik a napfény, kivilágosítva vele a kékséget. Sztratoszféra?

Hát, erről beszélek

Felhők fölé értünk, lenézve olyan volt, mint az óceán jégtáblákkal. Nem követte a horizontot, nem bukott alá a messzeségben. Ameddig elláttam, mintha síkban lett volna. Fehér a szürkével keveredve, mint amikor a mosás szennyezi a mosópor habját.  Amikor páracsíkot értünk, megremegett a gép, mögöttem láttam a turbinát, bal szárnyat, apró mozgással jelezte, más a légviszony. Itt-ott repülőgépek, nem nagy a forgalom.
Akkora volt az ablak, mint az arcom, csak tapadtam az üveghez, amin lassan jégvirág minták rajzolódtak. Lépcsőztünk lefelé, kövéren kanyargott a Duna, láttam a visegrádi várat, Vácot, és, mint amikor az óriás lehajol, egyre nagyobb lett a jól megszokott földi kép. "-Kérem, kapcsolják be a biztonsági öveket!" Nemá!!!Ennyi volt másfél óra?

Na, meg erről

Elértük a felhőket, ezt morajlással jelezték a turbinák, meg-megrázták a gépet. Nem láttam semmit a fehérségben, mire kijutottunk, alattunk volt Vecsés, az M0-ás, hallottuk, ahogy a kiengedett kerekekkel hangosabban szeljük a levegőt. Kis döccenés, földre érkezés, satufék, Ferihegyen kulturáltan buszok vittek minket a kapuhoz, nem mi caplattunk az aszfalton.
Hát na!!! Még maradtam volna. Ott fent az a végtelen nyugalom, gyönyörűség! Fentről sokkal szebb a mi világunk, mint idelentről. Ha majd egyszer befejezem földi létemet, és oda fel készülök, hát örömmel teszem. Arra gondolok majd, életem legboldogabb másfél óráját töltöttem fent.

Megértettem, Robina miért akar geológus-csillagász lenni. Folyamatosan Rá gondoltam, és arra, úgysem tudom neki elmesélni, ezt látnia kell!!! Még éjjel kimentünk Vele, hátha látjuk a sarki fényt (az a mende-monda járta, tegnap éjjel Magyarországról is lehet látni), de ahhoz túl alacsonyan voltunk.

Hahó szabadság!

Francia-Középhegység

Pihenőnk lejártával éjfélkor meglódultunk Nürnberg felé, Forchheimben kellett reggel 8-kor felvenni az árut. Nem elég, hogy rossz címen vártuk a cég nyitását, a másik raktár 450 méterrel odébb volt, nem volt referencia számunk, kaptunk faxon ládalistát, az sem volt jó. Nagy nehezen kerítették csak meg a számot, végre megraktak, irány vissza Nürnberg, papírozás. Itt 8 ládacímkével többet kaptunk, mint amennyi a platón volt. Telefonálás, visszafordulás, újra rakodás. Ráment majdnem az egész napunk. Estére Luxemburgban voltunk, útközben megkaptuk a következő munkát: Toulouse. Az jó, teljesen nyugis Franciaországban autózni.

Míg átesünk a Francia-középhegységen, fél óráig csak felfelé kaptatunk,1000 méter magasról aztán fél óráig csak ereszkedünk. Toulouse előtti utolsó benzinkútnál álltunk meg aludni, éjszaka a francia nem dolgozik. Másnap lerakás után várnunk kellett a következő munkára, késő délután indulhattunk Tourriers felé. Nem volt pontos címünk, csak egy nacional út. Persze beesteledett, meresztgettük a szemünket a sötétben, sejtettük, hol lehet ipari zóna, csak épp kihajtó nem volt. Szembe sávban valami nagy gubanc lehetett, egy ADR-t szállító kamion szét volt bontva (lehet, hogy mi már a talpra állítás után értünk oda), rengeteg rendőr és tűzoltó autó mentett, állt a forgalom, visszafordulni lehetetlen volt.

Lefelé ereszkedünk

Bújtuk a térképet, hogy egy jobbos kanyarral, falvakon át hogyan jutunk vissza? Nekivágtunk, bár nem tudtuk, hol szorulhatunk meg? Jól irányoztunk, mert a cég előtt lyukadtunk ki. Befüggönyöztünk, ébresztőt állítottunk, mire ébredtünk, eltűnt a kilométereken át ácsorgó kamionsor. Bejelentkeztünk, a gépezetet, amit nekünk kellett tovább vinnünk, még szedték le egy másik kamionról. 10 tonnás szerkezet, méregdrága, nem mindegy, hogyan rögzítjük, nagyon vigyázzunk rá!! Fényképezték itt is, Párizsba mentünk a fuvar papírokért, ott is kibontatták velünk a ponyvát, fényképezték. Apropó, Párizs. Jani gondolt egyet, hogy nem kerüli a várost a reptérig, a GPS is a város közepén vezetett át minket. Városnézés.

Párizs az én szememmel

Hát kár volt. Írtam már, Párizs a szemét fővárosa. Budapesten könnyebb átaraszolni, még a legnagyobb dugóban is!!! Mindegy, láttuk és nem voltunk tőle elájulva.

Szajna

Felvettük a papírokat, nyergeltünk Luxemburg irányába. És még csak csütörtök este volt, mire megérkeztünk.
Kiíratták velünk a szabinkat 1.-től, hogy biztosan visszaérjünk szombatra. Mi meg nem akartuk tétlenül tölteni az időnket, kértünk még egy rövid fuvart péntekre. Köln oda-vissza, gyors rakodás, cirka 7 és fél óra. Péntek este összefutottunk egy magyarral, aki szombaton délelőtt indult Frankfurtba és felajánlotta, elvisz minket a hahni reptérre.

Meg a rengeteg szemét mindenütt

De jó! Nem kell taxit hívni, Luxemburgból buszozni! Reggel elpakoltunk, elzártunk minden holminkat a kamionban, kitakarítottuk, most 2 hétig más fog vele fuvarozni.