"Későn" olvastam, de nem maradtam le semmiről XD

Heti horoszkóp - Kos

Semmi és senki ne akadályozzon meg abban, hogy belekezdj egy régen dédelgetett ötlet megvalósításába, hisz most minden esélyed és lehetőséged megvan arra, hogy ezt sikerre is vidd. Különösen az esetben, ha munkahelyváltáson, másodálláson, netán saját vállalkozás beindításán töröd a fejed. Ha anyagiakkal összefüggésben is döntened kell, ne halogasd, most biztos, hogy nem fogsz rosszul választani.

Tipp: Lehetnek irigyeid, akik megpróbálnak lebeszélni vagy eltéríteni célodtól, ne hagyd magad

_______________________________________________

Idejét nem tudom, mikor olvastam utoljára horoszkópot (a szkeptikusok nyugodtan mosolyogjanak), ha ezt a hét elején már megtettem volna, talán nem mérlegelek és izgulok annyit (fölöslegesen). Ezzel a pár sorral ismét, mintha tükörbe néztem volna, csak az utolsó sor sántít kicsit. Meg szeretném köszönni mindenkinek, aki drukkolt és bátorított, és meg sem próbált lebeszélni az autó cseréről.

Péntekem egész nap futkosással telt, pedig ha valaki, én nem szeretek sietni, mert nem akarok az életemen végig rohanni. Rengeteg elintézni valóm volt, süti rendelés a délutáni Judit-partyra, gumishoz szaladtam, a Hondán még a téli gumik voltak, vittem a nyáriakat is, de végül mind a kukában kötött ki (7. éve már biztos használtam azokat).
A fölösleges kör után német óra, majd termés követ vettem a kertbe lépegetőnek, amivel már nem az új autót akartam koszolni. Itthon Barnát megkértem, az elképzelésemnek megfelelően kezdje el lerakni, amíg nedves a föld, könnyű vele dolgozni. Közben Robina és Marci kitakarította a kicsi pirosat, csak egy porszívózás-kipakolás, hogy kulturált belsővel adjam le.
Fél 5-re kellett mennem az autó kereskedésbe, de előtte még benéztem az érdi Aldiba, kedves ismerősömnek scenner beszerzést ígértem. Robináékat odafelé kiraktam a Béke téren.
Az autó átadás gyorsan lezajlott, beültem a kis autóba és olyan érzésem volt, mintha kézigránátot nyeltem volna. Bénáztam sokat, míg "ismerkedtem" az autóval. Lányomékat ugyanott felvettem, együtt mentünk a cukiba a sütikért. Onnan a virágoshoz kanyarodtunk, ahol letámadtam a virág kötőt, hogy masnizott-e már autót? Még nem, de gyors ötletelés és kivitelezés után végre hazaértünk.
Jani már várt itthon, Barnával elmentek egy próbakörre, míg én összekészültem az esti Judit köszöntésre.

Robina szivárvány-tortája

Robina volt a sofőrünk, hiszen koccintani mentünk. Esküvői-készülődés-beszélgetés után Rebeka jött értünk, itthon tortázással ünnepeltük az új autónkat.

A fárasztó nap után szombaton Jani szüleinél volt egész napos családi összejövetel. Bogrács-pörkölt és minden földi finomság. Tele hassal már a kávé sem hatott, majdnem elaludtam a széken, mire bezavartak lefeküdni. Kellemetlen vagy sem, 2 órát aludtam vendégségben.
Este még apumnak bemutattam az új "családtagot", mentünk egy kört a városban. Olyan aranyos, ahogy örül az örömömnek. Bármi őrült ötlettel állok elő, ő mindig támogat (akkor is, ha látja, hogy fejjel rohanok a falnak). Hálás vagyok, hogy Ő az Apukám!

Itthon

Első dolgom volt szombaton este internetes használt autó-musrta. Nagyon szeretném már lecserélni 24 éves kicsi pirosomat, többször is neki futottam, de az árak mindig elrettentettek. Megvártam hát a véglegesítésemet, magyar bankok nem szeretik a külföldi adózókat, és alap a határozatlan idejű szerződés. Gondoltam: MOST!
Japán autó mániás vagyok, tizen éves Hondák, méregdrága egyéb gyártmányok. Teljesen reménytelenül nézegettem a pécsi, debreceni, szegedi, soproni és győri hirdetéseket: 2 hét sem elég, hogy körbe autózzam az országot. A fene!
Felmentem a hozzánk legközelebb eső kereskedés honlapjára, és ott szembesültem az ÉN autómmal:

Izgalmas napok következtek: hitelkérelem, elbírálás, autó beszámítás, vizsga, fékbetét csere.
Közben minden nap két óra német tanfolyam, mert muszáj.
Kerítés festés továbbra is, ha az időjárás engedi.
De holnap átvehetem a kicsi csodát. Sosem volt ilyen fiatal autóm. Meglehet, nem új (nekem így is az lesz), de nincs 4 éves. Ha bele gondolok, nem is magamnak veszem, mindhárom gyermekem sofőr már. Őket szeretném biztonságban tudni az utakon. Szerintem megérdemlik!!!

Hazaút képekben

...mert olyan csodálatos!

Első munkanapom - egyedül...

Akár úgy is kezdhetném, Megcsináltam!, de ezt már párszor leírtam.
Miután megkaptam az új szerződésemet, főnökünkkel megbeszéltük a szabi utáni folytatást, majd megkaptuk az új munkánkat: Két autóval Frankfurt, lerakás, felrakás, vissza, én este 8-kor rakodok, Jani 11-kor. Ráhunytam még egy kicsit, 11-kor arra keltem, hogy megmozdul az autó. Janitól érzékeny búcsút vettem, elmentem a papírokért és útnak indultam. Majd nem, mert a reptér kapujából rögtön vissza is küldtek, mert hiányos volt a T1. Tolatás .-)
Az utam Frankfurtig kényelmes volt, senki nem volt az éjszakai autópályán és még az eső sem esett. Nem mondom, volt bennem egy kicsi drukk, ami nem félelemben mérhető. Tök egyedül voltam, egyedül kellett egy fuvarfeladatot elvégeznem. Hajnal 3-kor szokásosan elkezdett nyúlni a szám, de az adrenalin leverte a melatonint. Hajnal 4-re értem a reptérre, rampára állás, papírozás. Mondtam a hölgynek, melyik rampán vagyok, lerakok és rögtön vissza is. Közben jött a rakodóember, ne várjak a CMR-re, majd ő visszaadja, nyissak.
Pik-pak leszedtek, és átirányítottak a rolós rampa mellé, bontsam az oldalát! Mi??  Beirányított bal szélre (tolatás!), melyik oldalát bontom? Bal. Elnézést, akkor toljak át a jobb oldalra. Kibontottam az oldalát, oszlopokat elhúztam, targoncás megemelte a szerkezetet, ami nem fért be a ponyva alá, mert magasabb volt. Itt már a könnyeimmel küzdöttem, felemeltem a tetőt. Szumma, 4 szerkezet (valami gépek) felkerültek a platóra, zártam az oldalát. És még álljak vissza (tolassak)  rampára, mert kapok még egy kevés dobozt is. Ekkor már a hátamon is csurgott a víz, hajamból csöpögött. Rendes volt a rakodófiú, segített, ahol csak tudott. Közben beszélgettünk (németül), ki-honnan? Ő macedón, kollegája lengyel. Én magyar vagyok. Közben agyon dicsért, ahogy dolgoztam, spanifereztem, ponyváztam. Mire készen lettünk, már esküdött, hogy ő csak magyar lányt fog feleségül venni. :-)
Dobozok után zártam az autót, papíroztam, vámzárat feltettem. Behuppantam az ülésbe, már csak vissza kell mennem.
Hazafelé eleredt az eső,  egy kihajtóban  nyírták a szegélyt, persze a külső íven, mert nekem ott kell kanyarodni. Amikor Luxemburgban megláttam a Cargo Center kihajtóját, sírva nevettem: megérkeztem!
A legizgalmasabb fuvarom volt.
Janival folyamatosan értekeztünk telefonon, már Triernél jártam, mikor mondta: "Beszéltem a diszponenssel, azt mondta, amiért ilyen ügyes voltál, még ma egy ugyan ilyen fuvar belefér." Már majdnem bekajoltam, mikor rájöttem, hogy csak ugrat. Szerintem neki nagyon tetszett az én fuvarom. Hölgyek, akiket láttok kamionnal, dobozossal járnak, kímélik őket a ponyvázástól. Hát erre mit mondjak? Jól belecsöppentem a közepébe.
De meg van, kész van, most várok a lerakásra. Oldalbontás :-)

Holnap repülünk haza!!! Addig még kipihenem az éjszaka fáradalmait. Csóka!!

Barcelona-Zaragoza-Madrid

Szombat éjfél lett, mire útnak indultunk. Ha tudtam volna, rápihenek, de kora délután még nem tudtam aludni, este 8-kor meg már nem láttam értelmét. Jól meg is szívtam, gyötrelmes éjszaka volt. Épp elég fáradt voltam ahhoz, hogy zavarjon (nagyon zavarjon) az eső a láthatatlan felfestéses úton.

Alig vártam, hogy túlérjek Metzen, Nancyn és autópályán haladhassak. Az eső szakadatlan esett, és miután 4 óra vezetés után kiálltam, szinte azonnal el is aludtam. 6 és fél óra múlva keltett Jani, valahol ő is kiállt 2 órát aludni. Francia pályán magyar kamionnal kergetőztünk, az gyorsabb volt, viszont a kapuknál készpénzzel fizetett. Két kapunál is beértem, visszakerültem előre, míg utol nem ért megint. Cb-n beszélgettünk közben, ki-hova-honnan, melyik cégnél stb...

Spanyol Vadnyugat

 Jonghuerában meg akartunk állni vásárolni, de ott is úgy szakadt az eső, hogy lemondtunk a shopingolásról. Én bevertem a szunyát megint, arra keltem, hogy egy spanyol rendőr nem enged tovább menni. Egy órára voltunk Barcelonától. Magyaroktól megtudtuk, ha nagy a forgalom, gondolnak egyet és kiírják a fénytáblára, hogy kamionstop mindenkinek! Ennek lettünk áldozatai, de legalább már sütött a nap, és Matyinak is volt ideje bennünket utolérni.
Reggel a lerakón találkoztunk, minket hamar leszedtek, mert az áru maradékát hoztuk csak, Matyi autója volt tele maroknyi apró dobozokkal, legalább 4 óra, mire kiadogatják.

Matyi úgy várta, mint egy gyerek, hogy bemenjünk a városba vásárolni, így tehát leakasztottunk és a legközelebbi Carrefourbe elmentünk traktorral. Közben beszélgettünk és nagyon élveztem, hogy már nem maradok ki a társalgásból. A Carrefourban mutattam Matyinak egy kerti grillt, hogy olyat szeretnék, építgetem a kertünket, nálunk Magyarországon 100 €-ba kerül, ami ott 200-ba. Vettünk némi kaját, gyümölcsöt, jó kis San Miquel kartonszám, ami meg kell, hogy várjon minket a kamionban szabi után, mert hazareptetni nem tudjuk. Elköszöntünk Matyitól, nekünk Madrid a második lerakónk, Matyi meg még nem tudta, merre indítják tovább.

Holdbéli táj Zaragoza után

Elvileg 8 órára voltunk Madridtól, az út Zaragozán át kietlen holdbéli tájakon vezetett (itt üzenem Mártinak, na ez unalmas!!), Zaragoza előtt, -ban és utána is útépítések tömkelege, többet számoltam, mint Nürnbergtől Trierig. Már hintamérgezésem volt a hegyektől, le-fel, erős kanyarokkal. Másfél órával Madrid előtt atdtam át a kormányt Janinak, hogy ő keressen címet. Annyi volt a kísérő papíron, hogy reptér, WFS rampa. Egész reptér környékén nem táblázzák a cargo részt.

Gyűrűzik a válság. Mást sem látni Madrid felett, csak darukat

Többszöri nekifutásra, fizető kapun be-ki, rendőri útbaigazítás ellenére sem leltük az átkozott áruátvételi zónát. Mondom: sehol nincs táblázva! Aztán egy körforgalomban tétlenkedve mellénk villogott egy rendőr autó, próbált Jani érdeklődni, mire az felcsapott safety carnak és behozott a cargo részre, miután még egy kicsit szédelegtünk a városban. Sose találtuk volna meg. Kellő várakozás után, 4 óra múlva szedtek le minket.

..és vissza

Ma reggel kaptuk meg az utasítást, üresen Marseille, szerdán ott rakodunk reggel és este, mielőtt visszaindullnánk Findelbe. Jani indult hazafelé ugyanazon a tereléses, hullámvasutas, kopár vidéken (Mártinak üzeni: IGENIS UNCSI!)

Talán csak egy kerékpározó zavarta meg a látvány egyhangúságát, aki az autópálya leállósávjában igyekezett valahova. Döbbenet, nem?
Már én hajtottam a lovakat, amikor szóltam Janinak: "Nézd, azok nem felhők!" Erdőtűz volt, nem kicsi, óriási szélviharban könnyen terjedhetett. Olyan állandó oldalszelünk volt, hogy nem csak a ponyva homorított, de még a pótkocsi szerkezet is görbült.

Onnantól szemből csak tűzoltókat láttunk, de addigra már több száz kilométerre vitte a szél a vastag füstfelhőt.
Francia határ előtt Figueresben megálltunk tankolni, némi élelmet vettünk magunkhoz. Onnan még 5 óra Marseille, valamikor 11 után érünk csak oda. Reggel 11-kor jár le a pihenőnk, a holnapi második felrakónk este 8 óra. Ha ekörül el is tudunk indulni, jó eséllyel csütörtökön reggel Luxemburgban lehetünk. Hujj, de izgalmas! Azért még fogok aludni ma éjszaka :-))

2011.07.21.

Reggeli felrakónk után átálltunk Marignane-ba, átunatkoztuk a napot, esti 8 órás felrakóból 10 óra lett. Sebaj. Belerepültem az éjszakába, Lyonnál adtam át a kormányt Janinak. Onnantól rákezdett az eső is, 7-kor visszaültem a volán mögé és már napsütésben gurultam be Luxemburgba. A határon csörgött a telefon: feltétlen keressem fel Herr Struppot. Feltétlen, hiszen ma van az utolsó munkanapom....

Kívántál már te is?

25.-én lesz pontosan egy éve, hogy elkezdtem gondolataimat papírra vetni. Eddigi látogatottság: 4880.
9 hónapja dolgozom, mint kamionsofőr. Eddig együtt megtett kilométerünk: 150350.

Emlékszem az első utamra: Amszterdam felé vettük az irányt, Brüsszelig "vittem" /ha jól emlékszem, engem vitt az autó :-)))/, hajnalban indultam és nem voltam álmos. Menet közben ismerkedtem a szerkezettel, tempomat, bubu, azt sem tudtam, hol áll a fejem. Első gyorshajtásom, mert azt hittem, a sebességhez beállított motorfék megfogja az autót a 8%-os lejtőn. De nem tette, 100-al értem le, a tachográf már karcolt is.
Első haza utunk: éjszaka át Ausztrián olyan ködben, hogy az orromig sem láttam. Ma is azon csodálkozom, hogy a csudába tudtam pl. a bécsi erdőn átevickélni úgy, hogy le sem vettem a szemem a szaggatott vonalakról.
Arra is emlékszem, milyen sokára tudtam csak távolabb nézni, táblákat észrevenni.
Izgalmas, nagyon izgalmas kalandok voltak.
A rinya az első kiadósabb, megmaradós havazáskor, már álltam is ki, hogy én ezt nem bírom. (Spanyolországban!)
Oestendében tükörjégen elindulás.
Remegve vártam az éjszakai csalagutas vonatozást és, hogy végre virradjon Anglia felett. Balra tarts vezetés. Csudi jó dolog ám! Végig mosolyogtam az utat, fantasztikus volt! Aberdeenben hószakadás, tengerpart.  
Szép emlékek, mindennapos félelmekkel. Aztán, ahogy tavaszodott már észrevettem a csodálatos tájakat is.
Spanyolország, Portugália. Nizzai strandolás.
És a repülőút! Az érzés, amikor nem tudod, hogy a gyomrod vagy az agyad jön ki a füleden. Ott fent, onnan szemlélődni...na annál sem sok csodálatosabb van.
Gyönyörű 9 hónap! Sosem felejtem el. Ha csak ennyi jutott volna, már elégedett lehetek.
Cigányélet, keserves élet? Nem, nem, ha élvezed, amit csinálsz, nem az. Minden nap egy újabb kaland, elszakadva az irodai széktől. Kinyílt a világ. Végre igazából szeretem, amit csinálok.

...mert igenis teljesül!!

Egy évnyi sikertörténet?
Herr Strupp elém rakta az új, határozatlan időre szóló szerződésemet.
¨¨
¨¨
¨¨
Kívánjatok! Merjetek nagyot kívánni! Merjetek elindulni az úton, bármennyire is rögösnek látjátok, képtelennek.

Én sem vagyok szuper különleges képességekkel megáldva.  

Sikerülhet Neked is!

Még egy hét a szabiig

Újra vegyes érzelmek kavarognak bennem. A héten egy(!) Kolozsvárt ütöttünk, haza felé a határon találkoztunk a másik magyar párossal, újra elláttuk őket jó tanácsokkal, szerda reggel voltunk Budapesten. Magyar kollegáktók úgy értesültünk, csütörtök este vagy péntek reggel lesz legközelebb rakodás. Felhívtuk Luxemburgot, mi a feladat? 45 órás pihi, csütörtök este jelentkezzünk. Ollé! Még van mit festegetni!
Majd kaptunk egy pénteki bécsi-linzi felrakót, irány Findel. Na most mi van megint? Bécsben újra pótot cseréltünk, otthagytuk a koffert, ponyvást húztunk tovább. Ekkor már világos lett, szabadság előtt nekünk nem lesz több Kolozsvár. Linzben találkoztunk a másik párossal (Robi magyar, Michaela német leányzó), akiknek Bécsben hagytuk a kofferünket, szabadságunk alatt ők hurcolják a román árut.
És mi? Ma reggeli érkezésünk után felmentünk a diszponensekhez, rögtön kaptunk egy Barcelona-Madridot. Húú, rég jártunk arra. Aztán lent, míg Jani beszélgetett egy kollegával, nekem eszembe jutottak a repjegyek. Internetes utasfelvételnek a lényege, 7 nappal indulás előtt lehet kinyomtatni a beszállólapot. De itt? Hol? Visszamentem hát egyedül az irodába, elmondtam Andrénak, az lenne a kérésem, hogy míg otthon voltunk, nem küldték a repjegyet, ha megjön, elküldeném e-mailben, legyen olyan szíves kinyomtatni. Meg a buszjegyeinket is Charleroi-ba, mert azt is interneten rendeltem, otthonról, luxemburgi járatot. Buszjegyeket átküldtem neki mailen, kinyomtatta, a repjegyeink pedig valószínű csak holnap jelennek meg a Wizzair oldalamon. Azokat fiam fogja e-mailezni. "Keine problem". Matyi ott állt mellettem, míg beszéltem (ő német kollega, de már említettem korábban), majd rámnézett kerek szemekkel: "Es ist gut!" Együtt kávéztunk majd ebédeltünk a kantinban. Jön velünk Barcelonáig, de mivel ő egyedül van, sehogy nem tudjuk megoldani, hogy vasárnap este együtt shopingoljunk spanyolban.
Ezek eddig jó dolgok...csakhogy...és ez sokadik para...Csütörtökig érvényes a munkaszerződésem. Tudjátok, ez milyen érzelmi viharokkal jár. Októberben 3 hétig "utas" voltam a fülkében (szétizgultam magam, mert felégettem magam mögött mindent, hogy itt lehessek) mire felvettek 6 hónapos próbaidőre dolgozni. Január végére ígértek egy felülbírálatot, ami "elmaradt", de a zabszem előtte napokkal felcsúszott. Április végén újabb pár nap izgalom, akkor új 3 hónapos szerződést kaptam enyhe dorgálás közepette. És most itt van megint: 5 nap! (Matyi sutyorgott valami megnyugtatót, de azt csak hétvégén árulom el). Nagy ám a tét. Óriási. Egy hete erről beszélgetünk otthon is a gyerekekkel, Janival a fülkében. Próbálok nem idegeskedni, bevetem a pozitív gondolkodás minden fortélyát. Nagy dolgokat elérni. Tudni, hogy mit akarok, hogy mi jó nekem. Persze felvetődik megint, hogy itt maradásom kérdése már rég el van döntve, nem ezen a pár napon teszek érte bármit is. Az elmúlt 9 (!) hónapban már megtettem, amit figyelembe vehetnek. Nem sokára kiderül. Egy a tuti, szombaton hazarepülünk. Felhők felett, ahol nincs más, csak a színtiszta nyugalom.
És most irány Spanyolország! /fürdőruha nélkül :-o

/No para/

Üdv Luxemburgból!

Mostanában minden másnap vagy harmadnap otthon vagyok, így közvetlen kapcsolatot tartok szeretteimmel, háttérbe szorult a blogírás. Persze, tudom, vannak emberek, akiktől elszakadtam, ők rám néznének néha, vannak, akik csak a sztorik kedvéért olvasgatnak. Tőlük kérek elnézést, hogy ritkult az írás. Ha otthon vagyok ritkán alszom, egyrészt (javarészt) a terasz beépítésének elő munkái foglalnak le.

Még csak festegetünk

Gyerekeimmel rengeteget festegettünk (lazúrral vontuk be a frissen gyalult oszlop-, tető- és korlát elemeket. Egy réteget kapott összeszerelés előtt, mihelyt állt a szerkezet, lányok lekenték még egyszer, én csütörtökön harmadszorra, mert még nem találtam igazán jónak, szépnek. Harmadik rétegre mondom azt, hogy na, már látszik valami. Egy hét alatt készült el a "nyári lak", ahogy a korlátok is a helyükre kerültek a kiskapuval, lomtalanítottuk, takarítottuk, beköltöztük.

Épülget szépen

A magasított korláttal macskamentesítettük a területet, biztosítva ezzel a szabadban teregetést. A kinthagyott székeket, asztalt sem sározza többet a cicó, nem borogat fel semmit. Robina kedvenc állata nagyobb és lustább, mint Garfield, az asztalosok kétkedtek képességeit illetően. Váltig állították, hogy a korlát nem védi meg a teraszt a macskától. Dehogynem. Ez a cica azt is megfontolja, elég éhes-e ahhoz, hogy felugorjon a 80 cm magas asztalon lévő eledeléhez. Három nappig nyávogott a kirekesztett állat, mire is feladta a kuncsorgást. Robina ácsolt neki egy macskalakot, dekopír fűrésszel nyílást vágott egy bútorhátlapon, felszögelte, kibélelte. A nyau meg boldogan birtokba vette.

És így van kész!

Másrészt az otthon töltött időmet negatívok scennelésével töltöm. Aputól szatyorszám hoztam el Fortepan negatívokat, némelyikről azt sem tudom, mi van rajta. Vadul keresgettem a neten negatív scennert, mire Lackó "fiam" elárulta, az ő HP-je filmadagolós! Ez az! Kis bénázásos telepítés, ismerkedés után /napokban mérve .-))/ végre sikeresen elkezdhettem a 30-40 éves képek újraélesztését. Érdekes, izgalmas és időigényes feladat, nagyon élvezem, nem tudom megunni.
Tehát, csak időm nem marad a blogírásra. Másik, amiről azt hittem, pihentetésre kényszerít majd: ugyan mi izgalmasat írhatnék a monoton (Márti szerint uncsi) román utakról?

Befejezetlen, elhagyott házak százával

 Lassan kezd állandósulni a menetrend, este rakodunk, hajnalra lent vagyunk, ritkábban üresen haza indulunk, és még aznap este otthon lehetünk, gyakrabban este vissza is raknak bennünket (9 óra pihi-alvás után), harmadik nap hajnalán fent vagyunk Pesten. Már megszoktuk a román "biztonságot": iratokat leadni, fénykép (ha én alszom, márpedig alszom hajnalban, /miért is nézelődnék a sötét éjszakában?/, mikor leérkezünk, nem keltenek fel!) raktárban számolgatni a rakodott ládákat, mágneskapu. Román kollegák: a portás szót ért velünk magyarul, bent a cégnél már csak román beszédet hallani. Értik minden szavunkat, de úgy tesznek, mintha nem. Utolsó alkalommal a biztonsági őrrel beszélgettem ládarakodás közben: Én magyarul kérdezősködtem, ő románul válaszolt. Néha "véletlenül" belekevert egy-egy magyar szót! Mondtam: -"Értettem ám"! Jól elvagyunk, messziről mosolyognak, nem reklamálunk a hülye szokásaik miatt, segítjük egymást a munkában.

Kolozsvár peremkerület

Haza felé sosem alszom és sosem eseménytelen az út. Egyik alkalommal Körösfő előtti szerpentinen 4-5 román kis autó utolérte egymást, félpályás útlezárás, és ki irányítja a forgalmat?: a stoppos Kovács János rendőr! Megismert minket, intett, nagyon mosolygott.
Minden világosban történő utazás során úgy csodálkozom a tájon, mint aki először látja. Hiába tudom már kívülről a falvakat, erdőket, emelkedőket, bámészkodásom alkalmával még mindig felfedezek valami újat, amit nem vettem észre eddig. Fényképekkel visszadni a látványt nagyon nehéz, Jani 90-es tempójával mire észreveszek valamit, már rég tova suhantunk.

Nagyon belendültek, de nem lett kész

Kamerázni kellene végig az utat, hogy értsétek a döbbenetemet vagy épp csodálkozásomat. Döbbenek azon, mennyire elmaradott, mennyire nem uniós, csodálkozom, hogy mégis van benne szép. Ja igen! Kifelé menet csak annyi a várakozási idő, amíg 5-el átgurulunk a tankcsapdákon, sem a mérleges, sem a határőr, sem a vámos nem tart fel bennünket. Haza irányban 3 és fél óra a várakozás!! Vámosok tartják fel a sort magyar oldalon, valami adózatlan gabonát keresnek. Jót is tesz a vezetési időnknek.

..és, ha nem fogyott el a pénz

Otthon a magyar spedícióval mindennapos kapcsolatot alakítottunk ki, gyakran hamarabb tudjuk, mikor indulunk legközelebb, mint a távoli munkaadónk. Igyekszünk mindent megtenni, hogy a legnagyobb megelégedéssel képviseljük a cégünket. Problémák így is akadnak a "beugrós" párosokkal, akik nem tudják lekommunikálni a feladatot, bonyodalmat és kellemetlenséget okozva ezzel. Nagyon rácsodálkoztunk a csütörtöki lerakás után (magyar speditőrtől tudtuk, szombaton este lesz legközelebb rakodás), hogy pénteken kaptunk egy Linz-Findelt. Nem tudtuk mire vélni, különösebb magyarázat nélkül. Itt Luxemburgban derült ki, újra pótkocsit cserélünk (már a harmadikat próbáljuk), sofőr kártyát leolvastatjuk, és indulunk is vissza Bécsbe, hétfőn újra Kolozsvár irányába fordítjuk a kamiont. Azt is tudjuk, két magyar kollegát összeültetnek, küldik utánunk őket második autónak, mert sűrűsödnek a fuvarok. Magyar a magyarral jobban szót ért.
Na ennyi volt az elmaradt beszámoló. Holnap otthon! Pusza mindenkinek!