2010.10.30.

Benzinkúton vettünk bagettet, mert kenyérhiányban szenvedtünk, meg reggelire frissen sütött, meleg péksütiket. Teleraktuk a hasunkat, bontottunk egy sört, elősegítendő a nagy alvást. Hatásos lehetett, mert 1/2 4-kor ébredtünk, találkoztunk magyarral a parkolóban, kicsit beszélgettünk. Ebédre-vacsira főztünk debrecenit, még megnéztük a híradót, mielőtt visszaindultunk volna a reptérre. Az árut Luxemburgba kell vinni, van két palettánk és 3 raklap ömlesztett áru. Kínába megy a motyó. Jani kezdte a műszakot, én próbálok hunyni egyet, megint hajnal 1 körül veszem át a volánt. Ami egyrészről jó, mert nem sok az ellenfél az utakon, másrészt meg fárasztó (? nem a legjobb szó). Mikor elindulok, kipihent vagyok, aztán 2-3 körül beköltöznek a fülkébe az álommanók, melatonin termelődik ezerrel, fogynak a pocket caffék, álmosít a sötétség is, 4 óra után mindez megszűnik, átáll a szervezet az ébredés szakára. 42 évig átaludtam a hajnalt, most keményen meg kell küzdenem az ébrenmaradásért. Nem bólintok be, vagy ilyesmi, nem is fáradtság vagy álmosság, egyszerűen egy tompa időszak, de semmiképp sem a friss tudaté. Ki lehet bírni, meg félre is lehet állni, ha már végképp az álommanók győzedelmeskednének. Megyek is ágyikóba, rákészülök a hajnali "frissességre". Puszi, otthoniak.

 Stuttgart