Na, csókolok mindenkit! Az amszterdami ácsorgásból majdnem két nap lett, tegnap este 1/2 9-re rakták fel a motyót, késett az odafuvar. Több, mint egy napot pihentünk, kimondottan jól esett, tudtam tréningezni a következő vezetésre. Eldöntöttem, nem hagyom magam legyőzni egy monstrum által. A végére egészen idegesített a semmittevés, indultam volna már. Este hatra végre megjött az áru, másik autóról átemeltek a miénkre 4 db 12 méteres akármit, élmény volt, ahogy a hollandok görcsöltek a mozgatással. Tele lett vele a raktér. Jani kezdte a vezetést, Brüsszel előtt adta át a kormányt. Megbeszéltük, nem sietünk, ahogy túljutottunk a brüsszeli ringen, beállította a tempomatot 85-re. Pihenő nélkül jöttem, szoktam a sávtartást, még Belgiumban felnyomtam a tempomatot 87-re. Közben a majdnem üres éjszakai autópályán azzal játszottam, hogy balra húztam az autót, szinte rámentem a felezőre, hogy tudjam, hol a helyem a tereléses szűkületekben. Nem fáradtam el, a telepen még gyorsan tankoltunk, fürödtünk. Itt a reptéren várjuk, hogy lerakjanak, Jani próbál szunyókálni, én veletek vagyok. Remélem, még ma hazaindítanak bennünket, üres a kajásrekesz, tele a táskánk szennyessel. Jó lenne már ágyban aludni. Ha hazamegyünk, 16-17 óra kettőnknek, nincs alku arról, szeretem, vagy nem. Nem bánnám, ha megint a gyér forgalmú éjszakai pálya jutna nekem, kiváló gyakorlási lehetőség, mintha tanpályán lennénk. Pussz, otthoniak! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése