Indulunk hazafelé

Fél 3-kor indultunk haza. Luxemburgban én ültem a volán mögé, Németország feléig hoztam az autót. Végig autópálya, közepes forgalom. Nagyon tetszett. Figyelmem most már nem csak a fülke és annak másfél méteres körzetére terjedt ki, távolabb láttam, forgalmat figyeltem, ha billentett az út dőlésszöge, már ellenkormányoztam, anélkül, hogy a felezővonalhoz tapadt volna a szemem. Keresztülhajtottam a kisebb-nagyobb (10 km-es) útszűkületeken, már annyira nem is féltem tőle. Azért Jani ott ült a hátam mögött, mindkét tükröt árgus szemmel figyelte, és megdicsért, mert ügyesen tartottam az autót. Miután letelt az időm, Jani az osztrák határig hozta az autót. kivettünk 2 óra pihenőt, aludtunk valamicskét. Hajnal 1-kor indultam neki az osztrák hegyeknek. Köd köd hátán, hol 3 szaggatást láttam az úton, hol csak egyet. 70-75 volt az átlagsebességem, csak nyomtam a féket, és egyre jobban fáradtam. Bécsnél álltam ki, bontottam egy sört a nagy izgalomra, Jani átvette a vezetést. Arra keltem, hogy valahol Győrnél állunk, Jani ébredezik, újra indulunk, legközelebb Tárnok magasságában nyitottam ki a szemem. 1/2 10-re értünk Ferihegyre, vámos sehol, aki nyithatná az autót. Dél volt, mire elkezdték leszedni az árut, hamar végeztünk, és hasítottunk hazafelé. Útközben leadtuk a két laptopot navigáció telepítésre, amikért másnap mehettünk is.