Késtem 10 percet a bénázásaim miatt. Nagyon sokat rontottam, éjszaka nem figyeltem időben a kihajtók előtti táblát, állandóan kérdeztem, merre? Rámásztam az előttem haladóra, holott láthattam, nem tudom megelőzni. Nagyon nehéz volt a közlekedésre figyelnem. Ezt a kétszázegynéhány kilométeres távot tempomat nélkül tettem meg, gyakoroltam a lábhajtásos regulázást. Ennek következménye az lett, padlóig nyomtam a gázt, 90-el haladtam, majdnem végig. Nem zavart a sebesség. De ahogy elnéztem valamit (vagyis nem néztem!), egyre idegesebb lettem. Határtól innen már fájt 80-al menni, a tereléseken 40-el csoszogtam végig. Alig vártam, hogy Leudelangeba érjünk. Sírhatnékom volt. Gyors fürcsi után azonnal elaludtam, 1/4 8-kor alig bírtam magam kiverni az ágyból. Kíváncsi lennék a bioritmusomra. Most biztos szellemi, fizikai, érzelmi kritikus napokat mutat.
Na megnéztem: szellemi görbém most indul vissza a negatív fázis aljáról, érzelmi és fizikai görbém félúton van fölfelé a semleges vonal felé. Nagyjából így is érzem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése