Ugye azt mondtam, azért is írom a blogot, hogy megkönnyítsem lelkemet, letegyem az éppen aktuális terhét, ha már nem mondhatom el a gyerekeimnek, testvéremnek, barátaimnak. A tegnap este folytatása: az én autómat megrakták, papírok is készen lettek 9-re. Másik autó 10-re volt "kiírva", Jani nem engedett útnak egyedül, Ő felel értem. Ugye érthető. A másik Daf-ot éjfélkor sem kezdték még el rakni, ekkor már kezdtünk idegesek lenni. Nekem elvileg 1-re Frankfurtban kellett volna lennem. Lényeg a lényeg, hajnal 2-kor tudtunk elindulni. (Majdnem 24 órás pihenő után.) Én addigra már rettegtem, hogy nem indultam el az áruval időben, az idegeskedés kihatott a vezetésemre. Belegondoltam, hogy egyedül kellett volna elindulnom az éjszakában, ködben, eltalálni a reptérre. Abba is belegondoltam, hogy mi lehet a következménye, hogy a kiírt feladatot nem végzem el időre. (Próbaidő!!)
Tudni kell, Frankfurt nem határidős, de ez engem nem vigasztalt. A vezetésem első fél órája telt a "démoni" gondolatokkal, aztán "begurultam" a tempómat, Jani előttem, néha rámtelefonált, olyankor mosolyogtam, megint jobban aggódik, mint én.
A fáradtságról ne is beszéljünk, fél 6-kor jelentkeztünk be, két rampán lerakás. Ráadásul beton támfalak vannak az úton, forgalomterelés gyanánt, tolatni még egy edzett férfinak is kihívás. Semmiképp sem tudtam volna egyedül megoldani. És akkor már olyan mindegy, hogy ott várom be Janit, vagy együtt indulunk. Idegtépő agyalás volt ez a 4 óra csúszás.
Persze pihenés nélkül irány vissza, negyed délre értünk Findelbe. "Hazafelé" attól rettegtem, diszponens rám telefonálhat, hol a jóistenben vagyok? Érkezésünk után felfújtuk arcunkat, felvittük a CMR-eket, tachográf kártyákat leszívattuk. És...nem történt semmi...
Arra jöttem rá, az ember félelmei sosem igazolódnak. Amikor attól féltem, hogy utcára kerülünk, mert nem fogom tudni fizetni a hitelemet... Vagy Jani félelme a próbavezetésnél... Mindegy milyen példát sorolok. A baj sosem vártan érkezik, mindig váratlanul. Attól olyan döbbenetes, hogy nem számít rá az ember. Akkor mondja meg nekem valaki, mire jók a félelmek? Hogy elmúltával gondtalanul boldogok lehessünk? Vagy megtanítsanak helyes döntéseket hozni? Vagy erősítsenek bennünket?
Most pihenünk 9 órát és indulunk hazafelé. Jó, hogy elmúlt az éjszaka...
1 megjegyzés:
Halihó!!!! Hát mi történik, hogy nincs újabb bejegyzés??? Remélem, jól vagytok!!!
Megjegyzés küldése