Úgy aludtunk Bécsben, hogy a melletünk álló kamionnak nem volt állófűtése, járatta a motort egész éjjel. A pihenőidőnkbe meg bemozdulni ugye nem lehet, hogy arrébb állhattunk volna. Engem kevésbé zavart, de Jani reggelre nagyon szidta őket. Üresen megindultam Innsbruch felé, négy és félben elértem az Alpok alját. Még másfél órát Jani ment a felrakóig, ott várnunk kellett, én aludtam. Még mindig rázott a hideg, néha fájdalom nyilallt a hátamba, úgyhogy én a gyógyító alvás mellett döntöttem. Valami generátort daruztak ránk, némi dobozos áruval, segítettem a rakodásban. Délután 1/2 5 lett, mire elindultunk, én zuhantam vissza az ágyba, mielőtt az éjszaka megint rám jut. 9-kor átvettem a volánt, Jani instrukciókat adott, hogy billeg az autó, önállóan mászkál az úton a 11 tonna magas súlypontú teherrel, legyek óvatos. El is kezdtem óvatoskodva a műszakomat, 80-85-el haladtam, a lejtőket 80-al közelítve. Számolásunk szerint négyfélben úgysem értem volna fel Luxba, azt hittem, ráérek, hajnal 4-kor kellett leraknunk. Ahogy fogyatkozott a forgalom, egyre bátrabban haladtam, nézve a GPS-t és a vezetési időmet rájöttem az utolsó egy órában, hogy akár fel is érhetek a reptérre, megspórolva a 45 perces pihenőt, amit váltáskor ki kellett volna vennünk. GPS szerint volt még 83 km-em, a vezetési időmből még egy órám. Elkezdtem taposni a gázt, pár percet ha csúszok, még mindig megéri. Lejtőkön 100-ig eresztettem az autót, percenként fékezéssel megfogva, hogy a tachográf ne karcolja a gyorshajtást. Ennyit az óvatoskodásról. Semmi sem állta utamat, fél 2-kor 4 óra 30 perccel állítottam le az autót a reptér bejáratánál!
Ezek az élmények arra kellenek, hogy megbizonyosodjak róla, tudok, ha akarok. Büszke voltam magamra nagyon, hogy megcsináltam. Alvásunkat egy oldalrakodás zavarta csak meg, jó is az álmosan az éjszakában. Reggel fél 9-ig aludtam, tankolás után indulunk vissza Bécsbe, aztán újra Tirol. Megint versenyt futunk az idővel, igen szűkre szabták a határidőket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése