Nem Tirol lett Bécs után, egy Bécs-Linz-Findellel kellett beérnünk. Siettünk, ahogy tudtunk, de kevés volt, Bécsben 12 órát pihenhettünk. Ezt kihasználva másfél német leckét megoldottam, este fél 7-kor indultam Linz felé, két és félben odaértem, ott, míg fürödtem, Jani intézte a rakodást, majd 4 és félben tepertem tovább a német hózáporos éjszakában. Élvezem, na. Mosolyogva gondolok vissza a félelmeimre, az íves kanyarok 75-80-al, hóesésben lassulás, terelésben szuttyogás, alig tartottam sávban az autót, mire átértem, begörcsölt vállam, kezem, mindenem. Hihetetlen, hogy a sok "feladni akarás" után már élvezem a vezetést, sőt, dög unalmas, ha nem történik valami, bármi. Emlékszem a félelmeimre esőben, ködben, kanyarokban, lejtőkön, kihajtókban, szinte mindenütt, ha menni kellett. Sok-sok tanulni valóm van még, mielőtt profi lehetnék /ha leszek egyáltalán/, de nekem az is elég, hogy "otthon" érzem magam, alig várom, hogy volán mögé ülhessek.
Ennek volt előzménye, némi nézeteltérés, ami elkerülhetetlen, ha össze van zárva az ember a nap 24 órájában. Fellázadtam, mert nem elvárásoknak akarok megfelelni, csakis saját magamnak, a magunk biztonságának. Mióta ezt tisztáztuk, nincs bennem megfelelni akarás, csak a bizonyítási vágy, a kihívásokkal szembenézés, mérce nélküli "bármi akadályt átugrok" élvezettel megélése, és nem görcsös, mert azt mondták...Bonyolult,... vagy én vagyok az? Négy hónapja tekerem a kormányt, kicsit másképp, mint eddig. Épp ideje volt lendületet venni. Ismét túlteng bennem a szeretet az otthon hagyottak iránt, már nem csak én vagyok, az én kis görcsös megéléseim. Helyre kerültek a célok, az érzelmek, megnyugodni látszik körülöttem a világ. És ne felejtsük, ehhez egy türelmes ember is kellett!!!!
1 megjegyzés:
Na? Mit mondtam?? Csak így tovább!!!! Pusszi!
Megjegyzés küldése