Tirol

Egy hete nem írtam. Két oka van: notbukom behalt. Dolgoztunk megállás nélkül.
A rövidke otthonlét után Bécs-Lipcse-Hannover-Lipcse-Anröchte-Findel, majd Stuttgart-Winterbach-Linz és egy Villach-Findel kanyarokat tettünk. Volt, hogy felszakítottuk hátul a ponyvát, a megemelt pót nem fért el a tető alatt. Röpke ittlétünk alatt a szervizben helyrehozták, hogy mehessünk tovább. Élményt (igazán nagy élményt) a tiroli utazás nyújtott. Éjjel értünk oda, csak a nagy feketésegekből és hegyi utakból tudtam, hogy hegyek között járunk. Jó előre megbeszéltük, hogy másnap Jani vezet, hogy tudjak fényképezgetni. A felrakótól 20 km-re álltam

ki egy Rasthofba, a város közepén volt a cég,
ahova mennünk kellett, ott úgysem lehetett volna
éjszakázni. Másnap, mikor ránk virradt, újra tátva maradt a szám. Lenyűgöző az Alpok szépsége. Óriási hegymonstrumok szegélyezik az utakat, lankás oldalukon elszórtan jellegzetes, többgenerációs tiroli gazdaságok, tökéletes rend, összhang, nyugalom. A hegyoldalakon sípályák, hangyányi emberkék csúsznak lefelé, a liftek monoton húzzák őket fel. A sziklák között jég-vízesések, ahogy az olvadás megkezdődött a + 10-12 fokban, majd az éjszakai mínuszokban visszafagyott, jégtömböket hagyva maga után.

 Mesés. Azon gondolkoztam az úton, vajon a gyerekeimnek el tudom-e mesélni, visszaadni a látottakat a maga valójukban, mire eszembe jutott, hogy Robina járt már itt, Villachban volt síelni az iskolájával. Megyek utánuk, hol a Csalagúton, hol Skóciában, hol az Alpokban. :-))))
Persze megint beesteledett, mire volánhoz ültem, ballagtam a német autópályákon. Egy pályakereszteződésben harmadikként értem a meglévő két sáv mellé, balról mellettem egy UPS-es furgon tartva a 90-et kilométereken át oldalazott velem. Mögötte egy spanyol kamion már nagyon unta, hogy nem bírja megelőzni, villogott, rámászott.

 Én is untam már, leléptem a gázról, előre engedtem a furgont. Az beállt elém, a spanyolnak sem kellett több, melléért és kitessékelte egy kijáróba. Mikor már láttam, hogy itt oktatás van készülőben, finoman simogatni kezdtem a féket, mert persze a furgon, miután a kihajtóban találta magát, még csak visszahúzott a szélső sávba. Nem kell púposkodni, ha nem akar pórul járni az ember.
Jani éjjel átvette a vezetést, 3 és félben ő ért vissza Findelbe, persze már aludtam. 5-kor keltettek, ponyvázás, lerakodás, majd újra szunya majdnem délig.

 Itt megkaptuk a következő utasítást: 24 óra pihi, holnap reggel indulás Bécsbe, otthoni 45 órás pihivel! Megkaptuk aláírva a szabadságos papírunkat is (ezek szerint áprilisban is itt dolgozok még? .-)), neten megrendeltük a repülőjegyünket a hazaútra.

Egy magyar házaspár már megtalált minket, a másik pár estére fut majd be. Ma szocializálódunk. Most mennem kell kabint takarítani, amíg süt a nap. Pusza, legközelebb otthon!!!!