Tartalmas pihenés

A két nap otthonlét szaladgálással telt. Hétfőn 11 órakor léptem be otthonomba, gyors körbenézés, fürdés, indultam is a Pannonhoz, K&H-ba intézkedni, picit shoppingoltam, anyósoméknál voltunk, este Judit tett látogatást és vége lett a napnak. Kedden ébredés után tesómmal Balatonra indultunk, egy éve már, hogy anyumat eltemettük. Jegesen metsző hideg volt a temetőben is, szokásos Balaton-parti látogatásunkat sem hagytuk ki. Életemben ennyire nem fáztam. Annyira dideregtem, hogy estére izomlázam lett a hátamon és a karjaimban. Tesóm a szenvedéseimet még megfejelte azzal, hogy az olvadó jégre merészkedett, hiába mondtam neki, nem húzom ki, ha beszakad. Ott élvezkedett a jégen, hasmánt csúszott, én meg fényképezzem le. Szitáló kézzel, reszketve...:-))) Tőle 100 méterre meg hullámzott a Balaton. A kocsiban fűtés alig. Hazafelé bementünk Börgöndre nagybátyámékhoz, ők ebéddel vártak bennünket. Ahogy kanalaztam a forró levest, éreztem a hideglelés távozását a porcikáimban. Életmentő volt! Rokonságnál keveset időzni nem lehet, délután 4-re értünk haza úgy, hogy apumhoz is be akartunk még köszönni. Ja, és bevásárolni az útra. Közben Jani telefonált, hogy este 6-kor indulunk vissza Bécsbe. Lehetetlen, addigra nem leszek kész, megegyeztünk a 7 órási indulásban. Kapkodva elrendeztem még a dolgaimat, mire Janiék értem jöttek, kész is lettem. A jéghideg fülke zordan fogadott bennünket, kályha bekapcs, egy óra múlva már alváshoz készülődtünk. Jó kis pihenés volt!