Nem 8, hanem 9 nap pihenő nélkül. Apa ma reggel felment az irodába leadni a CMR-eket, mosolyogva jön vissza: "-Nem haza megyünk, anyuka! Szokásos szombat éjjeli fuvar..." "-Nem hiszem el, ugratsz." "-Nem, nem, komolyan, két autóval Frankfurt, ma éjjel."
Kell mondanom, mit éreztem? Már csak az tartotta bennem a lelket, hogy holnap magamhoz ölelhetem gyerekeimet. Erre...
Tegnap reggel, mielőtt elindultunk Hannover felé, lemosattuk a gépet, Jani lódult meg először. Két lerakó, egy felrakó és irány vissza Luxemburg. Hajnal 2-re érhettünk vissza, az utolsó két óra ködben, bundáson apára jutott. Nem értem volna fel 4 és félben semmiképp, áthoztam tereléseken az autót, vigyázva, mert valami tűzveszélyes motyó volt fent, alapos ADR ellenőrzés után kezdték csak el rakodni az árut.
Más: délelőtti ingyen mozi a reptéren. Egy angol kamion kapu melletti kerítéshez orral parkolt, várta a bebocsátást. Francia kisautó családostól, lószállítóstól mögé állt, majd elmentek papírozni. Angol engedélyt kapott, padlógázzal tolatni kezdett. Szóltam apának, ebből baj lesz! Kis autó se kézifék, se sebességben. Tizenegynéhány métert tolta a kamion. Lett hirtelen nagy felfordulás, gondolom, francia apuka nem rakta zsebre, amit anyától kapott, gyerekek sírtak, Secusok fényképeztek, telefonálgattak vadul. Kis autó végül lovastól, családostól hagyta el a repteret, nagy baja nem lehetett.
Annyira kedvem szegte a hír, hogy a 1/2 10-es ébredésem után délben újra falnak fordultam, délután 3/4 6-ig aludtam. Tényleg fáradtak vagyunk. A németet 2 napja elő sem vettem, mikor?
Míg rakják az autókat, meglátogattuk a kantint, egész nap nem ettem :-))) Öreg Janinál szomszédoltunk kicsit, most várjuk az indulást. Megint mehetünk egész éjjel, ráadásul folyamatosan, nincs pihi, míg a másik dolgozik. Hajnalban megjövünk, egész nap alszunk megint, hogy este nekivághassunk a 12 óra vezetésnek. Megint csak Bécsig megyünk. Mert mindig van otthon két tele tank benya az ilyen kis kiruccanásokra :-(((((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése