Ahhoz képest, hogy dög unalmasan indult a nap, így este 10 körül már egy izgis napot mondhatunk magunk mögött, és még nincs vége. Hédereltünk egész délelőtt, 14 órára volt kiírva a rakodásunk Párizsban. Aztán 15 órára. Kicsit nyöszörgősen, de fél 6-ra kész is lettünk, indulhattunk Belgiumba, Liége repterére. Janinak fájt a feje, ráparancsoltam, aludjon egy nagyot, rájut majd az éjszaka, ne fejfájósan dolgozzon. Nyugodt utam volt a francia részen, Jani is az utolsó fizetőkapunál ébredt fel, még fájt kicsit a feje, ivott egy Aspirin plusz C-t. Aztán a belga oldalon ért a nagy meglepetés! Ezek az elmebeteg belgák annyira nem készülnek a havazásra, hogy el is felejtik letakarítani az utat. Nem lehetett régebbi 24 órásnál és vastagabb a hólepel 10-15 cm-nél. Az útról annyi hiányzott, amit az autók menetszele lesodort, gyakorlatilag a külső sáv majdnem tiszta, néha keréknyomos jégbordával, a belső sáv épp ezért csak félig-negyedig, amennyit a menetszél elsodort. Most -6 fok van, nem tudom, napközben a napsütés olvasztotta-e a havat, de bizony gyakran jegesen csillogott az út, nem vizesen. Én annyira élveztem a vezetést, amit eddig Jani tanított a jégenjárásról, azt mind igyekeztem betartani, az előttem lévők változatos tempójával haladtam én is, de sosem én tartottam fel a forgalmat. Mentünk 40-el is /Jani szerint ilyenkor bemehettem volna a belső hóbordás félsávba előzni, de így nekem biztonságosabb volt/, mentünk 80-85-el is. Liége előtti benzinkútnál álltam ki 4.15'-ös vezetés után, szerettem volna Janiból kicsikarni egy nagy puszit egy dícsérettel, de csak kis puszit kaptam és öhömöhömöt dícséret helyett. /Megint mahjongozott és nem dirigált, pedig tudom, hogy a fél szeme akkor is az úton van! .-) /
Vettünk magunkhoz némi élelmet, mert mindenből kifogytunk. Sajtos-salátás bagett volt az ünnepi vacsorám! A kútnál égtelen dudaszóra kaptuk fel a fejünket, a bejárón, amin az említett 10-15 cm-es hó volt, és mellesleg emelkedett, egy kapaszkodó kamion előtt egy kisautó megállt, ezzel meg is pecsételte a sofőr sorsát. Olyan dühösen nyomta a dudát a szerencsétlen, szinte hallottuk az anyázását. A kisautó meg sem állt a kútnál, félt egy alapos veréstől, kihajtott tankolás, pisilés, minden nélkül. A kamion meg csak küzdött, hogy újra el tudjon indulni, kevés sikerrel. Mikor mi eljöttünk a kútról, már hátrafelé eresztette a gépezetet, lehet visszatolt az autópályáig.
Hamar elértük a repteret, ahol vastagodott a hómennyiség, körforgalmak, emelkedők, lejtők, letaposott hó, úgyszólván járhatatlan. Emelkedő előtt lassítani, lehúzódni, mert jöttek szemből, pedig csak egy kocsinyi volt letaposva a hóban. Aztán vagy felmegyünk, vagy..hát persze, Jani vezetett! A reptér bejáratánál tájékozódás céljából lehúzódott, elengedte a mögöttünk felszaporodott kisautókat, hogy aztán azok pörögve-forogva betáncolhassanak a parkolóba. Most még elnézegetjük, hogy a vastag, lejárt hóban álltukban hogy pörgetik a kerekeiket a kamionok, mielőtt rampára állunk. Ma már biztos nem érünk vissza Luxba. Jó éjt mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése