Portugália

Az éjszaka után azt mondtam: Utálom Portugáliát! Reméltem, hogy a mai napközbeni látnivalók azért kárpótolni fognak.

Portugália útközben

Kezdem az elején: Este indulás előtt még beszéltem Beckyvel, fél 9 körül útnak indultam. Iszonyat hegyek között, le-fel, csak kanyargós utak. Kezdett kialakulni az ellenszenvem, pedig még spanyol földön voltunk. Egy órát autóztam, amikor fergeteges hózáporba keveredtem. És villámlott közben! Pillanatok alatt 5 cm-es hó lepte az autópályát, látni nem láttam, utolértem a nyári gumis spanyol autósokat, akik legalább 30-al hasítottak. Na itt feladtam, az első kútra kibotorkáltam, hogy átadjam Janinak a kormányt. Percekig ő is csak vakargatta a fejét, hogy megálljunk vagy megkockáztassuk hogy valahol elakadjunk a hóban. Aztán, mintha tisztulni látszott volna az idő, kártyacsere után nekilódultunk. Amilyen mákja mindig is van Janinak, 10 perc múlva kitisztult az ég, később nyoma sem volt hónak. Mindegy, most már gépészkedik tovább. Próbáltam kicsit szunyókálni, egész nap fájt a fejem, pedig front sem volt. Két órát jöhetett Jani, nem bírt megküzdeni az álmossággal, kivettük a 45 perces pihenőt, átvettem a kormányt. 130 kilométerre voltunk a Portugál határtól. Hegyek, völgyek, kanyarok, határátlépés, hegyek, völgyek kanyarok. Néha hózápor.  Ezek a görények a lejtők előtt semmilyen figyelmeztető táblát nem raknak ki, egyszer csak eltűnik előled az út, és vagy nyomod a féket vagy meghalsz. Ezt még tetézte a köd, az orromig nem láttam, nemhogy az utat. Ekkor már gyűlöltem mindent. Lenyomtam 4 órát, kiálltam egy kútra, és abban a minutumban el is aludtam. Jani ködöt többet nem látott, némi eső esett, fagypont körül maradt a hőmérséklet. Megint mázlista! 8-ra a célnál voltunk, délre leszedtek bennünket és elindulhattunk Spanyol földre Ocana városába.

Portugál várrom

Na jó, kárpótolva lettünk: 10-11 fokos, ragyogó napsütésben autózhattunk csodálatos tájakon, kicsit feledtetve az éjszaka borzalmait. Potrugál-spanyol veszteség-listánk: elhagytuk a morzsakefét, amit a fülke, tükrök, lámpák takarítására rendszereztünk. Valamint a kávéfőző füle szenvedett csorbát, amikor is az ablakba, hűtés céljából kiakasztott kávéfőzőre felhúztam az ablakot, mert fáztam. Hallottuk a törés és landolás hangját, de már késő volt, Ott figyelt az ablakban a kávéfőző füle, árván. Sikítva, könnyezve, fuldokolva, hasamat fogva röhögtem fél órán át, megállíthatatlanul. Pedig én vezettem. Már fájt az arcom és alig kaptam levegőt. Janinak annyira nem tetszett.

Este lányommal még beszéltem, egyre nagyobb az izgalom a szalagavató miatt. Ahogy hallom, ügyesen levezényli nélkülem is. Küldtem nekik is, küldök nektek is jó éjszakát puszit.

Újra spanyol föld