Judithoz kifelé menet mindig bekukkantok "öreg" autómentős "barátomhoz", ha látom mozgolódni az udvaron, megállok egy üdvözlésre. Mielőtt belevágtam volna a kamionozásba, elmentem Laci bácsihoz is, elmondtam nekik elmebereg ötletemet, anekdotáztunk, biztattak, aranyosak voltak. Lelkemre kötötték, feltétlen lássanak néha! Hát most kint tevékenykedett Laci bácsi az udvaron, satufék, visszatolattam, "Juditkám gyere be egy kávéra". Sikerült közel egy órát elidőznöm, kinél-mi újság a családban, megbeszéltük, megszorongattak, aztán vigyázzak ám magamra!
Juditnál nagy találkozás: fotósunk belépett a kapun, Judit üdvözölte, kimentem én is illőképp fogadni. Meglepődni sem volt időm, Lackó megszorongatott köszönésképp.
-"Judit! Esküszöm, most látom életemben először ezt az embert!"
 |
| Judit&Judit |
Jócskán időztünk ott is, nagyon jól éreztük magunkat míg a gép kattogott. Majd Lackót felvittem az autószerelőjéhez, Zoli bácsihoz. Őt régről, még Hyundai-os koromból ismerem. Megálltunk a kapu előtt, még beszélgettünk volna, Zoli bácsi az autó fékezésre kijött. Akkor fordultam felé, azt a döbbenetet, amit akkor láttam az arcán, leírni nem tudom:
-"Juditkám, azt csicsergik a verebek, kamionos lettél!"
 |
| Zoli bácsival |
Elidőztem itt is egy kicsit a beszélgetéssel.
Ez egy ilyen este volt. Tele szeretettel. Tele öleléssel. Fantasztikus volt! Köszönöm mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése