Üdv Luxemburgból!

Mostanában minden másnap vagy harmadnap otthon vagyok, így közvetlen kapcsolatot tartok szeretteimmel, háttérbe szorult a blogírás. Persze, tudom, vannak emberek, akiktől elszakadtam, ők rám néznének néha, vannak, akik csak a sztorik kedvéért olvasgatnak. Tőlük kérek elnézést, hogy ritkult az írás. Ha otthon vagyok ritkán alszom, egyrészt (javarészt) a terasz beépítésének elő munkái foglalnak le.

Még csak festegetünk

Gyerekeimmel rengeteget festegettünk (lazúrral vontuk be a frissen gyalult oszlop-, tető- és korlát elemeket. Egy réteget kapott összeszerelés előtt, mihelyt állt a szerkezet, lányok lekenték még egyszer, én csütörtökön harmadszorra, mert még nem találtam igazán jónak, szépnek. Harmadik rétegre mondom azt, hogy na, már látszik valami. Egy hét alatt készült el a "nyári lak", ahogy a korlátok is a helyükre kerültek a kiskapuval, lomtalanítottuk, takarítottuk, beköltöztük.

Épülget szépen

A magasított korláttal macskamentesítettük a területet, biztosítva ezzel a szabadban teregetést. A kinthagyott székeket, asztalt sem sározza többet a cicó, nem borogat fel semmit. Robina kedvenc állata nagyobb és lustább, mint Garfield, az asztalosok kétkedtek képességeit illetően. Váltig állították, hogy a korlát nem védi meg a teraszt a macskától. Dehogynem. Ez a cica azt is megfontolja, elég éhes-e ahhoz, hogy felugorjon a 80 cm magas asztalon lévő eledeléhez. Három nappig nyávogott a kirekesztett állat, mire is feladta a kuncsorgást. Robina ácsolt neki egy macskalakot, dekopír fűrésszel nyílást vágott egy bútorhátlapon, felszögelte, kibélelte. A nyau meg boldogan birtokba vette.

És így van kész!

Másrészt az otthon töltött időmet negatívok scennelésével töltöm. Aputól szatyorszám hoztam el Fortepan negatívokat, némelyikről azt sem tudom, mi van rajta. Vadul keresgettem a neten negatív scennert, mire Lackó "fiam" elárulta, az ő HP-je filmadagolós! Ez az! Kis bénázásos telepítés, ismerkedés után /napokban mérve .-))/ végre sikeresen elkezdhettem a 30-40 éves képek újraélesztését. Érdekes, izgalmas és időigényes feladat, nagyon élvezem, nem tudom megunni.
Tehát, csak időm nem marad a blogírásra. Másik, amiről azt hittem, pihentetésre kényszerít majd: ugyan mi izgalmasat írhatnék a monoton (Márti szerint uncsi) román utakról?

Befejezetlen, elhagyott házak százával

 Lassan kezd állandósulni a menetrend, este rakodunk, hajnalra lent vagyunk, ritkábban üresen haza indulunk, és még aznap este otthon lehetünk, gyakrabban este vissza is raknak bennünket (9 óra pihi-alvás után), harmadik nap hajnalán fent vagyunk Pesten. Már megszoktuk a román "biztonságot": iratokat leadni, fénykép (ha én alszom, márpedig alszom hajnalban, /miért is nézelődnék a sötét éjszakában?/, mikor leérkezünk, nem keltenek fel!) raktárban számolgatni a rakodott ládákat, mágneskapu. Román kollegák: a portás szót ért velünk magyarul, bent a cégnél már csak román beszédet hallani. Értik minden szavunkat, de úgy tesznek, mintha nem. Utolsó alkalommal a biztonsági őrrel beszélgettem ládarakodás közben: Én magyarul kérdezősködtem, ő románul válaszolt. Néha "véletlenül" belekevert egy-egy magyar szót! Mondtam: -"Értettem ám"! Jól elvagyunk, messziről mosolyognak, nem reklamálunk a hülye szokásaik miatt, segítjük egymást a munkában.

Kolozsvár peremkerület

Haza felé sosem alszom és sosem eseménytelen az út. Egyik alkalommal Körösfő előtti szerpentinen 4-5 román kis autó utolérte egymást, félpályás útlezárás, és ki irányítja a forgalmat?: a stoppos Kovács János rendőr! Megismert minket, intett, nagyon mosolygott.
Minden világosban történő utazás során úgy csodálkozom a tájon, mint aki először látja. Hiába tudom már kívülről a falvakat, erdőket, emelkedőket, bámészkodásom alkalmával még mindig felfedezek valami újat, amit nem vettem észre eddig. Fényképekkel visszadni a látványt nagyon nehéz, Jani 90-es tempójával mire észreveszek valamit, már rég tova suhantunk.

Nagyon belendültek, de nem lett kész

Kamerázni kellene végig az utat, hogy értsétek a döbbenetemet vagy épp csodálkozásomat. Döbbenek azon, mennyire elmaradott, mennyire nem uniós, csodálkozom, hogy mégis van benne szép. Ja igen! Kifelé menet csak annyi a várakozási idő, amíg 5-el átgurulunk a tankcsapdákon, sem a mérleges, sem a határőr, sem a vámos nem tart fel bennünket. Haza irányban 3 és fél óra a várakozás!! Vámosok tartják fel a sort magyar oldalon, valami adózatlan gabonát keresnek. Jót is tesz a vezetési időnknek.

..és, ha nem fogyott el a pénz

Otthon a magyar spedícióval mindennapos kapcsolatot alakítottunk ki, gyakran hamarabb tudjuk, mikor indulunk legközelebb, mint a távoli munkaadónk. Igyekszünk mindent megtenni, hogy a legnagyobb megelégedéssel képviseljük a cégünket. Problémák így is akadnak a "beugrós" párosokkal, akik nem tudják lekommunikálni a feladatot, bonyodalmat és kellemetlenséget okozva ezzel. Nagyon rácsodálkoztunk a csütörtöki lerakás után (magyar speditőrtől tudtuk, szombaton este lesz legközelebb rakodás), hogy pénteken kaptunk egy Linz-Findelt. Nem tudtuk mire vélni, különösebb magyarázat nélkül. Itt Luxemburgban derült ki, újra pótkocsit cserélünk (már a harmadikat próbáljuk), sofőr kártyát leolvastatjuk, és indulunk is vissza Bécsbe, hétfőn újra Kolozsvár irányába fordítjuk a kamiont. Azt is tudjuk, két magyar kollegát összeültetnek, küldik utánunk őket második autónak, mert sűrűsödnek a fuvarok. Magyar a magyarral jobban szót ért.
Na ennyi volt az elmaradt beszámoló. Holnap otthon! Pusza mindenkinek!