Az egész napunk egy nagy katasztrófa volt. Negyed 4-kor keltem magamtól, ami még nem is lenne olyan nagy baj. 8-kor kellett Ferihegyen jelentkeznünk, vártunk vagy 3 órát a felrakásra, fél 12-kor el is tudtam indulni. Magyar szakaszt lenyomtam 4 óra alatt, Biharkeresztesen a magyar rendőr kivett a sorból. Nyomtassunk egy mai napot a tachográfból! Arra kíváncsi, ki mennyit vezetett ma. Nekem van jogosítványom? Na itt akadtam ki először: mi ez, ha nem diszkrimináció?
-"Miért, Magyarországon jogosítvány nélkül osztogatják a sofőrkártyát?"- Megmutattam neki, hadd örüljön.
Indulás előtt kifaggattuk a barátnőmet, még mindig olyan bomba lyukasztottak az utak Romániában? -"Nem, nem!! Nagyon f*sza végig meg van csinálva!"
Nagyjából a határnál kezdhetett csuklani szegény nő és még vagy 4 órán keresztül volt bántalmazva. Már a határon kikerülhetetlen tankcsapdák voltak, és ahogy haladtunk befelé az országba sem lett sokkal jobb a helyzet. A melegtől felgyűrődött aszfalt (vagymi), itt-ott a széle szakadékszerűen letörve, néha befoltozva, már az is oldalra gyűrve.. A múltkori hegyi túránk ennél kellemesebb volt. A közlekedőkről ne is beszéljünk. Két kézzel kapaszkodtam, térddel-talppal támasztottam, így esélyem sem volt fényképezni :-)))
A lerakót második nekifutásra találtuk csak meg, először idejekorán feladtuk a keresést és visszafordultunk, mert már nagyon elhagytuk Clujt. De útba igazítottak, hogy tovább kellett volna menni. (Útközben is kaptunk segítséget, de az kissé ellentmondásos volt.) Negyed kilenckor végre megálltunk a kapuban. A portás elkérte a személyinket, jogosítványunkat, forgalmit, úti- és áruokmányokat. ( "A születésim otthon maradt, nem baj?" )
Ezt sem értettük, hát még amikor a pótkocsi forgalmiját is elő kellett halászni a pótból, Jani kezdte elveszíteni a türelmét. Jött egy ember fényképezni. Ebben sincs semmi. Álljunk mi is az autóhoz úgy, hogy a rendszámot ne takarjuk. Mi van? Ez komoly? Na jó. Visszamásztunk a fülkébe. Nem, nem, menjünk hátra is, mert a pótkocsi rendszámát is velünk együtt kapják lencsevégre. Ez már több volt, mint amit az ember szívesen megtesz és megért. De még ez sem elég biztonságos, az összes felsorolt és bemutatott okmányt és papírt adjuk le, majd holnap reggel ha üresek leszünk, indulás előtt visszakapjuk.
Na ennyit a napról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése