Ugye ott tartottam, hogy "kifosztva értékeinktől" a cég telephelyén éjszakáztunk. Kóbor kutyákkal. Ami egyébként sem szokatlan, minden útszéli parkolóban ül egy-egy kutyus, ha vannak pihenő vándorok, ha nincsenek. Leleményes túlélők!
Két magyar kollegával még váltottunk pár szót lefekvés előtt.
Reggel már nyitották is a rampát, ami elé előző nap magasítót ácsoltak (na jó, hegesztettek) a mi kiskerekű pótjaink alá. A lengyel házaspár egy nappal hamarabb ért oda az első kanyarral, és akkor szembesültek a rampa-átépítés lehetőségével. Szegény Arletáéknak meg kellett várniuk, míg lemérik, kiszerkesztik, összeácsolják a magasítót és csak utána rakhattak le. Mi ennél kevesebbel úsztuk meg: indultunk volna kifelé az üres palettákkal (miután visszakaptuk személyességünket), a kapunál megállítottak, hogy nincs rakodási engedélyünk! Meg különben is álljunk át az épület másik oldalára, ott is rampa magasság kontroll a kiskerekűvel, de nem mehetünk a kerítésen belül, menjünk ki az egyik portán, majd be a másikon (ugyan olyan herce hurcával, mint ahogy tegnap este bejutottunk?) De nem, itt csak a személyiket, forgalmikat kellett leadni.
Fél 12-kor vághattunk neki az útnak. Jani kezdett. Ez fontos. Román oldal 180 km, négy óra, magyar oldal 300 km, szintén négy óra autózás. A különbség a nehézségi fokozatot tükrözi. Tehát, marad nekem a magyar oldal, ahol Biharkeresztestől Debrecenig 60 km csak az országút, még egy kicsit Debrecen utcáin szédelgek, majd onnan már autópálya hoz a reptérig. 1/4 9-re oda is értem, onnan haza aludni!!
Ma reggel 3 bécsi lerakót kaptunk, a továbbiakat még nem tudjuk. Becky hozott fel a reptérre, szerencsésen haza is talált már. :-))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése