Tegnap Jani beszélt a munkaadónkkal: Este 10-kor rakodás Ferihegyen, cél Bécs, majd vissza Ferihegyre. Egy személyes meló, kétségtelen, 3 és fél óra az út, luxus lenne ketten ücsörögni a fülkében. Míg Jani éjszaka dolgozott, én mormota mód aludtam. Bennem a nyugtalanság csírája indult növekedésnek, hiszen mégis csak "szétszakítottak" minket. Ablakpucolással próbáltam oldani a feszültségemet.
Tudjuk már a holnapi munkánkat is, újra felváltva tekerjük a kormányt, mégis nehéz elhinni az elmúlt hónap 322 munkaórája után, hogy ennyire nincs fuvar. Azt, hogy a rendhagyó pihenés nyugtalanít, vagy csak ennyire hiányzik az országút? Nem tudom. Holnap már minden rendben lesz, új kalandok felé indulunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése