Megcsináltam! :D :D / Kicsit másképp...

Hajnal 3-ra rakták meg a két autót és tudtunk indulni Frankfurtba. Juditka meg a para utazott egy fülkében. Valahogy nem vagyok kibékülve sem a sötétséggel, sem a köddel. Nem haladok úgy, mint nappal, és a szűkületekben jobban szorongatom a kormányt, fofok, na!!! Nem szégyellem. Én csodálkoztam a legjobban, hogy épségben odaértem.
Igaz 4 órába tellett, leszedték a motyót, Janinak telefonáltak, hogy akkor az egyik autót meg is rakják, hozom vissza Luxba. Jani meg megy Haanba rakodni. Na azt már nem! Intelem, hogy Jani nem aludhat mellettem, ha én vezetek, de előttem mehet méterekkel, vagy kilométerekkel másfelé? Aztán szépen elmagyarázta a diszpécsernek, hogy 11 napja vezetek, biztos nem küldhet külön utakra minket. Az sem oké, hogy szétszedtek minket, míg mások 4-5 hónapot mennek négykézben, mire kinevelik az újoncot. Végül Jani rakottan, én mögötte üresen hasítottunk visszafelé. 550 km-t tettem meg egyedül egy monstrummal a fenekem alatt, annyi segítséggel, hogy kedvesem autóját nem szabadott szem elől tévesztenem.
A hab a tortán: holnap reggel mégis csak Marseille! Együtt, persze...
Jó éjt otthoniak!

Moseltal, a hídról

A hídon megyünk át Luxemburg felé