Nagyon kalandos volt a mai nap. De nem rohanok előre. Tegnap délután rendre megérkeztünk Frankfurtba, minden különösebb gond nélkül. Míg leszedtek megvacsiztunk, még van az otthoni felvágottból, paprikából. Telefon, hogy ha készen vagyunk, a reptér másik csücskében pihen egy autó, aminek a sofőrjét kórházba szállították, és nekünk annak a pótjára lesz szükségünk a következő napon. Megkerestük, koffert találtunk (olyan dobozos felépítmény, mint a hűtőkocsi, csak nincs rajta az agregát), segítettem pótot cserélni. És pihenőt kaptunk!! Éjszaka aludtunk! Alig hittem. 3-kor ébresztő, délelőtt egy papírgyárban volt jelenésünk. 5 kofferes autónak!! Nem rampára álltunk, egy terembe, ajtó elől hátul zárva volt rakodás közben. (Konkrétan bezsilipeltek minket.) Jani szerint soha nem vittek még papírt, csodálkozott is rendesen. Hát még amikor hátrahívtak minket egy tárgyalóba, elmondták, hogy fegyveres kíséretet kapunk, két autó indulhat egyszerre. Lehetőleg maradjunk együtt. Telefonszám csere sofőrök és Securitysek között. 17 tonna őrzött papír. Szabad a fantáziálás. Útközben pihenőt kellett kivennünk, nyomunkban őrzőinkkel, csodálom, hogy pisilni nem kísértek el bennünket. Este fél kilencre értünk célba. Most futott be harmadik kollegánk a kíséretével. Még ketten úton vannak.
Azért ma hajnalban sem maradtam ki a sötétségből, estére enyhe esővel megszórva. 17 tonna már megfogja rendesen az autót, volt pár sikertelen előzési kísérletem, végigbénáztam a tereléseket is, a kolléga mögöttem párszor ráérősen elkezdte fonni a szemöldökét. Ha már nagyon unta, kivágott mögülünk, helyet csinálva nekem. Illedelmesen megköszöntem a sok segítséget. Ja, és hab a tortán, ma még visszamegyünk Frankfurtba. Pedig már hazafelé indulnánk. Sok puszi nektek, otthoniak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése