Azt hiszem, hegymérgezést kaptam. Amit biztosan tudok, hogy majdnem lementünk a térképről. De kezdem az elején. Én indultam Luxemburgból Toulouse felé pénteken hajnal fél egykor. Jani fent maradt velem, míg átcsoszogtam Metzen, álmosan, sötétben, kanyargósan hullámvasutazva a dombok között. Azt gondolta, a nehezén túl vagyok, már csak autópálya, nyugodtan fal felé fordulhat. Azt hiszem, kifelejtette Nancyt. Ugyanúgy városon keresztül hegyről le, fel, éles kanyarokkal. Mit nekem. Hegymenetben 70-el cammogott előttem egy kollega, darabig tűrtem, majd meguntam, előzni kezdtem. Aztán élesre váltott a jobbos kanyar, én a belső sávban, alig tudtam tartani az autót. Hozzáteszem, az autó hosszát sem egyszerű bemérni. A végére nem tudtam tartani az ívet, kicsit mintha leszorítottam volna az ellenfelet az útról a leállósáv felé. Nagyon megijedtem, padlógázt nyomtam vagy két órán keresztül, nehogy utoljérjen áldozatom. Megtanultam éjjel 90-el menekülni, már nem is tűnt olyan gyorsnak. Janinak csak másnak este mertem elmesélni, hasát fogva nevetett. Ez volt az egyik éjszakai kalandom. A másik, nem sokkal később egy fizetőkapunál kötekedett velem egy nem nyíló jobb oldali sorompó. Mély emléket hagyott a jobb oldali ajtón. Na ezért már konkrét seggberúgást kaptam. / Bántalmazott a közvetlen főnököm!!! / Ezen kívül eseménytelenül telt az éjszaka. Délelőtt Jani vitt át minket Francia középhegységen, felhők között jártunk 1000 méter magasan, óriás viaduktokon szeltük át a völgyeket. Egy parkolóban cseréltünk újra, alig mertünk kiszállni, mert féltünk egy farkas vagy medvetámadástól. Én már csak lefelé száguldottam a hegyről.
Ez már műemlék lehet
Délután kettőre értünk Toulouse-ba, ott tologattak bennünket, kínlódtak a leszedéssel. 4-kor végre megszabadultunk az árutól, addigra már megjött az új vezénylés, miszerint másnap délben Párizsban veszünk fel egy hűtőpótot, amivel visszamegyünk Luxemburgba. El is indultunk a megadott irányba, Jani este fél 9-kor állt ki egy benzinkútra, ahol, míg mi édesen aludtunk, egy feketelábú felvágta a ponyvát, de pechjére üresek voltunk. Reggel 3.30-kor nekem csörgött az ébresztő, mindketten felkeltünk, hogy Jani miért ivott kávét, azt nem tudom, mert indulás után 15 perccel már újra a hátfalkárpitot nézte becsukott szemmel. És ma hajnalban tényleg nem történt semmi, szabályosan haladtam, már-már unatkoztam.
A negyedik órában
Fél kilenckor álltam ki, ponyvajavítás következett. Párizst a külső körgyűrűn kerültük ki, szakadó esőben. Roissy reptéren felvettünk egy másik pótot, azzal rampára álltunk, délután 3-kor tudtunk elindulni Lux felé, útközben bevásároltunk az otthoniaknak kis francia édességet. Úgy számoljuk, 1/2 9-re érünk Findelbe, remélem még tudok a gyerekeimmel is beszélni. Ígéretet kaptunk, hogy holnap hazaindulunk! Jó éjt mindenkinek!
1 megjegyzés:
Halihó! Remélem, én is beleférek az időtökbe! :-) Puszaaa
Megjegyzés küldése