2010. november 28., vasárnap

Anglia

Csalagút.
A ketrecvagonok

Óriási terminálokon terelik be a forgalmat, külön a turistákat, külön az árufuvarozókat. Már a kapuknál elosztják az induló szerelvényekre a kamionokat. Előtte szúrópróba szerű átvizsgálás, minket is kikaptak a sorból "szívhang" vizsgálatra. Kiszálltunk az autóból, míg két hölgy tappancsokat helyezett az alvázra élőlények után kutatva, addig egy emberke a papírjainkat ellenőrizte. Mivel mindent rendben találtak, beállhattunk az egyik sor végére. Talán fél órát vártunk, kétszer 17 kamiont indítottak a szerelvény 2 oldaláról, hogy egymás mögé vasketrecekbe álljunk.

Ezzel párhuzamosan egy kisbusz haladt a vonat mellett, a rögzített autók sofőrjeit szedte össze és a mozdony mögötti vagonhoz szállított bennünket. Mindez szervezetten és fegyelmezetten zajlott. A vonaton étellel itallal kínáltak bennünket, de én csak győztem nagyokat nyelni, hogy a nyomáskülönbség okozta dugulást megszüntessem a fülemben. Érkezéskor a koreográfia ugyanaz volt, kisbusz a sofőröket az autóikhoz szállította, mivel mi az utolsók voltunk, az előttünk lévő 16 vagonon végig kellett hajtanunk. Nagyon izgalmas volt az utazás.Éjfélkor értünk partot Angliában, egy darabig bámultam a balos közlekedést, majd átadtam magam álomország hívó szavának.
Jó reggelt Skócia!

Valamicskét Jani is aludhatott, mert 7-kor vettem át a kormányt. A hírhedt időjárás ellenére csillagos égbolt alatt később ragyogó napsütésben autóztam. Ebben a balratarts országban is élvezet vezetni, nagyon kultúráltak és udvariasak az autósok az autópályákon.
Valahol Skóciában adtam át a kormányt főnökömnek, aki kipihenten indult Aberdeen felé. Nem valami változatos errefelé a táj, kis érdekességet az Északi-tenger látványa okozott, igaz, csak percekre láthattuk.
Északi-tenger


Fél 5-kor találtunk rá a cégre, ahol hamar le is szedtek bennünket. Mivel lejárt a munka- és vezetési időnk (1450 km-t tettünk meg) kiálltunk az út szélére aludni. Már mutatta magát, milyen is a skót havazás, reggel 5 órakor egész csinos mennyiségű fehérségre ébredtünk.
Aberdeen








Skócia
A városon, ami nem kicsi, gond nélkül keresztül jöttünk, ám az autóúton már szakadó hóesésben közlekedtünk. Szerencsére nem sokáig, tán egy fél óra múlva eltűntek a felhők, előbukkantak a csillagok. Az utasítás szerint London felé indultunk üresen, majd onnan kell jelentkeznünk. Glasgowtól Londonig szinte lépésben haladtunk, dugó-dugó hátán. Végül a 8 órási vonattal tudtunk átjönni Calaisba. Onnan Oostendeig éjfélig jöttünk, itt várjuk az esti rakodást.

Nincsenek megjegyzések: