Még éjjel visszamentünk Frankfurtba, reggel 8-ig kivettük a pihenőnket a reptéren, felszedtük a motyót a Schenkernél, Loudelangeba le majd újra fel, Findelben lerakás. Még mindig más pótját húzogatjuk. Ígéretet kaptunk egy hétvégi hazamenetelre, de előbb még egy frankfurti kanyar, csak lerakunk és üresen visszajövünk, mielőtt hazaindulunk. Míg vártunk a megrakásra, családi délutánt tartottunk, beszéltünk a két lánnyal és Jutka mamával is. Várnak haza, és ez jóóóó.
Este fél 9 után tudtam elindulni, kellemes, eseménytelen 3 és fél órás autópályázás, néha köd koszolta a szélvédőt. Tempósan haladtam végig lábgázzal, 14,5 tonnát húztam. Elszórakoztam a tonnák megfogásával lejtőn, felhajtókat, lehajtókat csigalassú és lendületes között bevenni. Kisebb terelések mellett megcsíptem egy 10 km-es, egysávos, keskeny nyomtávú leállósávot, bójákkal kirakva, ahogy kell. 80-as (személyautós!) korlátozás mellett egyenletes 60-al haladtam, precíz pontossággal tartva a széleket. És már nem feszültem rá a feladat megoldására. Kár, hogy Jani nem látta. Nagyon büszke voltam magamra.
Frankfutban leadtuk a papírokat, rampára álltunk, bevágtuk a szunyát. Jani hajnal 4-kor tudott visszaindulni, addigra végeztek velünk. Ő bundás úton hozta vissza az autót, ami külön élmény, szerpentinek, hajtűkanyarok, engem még nem enged ott vezetni. Luxemburg határ előtt ébredtem arra, hogy majd' leesek a felső ágyról. Ahogy visszaértünk Findelbe, már várt a megrakott pótkocsink, útrakész papírokkal, csak át kellett akasztani. 23 óra munkaidőt tudunk magunk mögött, most a 9 órás pihenőnket töltjük. Jani alszik, én délutánra tervezem, indulás előtt rápihenni az útra. Ja igen! Megyünk haza! Holnap este már ölelhetem szeretteimet! Addig is pusza, otthoniak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése