2010. november 28., vasárnap

Anglia felé

Indulás után még Loudelangeban szuttyogtunk másfél órát, tankoltunk, begurultunk a mosóba, mi is zuhanyoztunk. Jani beszaladt még az ottani irodába is kabátot venni, de milyen jól tette, mert elkérték a kinti számlaszámomat, hogy tudják utalni a fizetésemet. Legközelebb. Ma még pénztári kifizetéssel kaptam meg. :-) Jó kis nap ez a mai is. Lányaimmal is tudtam beszélni, mielőtt 3 napra eltűnünk. 4 óra lett, mire nekiindultam Belgiumnak, kaptam 20 perces hózáporokat, órás ácsorgást és egy részeg sofőrt az autópályán. Éppen kikecmeregtünk a stauból, már kezdtük felvenni a lendületet, mire megint azt látom, fékeznek előttem. Jani segíteni próbált, hogy irányjelző, középső sáv, ne lassítsak. Erre én csak tapostam a féket. De még a belső sávban is rossz helyen lettem volna 90-el, egy elmebeteg irányjelző nélkül szédelgett 4 sávban, erős fékezésre késztetve a haladókat. Körülményes volt kikerülni, mivel senki nem tudta, merre tart vagy fog szlalomozni a sávokban. Mikor a leállóban egerészett padlógázzal elmentem mellette. De nem úsztuk meg ennyivel, mert úgy látszik megtalálta a gázpedált, később megint elcikázott mellettünk 4 sávot igénybe véve. Lassítás, tiszteletben tartás, majd láttuk hogy egy lehajtón elhagyja a pályát. Izgalmas volt.
Külön kérésre meg kell említenem, hogy aki nem tudná, ritka rendes Jani a párom. Míg dolgoztam rizseshúst melegített, megetetett, elmosogatott, kávét főzött nekem. Én tudom, hogy milyen ember, és nem is szeretném, ha büdös lenne a dícséret, de az már jelent valamit, hogy lassan egy éve mellettem van, 4 nm-es "kéró"-ját megosztja velem, nap 24 órájában elvisel, és még mindig a kedvemben jár. Aki nem tudja, annak meg hiába magyarázom.
Tehát: mielőtt Calaisba értünk Jani még jégzáport is kapott, mint egy futó nyári zápor, csak kopogósabb.

Nincsenek megjegyzések: