25.-én lesz pontosan egy éve, hogy elkezdtem gondolataimat papírra vetni. Eddigi látogatottság: 4880.
9 hónapja dolgozom, mint kamionsofőr. Eddig együtt megtett kilométerünk: 150350.
Emlékszem az első utamra: Amszterdam felé vettük az irányt, Brüsszelig "vittem" /ha jól emlékszem, engem vitt az autó :-)))/, hajnalban indultam és nem voltam álmos. Menet közben ismerkedtem a szerkezettel, tempomat, bubu, azt sem tudtam, hol áll a fejem. Első gyorshajtásom, mert azt hittem, a sebességhez beállított motorfék megfogja az autót a 8%-os lejtőn. De nem tette, 100-al értem le, a tachográf már karcolt is.
Első haza utunk: éjszaka át Ausztrián olyan ködben, hogy az orromig sem láttam. Ma is azon csodálkozom, hogy a csudába tudtam pl. a bécsi erdőn átevickélni úgy, hogy le sem vettem a szemem a szaggatott vonalakról.
Arra is emlékszem, milyen sokára tudtam csak távolabb nézni, táblákat észrevenni.
Izgalmas, nagyon izgalmas kalandok voltak.
A rinya az első kiadósabb, megmaradós havazáskor, már álltam is ki, hogy én ezt nem bírom. (Spanyolországban!)
Oestendében tükörjégen elindulás.
Remegve vártam az éjszakai csalagutas vonatozást és, hogy végre virradjon Anglia felett. Balra tarts vezetés. Csudi jó dolog ám! Végig mosolyogtam az utat, fantasztikus volt! Aberdeenben hószakadás, tengerpart.
Szép emlékek, mindennapos félelmekkel. Aztán, ahogy tavaszodott már észrevettem a csodálatos tájakat is.
Spanyolország, Portugália. Nizzai strandolás.
És a repülőút! Az érzés, amikor nem tudod, hogy a gyomrod vagy az agyad jön ki a füleden. Ott fent, onnan szemlélődni...na annál sem sok csodálatosabb van.
Gyönyörű 9 hónap! Sosem felejtem el. Ha csak ennyi jutott volna, már elégedett lehetek.
Cigányélet, keserves élet? Nem, nem, ha élvezed, amit csinálsz, nem az. Minden nap egy újabb kaland, elszakadva az irodai széktől. Kinyílt a világ. Végre igazából szeretem, amit csinálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése