Itthon

Első dolgom volt szombaton este internetes használt autó-musrta. Nagyon szeretném már lecserélni 24 éves kicsi pirosomat, többször is neki futottam, de az árak mindig elrettentettek. Megvártam hát a véglegesítésemet, magyar bankok nem szeretik a külföldi adózókat, és alap a határozatlan idejű szerződés. Gondoltam: MOST!
Japán autó mániás vagyok, tizen éves Hondák, méregdrága egyéb gyártmányok. Teljesen reménytelenül nézegettem a pécsi, debreceni, szegedi, soproni és győri hirdetéseket: 2 hét sem elég, hogy körbe autózzam az országot. A fene!
Felmentem a hozzánk legközelebb eső kereskedés honlapjára, és ott szembesültem az ÉN autómmal:

Izgalmas napok következtek: hitelkérelem, elbírálás, autó beszámítás, vizsga, fékbetét csere.
Közben minden nap két óra német tanfolyam, mert muszáj.
Kerítés festés továbbra is, ha az időjárás engedi.
De holnap átvehetem a kicsi csodát. Sosem volt ilyen fiatal autóm. Meglehet, nem új (nekem így is az lesz), de nincs 4 éves. Ha bele gondolok, nem is magamnak veszem, mindhárom gyermekem sofőr már. Őket szeretném biztonságban tudni az utakon. Szerintem megérdemlik!!!