Akár úgy is kezdhetném, Megcsináltam!, de ezt már párszor leírtam.
Miután megkaptam az új szerződésemet, főnökünkkel megbeszéltük a szabi utáni folytatást, majd megkaptuk az új munkánkat: Két autóval Frankfurt, lerakás, felrakás, vissza, én este 8-kor rakodok, Jani 11-kor. Ráhunytam még egy kicsit, 11-kor arra keltem, hogy megmozdul az autó. Janitól érzékeny búcsút vettem, elmentem a papírokért és útnak indultam. Majd nem, mert a reptér kapujából rögtön vissza is küldtek, mert hiányos volt a T1. Tolatás .-)
Az utam Frankfurtig kényelmes volt, senki nem volt az éjszakai autópályán és még az eső sem esett. Nem mondom, volt bennem egy kicsi drukk, ami nem félelemben mérhető. Tök egyedül voltam, egyedül kellett egy fuvarfeladatot elvégeznem. Hajnal 3-kor szokásosan elkezdett nyúlni a szám, de az adrenalin leverte a melatonint. Hajnal 4-re értem a reptérre, rampára állás, papírozás. Mondtam a hölgynek, melyik rampán vagyok, lerakok és rögtön vissza is. Közben jött a rakodóember, ne várjak a CMR-re, majd ő visszaadja, nyissak.
Pik-pak leszedtek, és átirányítottak a rolós rampa mellé, bontsam az oldalát! Mi?? Beirányított bal szélre (tolatás!), melyik oldalát bontom? Bal. Elnézést, akkor toljak át a jobb oldalra. Kibontottam az oldalát, oszlopokat elhúztam, targoncás megemelte a szerkezetet, ami nem fért be a ponyva alá, mert magasabb volt. Itt már a könnyeimmel küzdöttem, felemeltem a tetőt. Szumma, 4 szerkezet (valami gépek) felkerültek a platóra, zártam az oldalát. És még álljak vissza (tolassak) rampára, mert kapok még egy kevés dobozt is. Ekkor már a hátamon is csurgott a víz, hajamból csöpögött. Rendes volt a rakodófiú, segített, ahol csak tudott. Közben beszélgettünk (németül), ki-honnan? Ő macedón, kollegája lengyel. Én magyar vagyok. Közben agyon dicsért, ahogy dolgoztam, spanifereztem, ponyváztam. Mire készen lettünk, már esküdött, hogy ő csak magyar lányt fog feleségül venni. :-)
Dobozok után zártam az autót, papíroztam, vámzárat feltettem. Behuppantam az ülésbe, már csak vissza kell mennem.
Hazafelé eleredt az eső, egy kihajtóban nyírták a szegélyt, persze a külső íven, mert nekem ott kell kanyarodni. Amikor Luxemburgban megláttam a Cargo Center kihajtóját, sírva nevettem: megérkeztem!
A legizgalmasabb fuvarom volt.
Janival folyamatosan értekeztünk telefonon, már Triernél jártam, mikor mondta: "Beszéltem a diszponenssel, azt mondta, amiért ilyen ügyes voltál, még ma egy ugyan ilyen fuvar belefér." Már majdnem bekajoltam, mikor rájöttem, hogy csak ugrat. Szerintem neki nagyon tetszett az én fuvarom. Hölgyek, akiket láttok kamionnal, dobozossal járnak, kímélik őket a ponyvázástól. Hát erre mit mondjak? Jól belecsöppentem a közepébe.
De meg van, kész van, most várok a lerakásra. Oldalbontás :-)
Holnap repülünk haza!!! Addig még kipihenem az éjszaka fáradalmait. Csóka!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése