Szombat éjfél lett, mire útnak indultunk. Ha tudtam volna, rápihenek, de kora délután még nem tudtam aludni, este 8-kor meg már nem láttam értelmét. Jól meg is szívtam, gyötrelmes éjszaka volt. Épp elég fáradt voltam ahhoz, hogy zavarjon (nagyon zavarjon) az eső a láthatatlan felfestéses úton.
Alig vártam, hogy túlérjek Metzen, Nancyn és autópályán haladhassak. Az eső szakadatlan esett, és miután 4 óra vezetés után kiálltam, szinte azonnal el is aludtam. 6 és fél óra múlva keltett Jani, valahol ő is kiállt 2 órát aludni. Francia pályán magyar kamionnal kergetőztünk, az gyorsabb volt, viszont a kapuknál készpénzzel fizetett. Két kapunál is beértem, visszakerültem előre, míg utol nem ért megint. Cb-n beszélgettünk közben, ki-hova-honnan, melyik cégnél stb...
 |
| Spanyol Vadnyugat |
Jonghuerában meg akartunk állni vásárolni, de ott is úgy szakadt az eső, hogy lemondtunk a shopingolásról. Én bevertem a szunyát megint, arra keltem, hogy egy spanyol rendőr nem enged tovább menni. Egy órára voltunk Barcelonától. Magyaroktól megtudtuk, ha nagy a forgalom, gondolnak egyet és kiírják a fénytáblára, hogy kamionstop mindenkinek! Ennek lettünk áldozatai, de legalább már sütött a nap, és Matyinak is volt ideje bennünket utolérni.
Reggel a lerakón találkoztunk, minket hamar leszedtek, mert az áru maradékát hoztuk csak, Matyi autója volt tele maroknyi apró dobozokkal, legalább 4 óra, mire kiadogatják.
Matyi úgy várta, mint egy gyerek, hogy bemenjünk a városba vásárolni, így tehát leakasztottunk és a legközelebbi Carrefourbe elmentünk traktorral. Közben beszélgettünk és nagyon élveztem, hogy már nem maradok ki a társalgásból. A Carrefourban mutattam Matyinak egy kerti grillt, hogy olyat szeretnék, építgetem a kertünket, nálunk Magyarországon 100 €-ba kerül, ami ott 200-ba. Vettünk némi kaját, gyümölcsöt, jó kis San Miquel kartonszám, ami meg kell, hogy várjon minket a kamionban szabi után, mert hazareptetni nem tudjuk. Elköszöntünk Matyitól, nekünk Madrid a második lerakónk, Matyi meg még nem tudta, merre indítják tovább.
 |
| Holdbéli táj Zaragoza után |
Elvileg 8 órára voltunk Madridtól, az út Zaragozán át kietlen holdbéli tájakon vezetett (itt üzenem Mártinak, na ez unalmas!!), Zaragoza előtt, -ban és utána is útépítések tömkelege, többet számoltam, mint Nürnbergtől Trierig. Már hintamérgezésem volt a hegyektől, le-fel, erős kanyarokkal. Másfél órával Madrid előtt atdtam át a kormányt Janinak, hogy ő keressen címet. Annyi volt a kísérő papíron, hogy reptér, WFS rampa. Egész reptér környékén nem táblázzák a cargo részt.
 |
| Gyűrűzik a válság. Mást sem látni Madrid felett, csak darukat |
Többszöri nekifutásra, fizető kapun be-ki, rendőri útbaigazítás ellenére sem leltük az átkozott áruátvételi zónát. Mondom: sehol nincs táblázva! Aztán egy körforgalomban tétlenkedve mellénk villogott egy rendőr autó, próbált Jani érdeklődni, mire az felcsapott safety carnak és behozott a cargo részre, miután még egy kicsit szédelegtünk a városban. Sose találtuk volna meg. Kellő várakozás után, 4 óra múlva szedtek le minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése