Újra vegyes érzelmek kavarognak bennem. A héten egy(!) Kolozsvárt ütöttünk, haza felé a határon találkoztunk a másik magyar párossal, újra elláttuk őket jó tanácsokkal, szerda reggel voltunk Budapesten. Magyar kollegáktók úgy értesültünk, csütörtök este vagy péntek reggel lesz legközelebb rakodás. Felhívtuk Luxemburgot, mi a feladat? 45 órás pihi, csütörtök este jelentkezzünk. Ollé! Még van mit festegetni!
Majd kaptunk egy pénteki bécsi-linzi felrakót, irány Findel. Na most mi van megint? Bécsben újra pótot cseréltünk, otthagytuk a koffert, ponyvást húztunk tovább. Ekkor már világos lett, szabadság előtt nekünk nem lesz több Kolozsvár. Linzben találkoztunk a másik párossal (Robi magyar, Michaela német leányzó), akiknek Bécsben hagytuk a kofferünket, szabadságunk alatt ők hurcolják a román árut.
És mi? Ma reggeli érkezésünk után felmentünk a diszponensekhez, rögtön kaptunk egy Barcelona-Madridot. Húú, rég jártunk arra. Aztán lent, míg Jani beszélgetett egy kollegával, nekem eszembe jutottak a repjegyek. Internetes utasfelvételnek a lényege, 7 nappal indulás előtt lehet kinyomtatni a beszállólapot. De itt? Hol? Visszamentem hát egyedül az irodába, elmondtam Andrénak, az lenne a kérésem, hogy míg otthon voltunk, nem küldték a repjegyet, ha megjön, elküldeném e-mailben, legyen olyan szíves kinyomtatni. Meg a buszjegyeinket is Charleroi-ba, mert azt is interneten rendeltem, otthonról, luxemburgi járatot. Buszjegyeket átküldtem neki mailen, kinyomtatta, a repjegyeink pedig valószínű csak holnap jelennek meg a Wizzair oldalamon. Azokat fiam fogja e-mailezni. "Keine problem". Matyi ott állt mellettem, míg beszéltem (ő német kollega, de már említettem korábban), majd rámnézett kerek szemekkel: "Es ist gut!" Együtt kávéztunk majd ebédeltünk a kantinban. Jön velünk Barcelonáig, de mivel ő egyedül van, sehogy nem tudjuk megoldani, hogy vasárnap este együtt shopingoljunk spanyolban.
Ezek eddig jó dolgok...csakhogy...és ez sokadik para...Csütörtökig érvényes a munkaszerződésem. Tudjátok, ez milyen érzelmi viharokkal jár. Októberben 3 hétig "utas" voltam a fülkében (szétizgultam magam, mert felégettem magam mögött mindent, hogy itt lehessek) mire felvettek 6 hónapos próbaidőre dolgozni. Január végére ígértek egy felülbírálatot, ami "elmaradt", de a zabszem előtte napokkal felcsúszott. Április végén újabb pár nap izgalom, akkor új 3 hónapos szerződést kaptam enyhe dorgálás közepette. És most itt van megint: 5 nap! (Matyi sutyorgott valami megnyugtatót, de azt csak hétvégén árulom el). Nagy ám a tét. Óriási. Egy hete erről beszélgetünk otthon is a gyerekekkel, Janival a fülkében. Próbálok nem idegeskedni, bevetem a pozitív gondolkodás minden fortélyát. Nagy dolgokat elérni. Tudni, hogy mit akarok, hogy mi jó nekem. Persze felvetődik megint, hogy itt maradásom kérdése már rég el van döntve, nem ezen a pár napon teszek érte bármit is. Az elmúlt 9 (!) hónapban már megtettem, amit figyelembe vehetnek. Nem sokára kiderül. Egy a tuti, szombaton hazarepülünk. Felhők felett, ahol nincs más, csak a színtiszta nyugalom.
És most irány Spanyolország! /fürdőruha nélkül :-o
/No para/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése