Csütörtökön egész jó forgalmi viszonyok között autóztam lefelé, és csodák csodája korán vissza is raktak minket pénteken, fél 3-kor már Jani haza felé irányította a kamiont. Némi araszolás Bánffyhunyad előtt, azt hittük, baleset van a hegyekben. De nem, csak rendőrök irányították a forgalmat, ezért több kilométeres torlódás vesztegelt az úton. Klassz, mint itthon. A határon csodával határos módon percek alatt átjutottunk, minden fennakadás nélkül. A kisautós határátlépésnél viszont hosszú sorok kígyóztak.
Jani a 3-as felé tanácsolt, mivel megint határidős, két lerakós árunk volt. Furcsa volt az unalmas autópálya, de végül igaza lett, 4 órás menetidővel álltam meg Ferihegyen. Silviáék a 4-esen jöttek, ők torlódásból torlódásban haladtak csak.
Hajnal 2-kor toppantam haza, gyors, pihentető alvás után bevásárlás, főzés: délutánra Balatont terveztünk a lányommal. A riasztó közlekedési hírek és időjárás előrejelzés ellenére útnak indultunk némi virág beszerzés után. Az M7-es kiváló volt, Siófok után átadtam a kormányt lányomnak. Első aggályaim után büszkeség töltött el, hiszen pár száz kilométeres jogsival este hazáig hozta az autót. Nagyon ügyes csajszi! (Ő is!)
Sellő vagyok! Sellő vagyok! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése