Szerdán Kolozsvárról 2-kor tudtunk elindulni, megrakva. Nem siettünk, mert Vecsésen 5 után nincs áruátvétel, a rakománytól mindenképp csütörtökön reggel tudtunk csak megszabadulni. Ráérősen körbe jöttem a 3-ason, mennyivel nyugisabb! Úgy döntöttünk, a kamionban éjszakázunk, értelme sem lett volna este 10-kor hazamenni aludni, hogy reggel 7-re újra Vecsésen lehessünk. 8-kor Ferihegyen hagytuk az üres kamiont, és akkor már tudtuk, hogy aznap nem indul áru Kolozsvárra. Jani kétkedett, mi van, ha nem hagynak minket "szabadon", és kitalál munkaadónk egy Bécset vagy valami közelit, akkor másnap nem tudja zárni a régi autójának hitelét. Én ekkor keresztbe le akartam nyelni:
"-Légyszives arra gondoljál, amit szeretnél! Ne arra, amit nem! Napok óta futkosunk az autód papírjaival, Te meg Luxemburgról beszélsz?"
Szabadnap-éjszaka!!! Beszaladtunk Csepelre, megbeszélni Jani Opeljének végelszámolását. Ekkor 269.- Ft-al számolt a bank (CHF). Haza felé bementünk a Di-Ferhez, mert kicsi autóm szerviz könyve még utazgat a régi tulajjal és a lámpái csálén szórják a fényt. 2-re menjek vissza fényszóró állításra. Itthon épp, hogy rápillantottam gyerekeimre, fordultam is vissza, elintéztem a szervizt, tesómnál voltam, Juditnál esküvői képeket cserélni, apumnál zártam a napot. Forgolódós éjszakám volt (Jani ügyletén gondolkodtam, kicsit döcögősen halad, de végül abban maradtam magammal, az élet majd megoldja: vagy elsimítunk mindent, hogy nekünk jó legyen, vagy gördülnek az újabb akadályok és feladjuk, későbbi próbálkozással), annak ellenére, hogy nagyon nagy szükségem lett volna egy kiadós alvásra, pénteken 8-ra már a kamionnál kellett lennünk. Bank 8-kor nyit, autókereskedés 9-kor. Na ezt oszt be!
Pénteken reggel 8-kor bejelentkeztünk a reptéren: nem tudnak semmit, káosz van az árukkal. Oké, mi leléptünk kb. két órára ügyet intézni, szóljanak telefonon, ha már valami biztos.
Közeli Auchanben OTP ügyintéztünk, mikor jött a telefon, holnapig semmi. Király! Akkor már beszaladok a T-Pontba az én internetemet is intézni.
Újabb telefon:
-"Még ma este induljunk, majd üresen vissza."
Mondom: -"Minél hamarabb indulnunk kéne, mert reggeltől stop van Romániában, nem szeretnénk bent szorulni, mert akkor csak vasárnap hajnalban érnénk vissza".
Újra irány Csepel, autókereskedés, bank, hitelzárás. Zuhant az árfolyam, 259.-el zárták!
Fél 12-kor már nyugodtan újra a kereskedésben ücsörögtünk, mikor szóltak:
-"Ma déli indulás jó lesz?"
Mindezt azért meséltem el, mert pont annyi időt hagytak nekünk, amennyire szükségünk volt (reggel mindez még reménytelennek látszott!)
Előző esti kétségeimre választ kaptam, immár megnyugodva dolgozhattunk, nem hiányoztunk életünk egyetlen fontos pillanatáról sem.
A reggeli komorságom eltűnt, vigyorogtam: -"Imádom, az életet! Azt, ahogy rendezi...! Látod Jani, így kell "kívánni!"
Fél 4-es indulással és hajnal fél 1-es visszafordulással ma reggel Budapesten munkaidő végét ütöttünk. És tudjuk, Jani jövő héten átveheti az új Cruzt. Hogy mikor? Ma este rakodunk, holnap Kolozsváron héderelünk (kamionstop), hétfői visszarakástól függ minden. Ha reggel velünk kezdenek és felérünk 5-ig, leszednek, ha délután raknak, éjjel érkezünk, csak kedden reggel leszünk üresek. Még kitalálom, nekünk melyik lesz a jobb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése