Egy gonddal kevesebb. Pozsonyban csak hétfőn reggel tudtunk lerakni, hétvégén ott sem dolgoznak. Már az odaút is kalandos volt. A határon autópálya használati ellenőrző rendszert (go box) kellett vásárolnunk (bérelnünk), ami magában is vicc, annyira túl bonyolult. Jani megkérdezte a pult mögött ülő férfit, beszél-e magyarul? a válasz: -"Nem, csak szlovákul". Majd németül folytatták a csevegést. Reggel a reptéren lego nagyságú targoncával álltak elő, rajtunk meg egy 3x4 méteres fémszerkezet (kompresszor) volt. Egy órába telt, mire kerítettek egy óriástargoncát, és megszámoltam: 7 ember kellett a művelet elvégzéséhez. Mindegyik kiabált, utasítást adott, kínlódtak 45 percig. További fél óra volt eldönteni, mi legyen a palettával, végül azt magunkkal vittük Bécsbe, ott adtuk le a reptéren. El is szaladt ezzel 4 óra. Alig vártuk, hogy elhagyjuk az országot, persze a határon újabb fél óra volt, hogy visszavásárolják tőlünk a boxot. De legalább ekkor már tudtuk, hogy a 45 órás pihenőnket otthon vehetjük ki, Bécsben úgy pakoltunk ki az autóból, hogy semmi felesleges ne maradjon benne, amit repcsivel nem tudunk majd hazahozni, és nem is tudjuk majd elzárni.
Hazafelé már hívogattam mindenkit, akire szükségem lehetett az autóvásárláshoz. A tulajt, hogy megvan-e még az autó. Egy kedves hondás kollegámat, hogy kísérjen el minket, nehogy valami hulladékba beleszaladjak, és apukámat, hogy többek között tanácsot kérjek tőle. Végül úgy látszott, az égiek is azt akarják, hogy autót cseréljek. Aztán a Nyugatinál megláttam az eladót. Valahol Afrikában nyaralhatott. Már csilingelt a vészcsengő, körbejártuk az autót. Sport kipufogó, sport légszűrő, lilára égett féktárcsák, ponthegesztés nyomai a homlokfalon, sárvédőn, csomagtartóban méregdrága mélynyomó, tetőkárpit hiányzott, ABS lámpa világított, generátornak hangja volt. Ez volt a kitűnő állapotú nem zsákbamacska. Örültünk a kirándulásnak, na meg itthon a kicsi piros öreg Hondának. Mégsem csalódás volt bennem, egyszerűen még nem jött el az ideje, hogy erőmön felül nagyot nyújtózkodjam, költségekbe verjem magam.
Még este gyorsan bevásároltunk, lévén ma ünnep, találkoztunk egy kedves ismerősömmel, annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy nálam kötöttünk ki, fél 11-ig csépeltük a szót. Klassz kis nap volt, mindenképpen tanulságos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése