Ha most azt várjátok, hogy az eddig megszokott lelkesedéssel meséljek Spanyolország déli részéről, hát csalódást kell okozzak. Jani nem sokkal Barcelona után letért az autópályáról egy régi nemzetközi útra, ami kis falvakon át vezetett. Tette ezt azért, hogy ne csak autópályákon menjünk, valamivel többet nézelődhessünk. Tudjátok, milyen izgalommal várom az új kalandokat...
|
Catalúnya |
Első döbbenettől elő sem vettem a fényképezőgépet, mire rájöttem, miért ne, ez is a valósághoz tartozik. Csak addigra már eljöttünk az utakon, amik mellett az örömlányok olyan sűrűn álltak, mint a narancsligetek, egy város, ahol valamilyen oknál fogva lámpák tartóztattak fel, átható dögszag volt. Jani szerint ez emberszag volt, én utoljára a kórboncon éreztem ilyet. Olyan is volt, hogy leláttunk a tengerpartra, ott biztosan riviérai körülmények vannak, ha látni szeretnétek, lapozzatok fel egy turisztikai katalógust. Egyébként mindenütt káosz, összevisszaság, pusztulat. Olyan érzésem támadt, hogy itt az emberek nem szeretnek élni. Arra gondolok, hogy ha szeretem a környezetemet, lakásomat, kertemet, akkor azon az meg is látszik.
|
Narancsligetek, amerre a szem ellát |
Az egyetlen érdekes és jó dolog, hogy amerre a szem ellát, narancsfák vannak, szinte más sincs, több száz kilométeren át. Végig van fektetve egy öntözőrendszer a földön, minden egyes fa gyökérzete onnan kapja a vizet. És ezt képzeljétek el több ezer négyzetkilométeren!!
Na de, a kalandozásunk sorban: a cél előtt 200 km-el álltunk ki egy benzinkútnál. Izgultunk persze, hogy reggelig ne fosszák szét a kamiont, és valahogy megint szerencsénk volt, érintetlenül hagytak minket. Korán indultunk, 2 és fél órai autózás után rátaláltunk a cégre: Ford. Nagyon nagy telepen szerelőcsarnokok. A parkolójában találkoztunk egy magyarral, aki állandó fuvarral jár ide, figyelmeztetett bennünket, nem engednek be két sofőrt, én inkább bújjak meg a befüggönyözött felső ágyon. Ez olyan jól sikerült, hogy két óra múlva arra ébredtem, hogy állunk át a második lerakóra. Mikor kiürültünk, ugyanitt Almusafesben egy vegyi cégnél kellett felvenni 22 tonna polyformaldehidet, teljes ADR ellenőrzés után. Jó lesz vele Németországba, Essen mellé menni, 80-as tempóval.
2 megjegyzés:
Hát igen. Csalódás az van bőven. Mikor Madridot kerültük, végig az autópálya mellett putri putri hátán. Szó szerint szeméthegyek között élnek emberek. Nem is értettem először, hiszen én is élesített fényképezőgéppel a kezemben ücsörögtem a jobb1-ben. De szinte minden országban tapasztaltam ilyesmit. Ilyenkor próbáltam csak a szépre koncentrálni. Persze ez elég nehéz. Azért sok szép helyen jártál már, láttam ám! Puszikállak benneteket! Vigyázzatok magatokra!
Másodjára már kezdtem meglátni a szépet is. És igen, Madridban én is csalódtam. Nem csoda a látottak alapján, hogy szórják az E.Coli baktériumot szerte a világban!
Megjegyzés küldése