Alig hogy megjártuk Essent, hétfőn este kimentünk a malomhoz, hogy megbeszéljük az érkezésünket. Na de, milyen a mi szerencsénk? Csak hétfőn van zárva a fogadó. Legalább kimozdultunk a reptérről, lemosattuk az autót. Kedden újra Bremen-Hamburg irányába állítottuk a kamion orrát. Klassz a tavasz, az összes német kubikus az autópályára talál ilyenkor, hogy mit keresnek, nem tudom, de még több helyen felbontják az aszfaltot. Másból sem áll az utazás, mint bóják kerülgetéséből. Hamburgba kedd este értünk, nagy szabad placc a reptéren. Itt kollegával találkoztunk, némi eszmecsere, ő indult is vissza. Időnkbe belefért, tolatást gyakoroltam. Először két kamionnyi helyre kétszer egy-egy igazítással (legalább egyet kell!), majd egy normál két autó közé tolatás, amin bizony többször is igazítanom kellett. Aztán még vagy háromszor ügyesen, Jani eközben hátul állt, csak nézte ahogy csinálom. Végre egy kis sikerélmény.
Szerda este amíg ugyanitt visszaraktak bennünket, Jani (állítólagos) országos cimborája is befutott, érdekesen egy intéssel elintézte a köszönést. Én nem értem, vad idegenek, csak mert egy cégnél dolgoznak, szóba állnak egymással, a cimbi egy kézemeléssel tovaillan. Én lennék a zavaró körülmény?
Innen Jani indult, nekem két órányi autópálya és egy kis bundás szakasz maradt. Még jó, hogy hajnal volt, gyér forgalommal :))) Tegnap szóltunk, hogy nagy pihenőre hazamennénk, de még semmit nem tudunk. Beszéltem az otthoniakkal, már nagyon várnak haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése