Tudjátok milyen egész nap csuriban tartott ujjakkal vezetni? Mintha halmozottan sérült lennél. Ja igen, és Márti jut róla eszembe, amikor is ADR tanfolyamon én még paráztam a vezetéstől, ő azt mondta, kamiont vezetni a legkönnyebb. Két ujjal el lehet vezetni egy ekkora monstrumot. Persze én akkor még nem hittem neki, de már tudom: milyen igaza van!!!
Na de: tegnap, pont mire befüggönyöztünk volna az éjszakai vezetés alvásos előkészítésére, csörgött a telefonunk, hogy két autót vigyünk le a telephelyre, ott megrakják és hozzuk vissza. (Éjszakai indulásunk van, időnkbe belefér. Hát ezért szeretnénk azt a szobácskát, hogy legalább a findeli repteret ott tudjuk hagyni és pihenhessünk pihenőidőnkben.) Tuti szerkezetet kaptam, egy régi IVECO-t, szarpofozós váltóval. Ismerkedtem már a málnakeverőssel, amikor az első négy fokozatban alsó állásban van a felező, az 5-től 8-ig kapcsolást felső állásban végzi el. Tuti jó azt is számolgatni, tapogatni amikor visszavált az ember. Ez a tegnapi annyiban különbözik, hogy egy jobbkezes pofonnal kapcsolja az első négyet, majd óriásit balról adni a váltókarnak, és felugrik 5-től 8-ba. De vissza ötödikbe már nem vált (nem szereti bevenni ezt a fokozatot) csak hatodikba. Szokásos-bénázásos-indulásos-pályára felhajtós-lelassulós manőverek után mind erre rájöttem, mire visszaértünk megtanultam kezelni. Jani egy öreg félautomata Mercedest hozott, na azzal is megismerkedtem. Annyira nem bonyolult, egy joystickot kell felfelé vagy lefelé ütögetni, kicsi lábam olyankor benyomja a kuplungot. És, ha már ismerkedem eme német remekművel, nyugodtan álljak vele rampára. Hát szívesebben tettem, mint az IVECO-val. Elsőre vonalra tettem a kerekeket, de javítás után a helyén volt. Igaz, Jani eközben a tükörbe kapaszkodva velem utazott :))) És miután még egy centi híja volt a targoncafeljárónak, még odébb igazította. A három órás társadalmi munka végeztével 8-kor lefeküdhettünk, éjfélre megrakták autónkat 15,5 tonnával (ezzel már érdemes elindulni), és mint a jó baglyok belerepültünk az éjszakába. Jani kezdett a franciáknál, én még egy kicsit kuksiztam a szemhéjamat belülről. Reggel fél 6-kor fogathajtó-csere, mire Orange-ig leértem, kiagyaltam a tervet, hogy a 45 perces pihi után tovább viszem az autót francia földön a spanyol határig, hogy aztán a tenger mellett nyugodtan tudjam lőni az ígért képeket. A 9. órában már égtek a szemeim, mire a határon megálltunk shoppingolni. Tettem egy ígéretet valakinek több, mint fél éve, ha erre járunk, feltétlen lepjem meg. Hát...már csak meg kell lepődnie :)))
Amit még a franciákról eddig elfelejtettem mondani: szinte csak saját gyártmányú autókkal járnak, elvétve BMW, Opel, Fiat, Ford stb..Bármerre jártunk eddig, mindenhol látni kiégett autók helyét a leállósávokon, de olyan rengeteget, mint Franciaországban, sehol. Ergo. jók a francia autók???
Viszont az útépítéseket számomra tetszetős módon oldják meg, sehol nem szűkítik járhatatlan keskenységűre a sávokat, mint német szomszédjaik (a már említett 2,5 meg 2 méter széles sáv egymás mellett, lehetőleg katlanban, fúj).
Na meg a nagyon hasznos hegyi autópálya jégmentesítő-fröcskölő rendszer, de csak felmenetben, lejtőn nem. De ez most amúgy sem aktuális.
Mára kicsicseregtem magam, formáztam is a memóriakártyát, elemek feltöltve, már csak a tenger hiányzik mellőlünk, lövésre kész vagyok :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése