Még szombat délelőtt szóltunk a diszponensnek, mennénk haza. Azt mondta, nincs Budapest, de még Bécs is azonnal visszarakó, úgyhogy várjunk. Valahogy nem hittem, hogy ebből bármi jó kisülhet. Már megvolt 24 óra állásidőnk, vasárnap délben hívtak, hogy este BUDAPESTI indulás!!!! Huhúúúú! Igaz, hajnal 4 lett, mire útnak indulhattunk, nyomtuk veszettül, hétfő este negyed 8-kor jelentkeztünk be Ferihegyen, fél 11-kor Becky Robinával jött ki értünk a benzinkúthoz. Janinak volt egy olyan vészjóslata, hogy mivel vasárnap megvolt a 24-es pihenő, nem biztos, hogy 45 órára itthon hagynak minket. És már szerda van, megy a mosógép, mosogatógép, hajtogatom a száraz ruhákat, gyönyörűen süt a nap, nő a fű, megindultak a tuják, helyes friss világoszöld hajtásokkal!!! Tegnap apunál voltam, tesóztam, Juditoztam, este a teraszon ücsörögtünk a gyerekekkel, bámultuk a csillagos eget...feltöltődöm újra az itthon kellemes, édes érzésével. Ahogy útnak indulunk újabb kalandok felé, ez a "teltség érzés" egyre kopik, a második hét közepére már türelmetlenné tesz, ki máson csattanna, mint Jánoson. Pedig ő aztán nem szolgál rá. Egy olyan örökmozgó, valamit mindig kiötlő-véghezvivő, tesz-vesz-nyughatatlan emberkének, mint én vagyok, a szervizes-pörgős-változatos élet után olyan, mintha lekötöztek volna egy üléshez, amiből néha felállhatok vagy lefekhetek, hogy kinyújtóztassam magam. Tompulásnak nevezem, fizikai, értelmi, érzelmi tompulásnak. Na és ezt viselem nagyon nehezen. Ha kimozdulunk és elnézünk a malomba, vagy találkozunk kedves ismerősökkel, házaspárokkal és beszélgetünk, ökörködünk, olyankor is feltöltődöm. A munka már munka, nem kíváncsiság, nem újdonság, hanem minden napi megszokott rutin.
Más: itthon se hanyagoljam a németet, gondoltam német csatornát keresek a tv-ben, hadd okosodjak. Hihetetlen felfedezést tett Robina: a T-Home családi csomagban nincs német ajkú adás!! Bakker. Eddig észre sem vettem. Amíg Fibernetünk volt, azon bosszankodtam, minek az a sok német csatorna, úgysem nézzük. És most milyen jó lenne legalább egy!
Még kiélvezem ezt a pár órát, teleszívom magam az otthon illatával, a gyerekek mosolyával. Legyetek jók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése