A 80-as tempót nem tudtuk tartani, szerettünk volna a kamionstop előtt kijutni Franciaországból, padlógázzal. Ez a 22 tonna ebben nem volt segítségünkre plusz erős széllökések nehezítették a haladást. annyira kapaszkodtam a kormányban, hogy bőrkeményedések lettek a tenyeremen, mint valami kubikusnak. Minden igyekezetünk és száguldásunk ellenére úgy néz ki, itt ragadunk vasárnap francia földön, fél órán fog múlani. Pedig ma már komolyan kell venni a 80-85-ös haladást nappal (ADR szállítmánnyal le vagyunk korlátozva), gyűlt már meg bajunk a francia hatósággal, nem kellene kihívnunk a sorsot magunk ellen.
Úgy jött ki a lépés, hogy 3 órányira a határtól álltunk ki egy benzinkútra, némi vacsora, filmezés, alvás következett. Meg kell mondjam, unalmas ám idegenben, napsütötte aszfalton tölteni a vasárnapot. Szorgalmasan folytattam a filmfordítást, azt veszem észre, egyre ritkábban forgatom a szótárat az ismétlődő szavak esetében. ami persze nekem is hihetetlen, mert ezek a fránya kifejezezések alig akarnak megmaradni a fejemben. Nem tudom, a fiatalok hogyan magolják a szavakat? Délutánra hajlott, mire elgémberedett izmaimat egy parki asztalon nyújtóztattam ki feltűrt nadrágszárral, napozást mímelve. Mire aludni szerettem volna, egyik kedves szomszédunk beindította akkutöltés miatt a gépet, meg jó volt a Szívtiprók is a Cool-on, alvásnak lőttek. 10-kor belerepültem az éjszakába, két kongó üzemanyagtankkal rögtön a telephelyre, ha már útba esik Essen felé, meg is fürödtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése