Első bejegyzésemet O. Ferinek ajánlom. Ő biztatott, hogy blog keretében osszam meg Veletek gondolataimat, hátha segíthetek vele valakinek. Persze, ódzkodtam, hülye vagyok én a számítógéphez, hát még a blogíráshoz...Nekem ez is nagy kihívás, nem is lesz csilivili szuper blog. De majd megtanulom ezt is kezelni.
A blog címe...42 éves vagyok, állítólag a legszebb női korszak. Érdekel az ezotéria, kineziológia, a magasabb rendű irányítás, a gondolat ereje. Csak csipegetem a témát, mindegyikből azt tudom magaménak, ami engem érint. ÉS SEGÍT!
Három gyermekes, elvált anyaként úgy éltem az életemet, hogy görcsösen mindenkinek meg akartam felelni. Elsősorban édesanyámnak, mert Ő volt az örök elégedetlen, a kétségbeesetten mindenbe kapaszkodó, félelmekkel teli, társtalan, magányos, céltalan, reménytelen, boldogtalan. Végül az alkoholban talált rá társára, ez év februárjában temettük el. .....kívánta a véget...
Úgy másfél évvel ezelőtt családommal, akkori párommal vásároltunk egy lakóparki, kertes házat. Hitel, ahogy kell, megosztott tulajdonrész. Majd két hónap múlva ember olajra lépett, hátrahagyva törlesztést, álmokat, ígéreteket. Akkor összeomlottam. Ott voltam a sötét oldalon, képek cikáztak a fejemben, elmúlt, eddig érthetetlen, sötét gondolatok. Hirtelen mindent megértettem...Édesanyám félelmeit, menekülését az alkoholba, az emberi gyarlóságot, a reménytelenséget, mindent, ami feladásra késztet. Láttam az utat, amin már oly' sokan végigmentek: megoldhatatlannak hitt gondok, alkoholba fojtott bánat, munkahely elvesztése, árverezés, utcára kerülés. Ha elkap az örvény, nem jössz fel belőle.
Egy hétig zombiként éltem, ...túlzás, csak ... voltam. Önmagamon kívül. Csak annyit tudtam, ha most nem maradok talpon, mindennek vége. Kineziológustól kértem segítséget, oldja fel a félelmeimet.
Az élet oldotta meg...Fiamnak harmadjára is kilyukadt a tüdeje, vendégségben volt, a vendéglátók hívtak orvost, kísérték kórházba. Klassz kis kalamajka. Összeszedtem a kórházi motyót, beültem az autóba, hogy a fiam után eredjek. Mielőtt indítottam, rácsodálkoztam az élet csodálatos játékára: észhez tértem, dolgom volt, a fiam bajban volt, már semmi más nem számított, az összes gond eltörpült, célom lett... a fiamnak szüksége volt rám! /Itt kérem a fentieket, legközelebb egy kisebb fejre koppintás is elég lesz, hogy tudjam, ki vagyok. Köszönöm!/ /Fiamat megműtötték, azóta jól van./
Hát, így blogkezdésnek ennyit. Nem fogom leírni az elmúlt egy évemet, nem életregényt írok. Arról szeretnék írni, hogy vigyázz, mit kívánsz...és remélem eljutok odáig, hogy...teljesül
Csodaszép napot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése